DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Baka András képviselõtársam hozzászólása ösztönzött két-három gondolat elmondására. Nevezetesen az a megjegyzése, amikor azt mondta, hogy az ellenzék a fõispán öt törvénytervezetben meghatározott feladata közül csak egyet kifogásolt. Én úgy gondolom, hogy Baka András félreértett néhány hozzászólást e vonatkozásban, és különösen félreértette a Szocialista Párt álláspontját. Mi igenis kifogásoltuk - és tudomásom szerint több más ellenzéki képviselõ is - ezt az egész feladatkör-felsorolást, ami a fõispánra vonatkozott, egyrészt éppen azért, mert rendkívül meghatározatlan feladat, nem elég körülírt a feladatköre a fõispánnak, ebbõl következõen a törvényhozás, esetenként a Kormány olyan feladatköröket adhat a számára, amelyen keresztül a centralizáció igencsak erõteljes lehet. A fõispáni feladatkör minden egyes eleme kifogásolható. Ezen belül egy feladatkört szeretnék megemlíteni: megyei szinten összehangolja a különbözõ állami szervek feladatait. Ezt a feladatkörét a fõispánnak rendkívül veszélyesnek látjuk a centralizáció szempontjából, mert ma még nem látni, hogy az ágazati hatás- és feladatkörök, a szervezeti rendszer hogyan fog alakulni - és errõl a Kormány nem adott felvilágosítást. Elképzelhetõ, hogy az egész ágazati irányítási rendszer az önkormányzatokon kívül fog kerülni, ebbõl következik: a fõispán kezébe kerül, éppen az összehangoló funkciója révén. Másrészt megyei szinten a fõispán hatáskörébe adott összehangoló funkció megítélésem szerint megmerevíti ezt a megyei rendszert, amelyben ma élünk, és azt hiszem, mindnyájan tudjuk: ez a megyei beosztás nem felel meg a korszerû közigazgatás feltételeinek. A fõispán hatásköre - megítélésem szerint - magában rejti azt a veszélyt, hogy hosszú távra megmerevíti a jelenlegi megyei rendszert. Végezetül egy gondolatot Szabad György hozzászólásához: én nagyon sajnálom, hogy a rendkívül színvonalas és nagyon tanulságos eszmefuttatást nem vitte el napjainkig, és nem próbálta a történelmi párhuzamot napjainkig végiggondolni, tudniillik akkor kiderült volna, hogy az a törvényjavaslat, amit a Kormány benyújtott, újravizsgálható abból a szempontból, hogy francia modell vagy angolszász modell. Amikor ma sokat hivatkozunk Európa önkormányzati megoldásaira, akkor nem szabad elfeledkeznünk, hogy ez nagyon sokféle, de a két alapvetõ modell azért ma is megkülönböztethetõ, és a kettõ közül a francia az, amelyik erõteljesebben centrális elemeket tartalmaz, az angolszász kevésbé. Úgy gondolom, hogy a törvény szerkesztõinek a gondolatvilágát a francia gondolkodás talán erõsebben meghatározta, mint az angolszász. Köszönöm szépen. (Bal oldalon taps.)