DR. BAKA ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Szabad György hozzászólása arról gyõzött meg, hogy nem indokolatlan az a feltételezésem, miszerint az önkormányzati törvény általános vitája és a sajtóban megjelent nézetek azt sugallják, mintha a jelen törvény kapcsán a múlt századi municipalisták és centralisták vitája éledt volna újjá. A kiegyezés után is folytatódó akkori vita - mint Szabad György is elmondotta - a körül a kérdés körül folyt, hogy Magyarországon önkormányzati jellegû közigazgatás maradjon, vagy pedig ez a történeti alapon fejlõdött közigazgatás jelentõsen megváltozzék, centralizálódjon vagy egyenesen centralista irányt vegyen. Úgy tûnik, ebben az új szereposztásban a kormánykoalíció pártjai a centralisták, a - kicsit erõsebben fogalmazok - diktatórikus álláspont képviselõi, míg mások, az ellenzék pártjai, a tiszta demokráciát, az önkormányzatot képviselik. Azt hiszem, ez hamis illúzió. Ezeket a félreértéseket, illúziókat el is szeretném oszlatni. Ma Magyarországon ugyanis bármennyire lehet párhuzamokat vonni a dualizmus idõszaka és a mai rendszerváltás között, nem ez a helyzet. Akkor, a történetileg kifejlõdött, a korszerûtlen feudális önkormányzati közigazgatást kellett a polgári korszak igényeihez igazítani, és bizonyos, szükségszerû centralizációt végigvinni rajta. Ez az átalakulás - mint Szabad György is utalt rá - ellentmondásos volt. Ma a korábbi proletárdiktatúra ideológiai alapján felépült tanácsrendszert, egy erõsen központosított tanácsrendszert kell lebontani, helyébe állítva a települési önkormányzatokat. Decentralizálni kell tehát, nemcsak azért, mert történelmi hagyományaink, egész múltunk ezt a decentralizációt igényli, hanem azért is, mert a magyar társadalom további fejlõdése elképzelhetetlen szabad, demokratikus önkormányzatok nélkül. Elképzelhetetlen, mert gazdát, igazi gazdát kell adni végre a településeknek, és elképzelhetetlen azért, mert a centralizáció által az autonóm gondolkodásról, vállalkozásról, társadalmi öntevékenységrõl leszoktatott magyar társadalom csak a sokféle típusú önkormányzati típusú önkormányzati kezdeményezésben és tevékenységben találhatja meg ismét az elvesztett kezdeményezõképességét. Engedjék meg, hogy az Országyûlésre utalva, Eötvös Józsefet idézzem, még egy további érvet mondjak az önkormányzat mellett, az önkormányzati és egyesületi élet mellett. Õ azt mondta: "Ha az egyes emberek közügyekbeni részvételét csak az állam ügyeire akarjuk szorítani - mint minden központosított államban van -, elõre késznek kell rá lennünk, hogy olyan emberek által látjuk gyakoroltatni a jogot, kik arra nem képesek." Azt hiszem, ez a jövõ az országgyûlési tevékenység javítása érdekében is alapvetõ. Az önkormányzat ily módon egyet jelent nemcsak az érdekeltek demokratikus és autonóm intézkedésével ügyeikben, hanem az egészséges társadalomhoz tartozó társadalmi tevékenységek kialakulásával és fejlõdésével is. Ezért vagyunk amellett - és a beterjesztett törvényjavaslat ennek kifejezõdése -, hogy Magyarországon egészséges települési önkormányzati rendszer alakuljon ki. Ezért nem lehet arról még vitatkozni sem, hogy e törvényjavaslat alapján ez a kormányzat centralizációt kíván-e. Arról azonban már lehet és kell is vitatkozni, milyen mértékû legyen az önkormányzat. A történelmi párhuzamok meghúzása itt is bizonyos tanulságokkal jár. Ahogy Eötvös József is küzdött az 52 királyságot jelentõ feudális megye ellen, ugyanígy mi is elfogadhatatlannak tartjuk a több ezer, szélsõségesen autonóm önkormányzati egység létrehozását. Ez az állam szétzilálása, a kormányzati tevékenység lehetetlenné tétele, megbénítása - ezt el kell kerülni. Olyan helyzetet, olyan egyensúlyi állapotot kell kialakítani, amely egyrészt a legmesszebbmenõkig biztosítja a demokratikus önkormányzást, és a másik oldalról megõrzi az ország mûködõképességét, az ország egységét és kormányozhatóságát. Ilyen önkormányzati rendszert kívánok én, és csak ilyet tudok elfogadni. Ismételten rá kell mutatni arra, hogy a beterjesztett törvénnyel egyértelmûen a decentralizáción, az önkormányzati rendszer kiépítésén van a hangsúly. Az általános megjegyzések után a vitában különös hangsúly helyezõdött a fõispán intézményére. Utalt rá Juhász Pál, Ábrahám Tibor és mások. A beterjesztett módosítások nagy száma is mutatja, hogy ehhez az intézményhez különleges érdek vagy vélt érdek fûzõdik. Ami a kérdés formai oldalát illeti, azzal nem kívánok foglalkozni. Alispán, fõispán vagy - a korábbi tervezetek szerint - kormánymegbízott elnevezésén vitatkozhatunk ugyan, a lényeg azonban nem ez. A lényeg a tartalom. Az a tartalom, az a szerepkör és azok a jogosítványok, amelyeket ez a fõispán visel. Ami a szerepkörét illeti, a javaslat lényegében öt nagy feladatkört javasol a fõispánnak. Ezek közül senki sem vitatta a fõispánnak jogszabályban megállapított ügyekben elsõfokú hatósági jogkör-gyakorlási jogát, és