SZABAD GYÖRGY (MDF): Igen tisztelt Országgyûlés! Gál Zoltán alkalmat adott nekem, hogy két percben némileg meghosszabbítsam azt a vonalat, amelyet meghúzni próbáltam, és hadd folytassam ott, ahol elhagytam. Már a XIX. században nemcsak birkózott egymással a két tendencia, hanem megkezdõdött az elméleti törekvés a két ellentétes álláspont meghaladására. A XIX. század körülményei között, amikor az elméleti vonalak számomra áttekinthetõbbek Tocqueville-tõl Toulmin Smith-ig nemzetközi vonatkozásban, nálunk Szombathelyi Antaltól Pulszkyn át megint elsõsorban Kossuthig, de igény szinten Eötvösnél is tulajdonképpen felmerül a meghaladás szándéka, nem mindig a sikeres meghaladásé. Súlyegyenrõl beszélnek, azaz egyensúlyról. Egyensúlyozásról az önkormányzati és a centralizációs elemek között. Ha én jól értem a diktatúrák tanulságait elméletileg levonó XX. századi megközelítéseket és azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek a mai Európában és különösen a második világháború után kialakult új rendszerekben megragadhatóak, akkor azt merem mondani, hogy nem jellemzõ már az önkormányzati túlsúlyra, a centralizációs túlsúlyra való törekvés, hanem ez a XIX. században megsejtett igény, az egyensúlyozás a két rendszer között az igazi megcélzott tendencia. Ha most ezt a mi politikai nyelvünkre lefordítom, akkor úgy látom, hogy azoknak van igazuk, akik a Kormányunk által elõterjesztett javaslatot is egy ilyen egyensúlykeresõ javaslatnak ítélik meg. Nyilván, akik mellette szólnak - és én is közéjük tartozom -, úgy látják, hogy ennek az egyensúlykeresésnek elég jó az eredménye, de örvendek a tekintetben, hogy az ellenzék módosító javaslatai az egyensúly megtalálásának hatékony változatához segítik az egész vitát és az egész javaslatot. Köszönöm. (Taps.)