azt, hogy elbírálja a polgármester elsõfokon, hatósági ügyekben beterjesztett jogorvoslatait. Nem vitatták azt sem, hogy a fõispán elláthasson a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb államigazgatási feladatokat, illetõleg hogy bizonyos öszszehangoló tevékenységet folytasson. Ugyanakkor az észrevételek aggodalommal említették a fõispánnak azt a feladatát, hogy a települési önkormányzat kérésére szakmai-módszertani tájékoztatást adjon, segítséget nyújtson. Ezekkel az aggályokkal én nem értek egyet. Nem értek egyet azért, mert az önkormányzati törvény nyomán alapvetõen megváltozik a rendszer. Az önkormányzati választásokat követõen létrejövõ több ezer önkormányzat egy centralizált közigazgatás után nehezen boldogul majd szervezetének kiépítésével, nehezen igazodik el az önkormányzatokra vonatkozó több ezer jogszabályban. Nagy feladatot jelent az önkormányzatok költségvetésének összeállítása és más, egyéb kérdések is. Itt az önkormányzatok kérésére - hangsúlyozom: kérésére - lehetõvé kell tenni, hogy szakmailag felkészült személyhez vagy hivatalhoz - fõispánhoz vagy tetszõleges nevû ispánhoz vagy annak hivatalához fordulhasson. Ez a tény, hogy ilyen szakmai tanácsadásra, kifejezett felkérésre van lehetõség, kizárja az indokolatlan beavatkozást az önkormányzatok belsõ ügyeibe. A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzésére irányul - Ábrahám Tibor képviselõtársam is említette ezt a problémát. Azt hiszem, reális, hogy ne vitassuk; õrködni kell azon, hogy az önálló, jogaik gyakorlásában, tevékenységük ellátásában önálló önkormányzatok a Magyar Köztársaság Alkotmányának és törvényeinek értelmében járjanak el. A törvénysértés esetére azonban intézményes garanciákat szeretnénk. Felmerült az a lehetõség, hogy az állampolgárok maguk jelezzék a törvénysértést, és ilyen esetben bírósághoz forduljanak. Ezt nem tartom jó megoldásnak, mert nem intézményes megoldás. Nem kizárt, hogy az állampolgár jelez törvénysértést - bizonyos, hogy a jövõben többet és még többet fog jelezni -, ugyanakkor nem biztos, hogy jelez. Nem biztos, hogy rendszeresen, intézményesen, folyamatosan értesül azokról a törvénysértésekrõl, amelyek itt felmerülhetnek. Nem biztos, hogy megfelelõ információja van. Az állampolgár észlelési tevékenysége szükséges, de nem elégséges. A törvényjavaslat a fõispán jogkörébe utal bizonyos ellenõrzési jogosítványokat - törvényességi ellenõrzésrõl beszél. Ezeket az ellenõrzési jogosítványokat én nem értékelném annyira túl, mint bírálatot gyakorló kollégáim teszik. Az ellenõrzési jogosítványok között ugyanis ilyenek szerepelnek: felhívás a képviselõtestület részére a törvénysértés megszüntetésére, a felhívás eredménytelensége esetén bírósági eljárás kezdeményezése. Tehát nem a fõispán dönt, csak felhív, kezdeményezi a független pártatlan bíróságoknál, hogy eljárjanak. Ami nem azt jelenti tehát, hogy a fõispán bármilyen formában felülbírálhatná az önkormányzat döntését vagy indokolatlan befolyást gyakorolhasson a tevékenységére. Végsõ soron tehát - és azt hiszem, ez jogelv - független bírói szervek döntenek az önkormányzatok cselekvésének alkotmányossága és törvényessége kérdésében. A Szabad Demokraták Szövetségének 209-es számmal beterjesztett csomagjában a 25-ös számú módosító indítvány kapcsolódik ide. Bizonyos fokig megdöbbenéssel olvastam ezt a javaslatot. A 25-ös számú módosító indítvány azt mondja, hogy "az önkormányzatok törvényességi felügyeletét garanciális okokból célszerûbb a Kormánytól független ügyészi szervezetre bízni". Az ügyészség tudomásom szerint - nem vagyok büntetõjogász - mindenütt a világon a büntetõeljárásban az államot, a vádat képviseli és kivételes viszonyok között - és ilyen kivételes viszonynak tekintem az elmúlt 40 évet, amikor az ügyészség ezen túlmenõ tevékenységet is gyakorolt - általános törvényességi felügyeletet és ehhez hasonlót. Ezektõl a tevékenységfajtáktól tudomásom szerint mindannyian, az egész társadalom meg akar szabadulni. Az ügyészséget arra a körre szeretnénk szorítani, hogy a büntetõeljárásban a vádat, az államot képviselje - ez a normális funkciója. Nem hiszem, hogy az ügyészség jogkörébe kellene utalni az önkormányzatok törvényességi felügyeletét, hiszen ezáltal megszüntetjük a tanácsrendszert, vagy ha úgy tetszik: a sztálinista tanácsrendszert, megerõsítjük, vagy ha úgy tetszik tovább hagyjuk élni a sztálinista jogkörû ügyészségeket, azt hiszem, hogy ez nem kívánatos. Mondanivalóm végére értem, egyetlen megjegyzést engedjenek még meg: Maczó Ágnes képviselõtársunk figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a törvényjavaslat miniszteri expozéjában az elõterjesztõ szövegezési hibára utalva említette, hogy a 200 fõ lélekszám alatti településeken is lehet önkormányzatokat létrehozni. Ez, azt hiszem, megoldja azokat a problémákat vagy azoknak egy részét, amelyet õ említett. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)