DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a helyi önkormányzatokról szóló, Kormány által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban néhány, általam fontosnak tartott szempontnak hangot adjak. A törvényjavaslat áttanulmányozása során részemre az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy a javaslat tulajdonképpen nem tisztázza a helyi önkormányzatok valódi, önálló mûködéséhez szükséges gazdasági hátteret. A javaslatban a IX. fejezetben szó van ugyan az önkormányzatok gazdasági alapjairól, és ennek során felsorolásra és megemlítésre kerül az önkormányzatok vagyona, valamint ezek gazdálkodása is. A helyi önkormányzatok vagyona - mint köztudott - annak tulajdonából és a helyi önkormányzatot megilletõ vagyonértékû jogokból áll: 75. § (1) bekezdés. A jelenlegi helyzetben, amikor a leendõ önkormányzatokhoz visszakerülnek jogos tulajdonaik, ez az önkormányzat számára - véleményem szerint - nem bevételi forrást jelent, hanem az elsõ idõkben minden bizonnyal kiadást, anyagi terheket. Ma az országban, így a leendõ önkormányzatoknál is tõkehiány van. Így a vagyon racionális, gazdaságos mûködtetése inkább tõkebefektetést igényel, fõleg a kezdeti idõkben, és nem nyereséget, hozadékot fog jelenteni a tulajdonosoknak. A leendõ önkormányzatok tulajdonába kerülõ vagyon tehát nemhogy gazdálkodásukat elõsegítené, hanem átmenetileg nehezíti is azok helyzetét. Gondolok itt az épületek állagmegóvására, esetleges átépítésére stb. Az önkormányzati gazdálkodáshoz tehát tõke kell, amely tõke lesz csak képes mûködtetni gazdasági értelemben véve hasznot hajtó módon a vagyont. A vagyon tehát holt tõke, amelyet a mûködõ tõke fog mozgásba hozni. Az önkormányzatok gazdálkodásának tõkeforrásait a Kormány által benyújtott törvényjavaslat csak elnagyoltan sorolja fel, és tulajdonképpen nem tisztázza egyértelmûen azokat az arányokat, amelyek a központi állami költségvetés és a helyi önkormányzatok önálló gazdálkodása között kell, hogy kialakuljanak. Az teljesen egyértelmû, hogy az önkormányzatok anyagi erõforrásainak biztosítása az állami költségvetés bevételét csökkenti. E hatás más szóval azt jelenti, hogy az állam nemzetijövedelem-újraelosztó szerepét jelentõsen csökkenteni kellene. A problémát csak még súlyosbítja az a körülmény, hogy a fõispán vagy kormánymegbízott személyén keresztül történik az önkormányzatok hatósági ellenõrzése. Ezen intézmény elsõfokú hatósági jogkört gyakorol, és összehangolja a fõispáni hivatal, a fõváros és vármegyei jogú városok, államigazgatási szervek tevékenységét: 96.§ a), illetve e) pontjai. Ez a fajta összefonódása az állami végrehajtó hatalomnak, továbbá az önkormányzatoknak nem adja igazi, valóságos jogi garanciáját sem az önkormányzatoknak, és hierarchikus, tekintélyelvû közigazgatási gyakorlathoz vezethet, aminek - sajnos - az elmúlt 40 évben mindannyian részesei, szenvedõi voltunk. Az érdekeket - véleményem szerint - a helyi közössége, az önkormányzatok tudják valóban kifejezni, mindenfajta integráló tényezõ, akár megye vagy országos, egyéb szempontokra való hivatkozás végül is egy szûk elit vélt vagy valós érdekeinek megvalósítását jelenti. Egy önkormányzat sohasem fog tudni érdemben vitatkozni megyei, országos érdekekre való hivatkozással szemben. Ezt a korábbi gyakorlatot még az állampárt idejébõl megszenvedte szülõvárosom, Nagykõrös is. Egyrészt azért, mert a 47-es választások alkalmával városunk polgárai ellenálltak az akkori választási "elvárásoknak", és ezért politikailag megbízhatatlan városként volt nyilvántartva Pest megyében évtizedekig, másrészt pedig a megye határán fekvõ várost egyébként is mellõzte az akkori hatalom, pusztán perifériális fekvése miatt. Így került el a városból annak idején a megyei érdekekre való hivatkozással az országos hírû tanítóképzõ, majd a nyolcvanas évek elején a városi kórház is. Egy nem határozottan megalkotott törvényjavaslat hasonló jogtalanságokat okozhat egy városnak, községnek, melybõl azt hiszem, ezek a községek, ha már egyszer önállóak lehetnek, nem kérnek. Tisztelt Országgyûlés! Az önkormányzat vezetõjének, a polgármesternek a törvényjavaslatban olyan univerzális, mindenhez értõ embernek kell lennie, hiszen a hatalom az õ kezében összpontosul helyileg, akinek a politikai, gazdasági, közigazgatási kérdésekben egyaránt el kell tudnia igazodni. Ehhez pedig szakértelem kell. A törvényjavaslat a polgármesteri megbízatást ezzel szemben semmiféle képzettségi feltételhez nem köti. Ezt ellentmondásosnak látom, annál is inkább, mivel a jegyzõre vonatkozóan a jogszabály szakirányú képzettséget állapít meg. Félõ, hogy a polgármester szakigazgatási kérdésekben túlságosan ráutalt lesz a jegyzõre, és emiatt döntései formálissá válhatnak. A javaslat szerint tehát a jegyzõ a szakapparátushoz és a szaktudáshoz való kötöttséget, kapcsolatot fejezi ki, míg a polgármester személye a szakapparátustól némileg független státust kap. Miután a törvényjavaslat szerint a jegyzõ vezeti a hivatalt, véleményem szerint, például a kiadmányozási jog gyakorlása is jobb lenne, ha a jegyzõhöz kerülne. Nem tartalmaz a törvénytervezet arra vonatkozóan sem rendelkezést, támpontot, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselõ hogyan viszonyul választóihoz, egyáltalán milyen kötelezettségei vannak a közösséggel szemben. Gondolok itt az állampolgárok felé történõ beszámolásra, intézkedésre, képviseletre stb. A jogszabály szerint 5000 fõ település-lélekszámig a polgármestert a választópolgárok közül választják meg. Úgy gondolom, hogy ez a létszámhatár, tehát az 5000 fõ túlságosan is alacsony, hiszen ennél nagyobb lélekszámú községekben, városokban is igényt tartanak az állampolgárok arra, hogy a polgármestert személy szerint és személyesen, tehát közvetlenül választhassák. Nem célszerû azt a korábbi tanácsi gyakorlatot követni, hogy a polgármestert az 5000 fõ lélekszám feletti községben, esetleg városokban maga a képviseleti testület választaná saját kebelébõl. Az állampolgárok, legalábbis választókörzetünkben elvárják, hogy a polgármestert közvetlenül a lakosság válassza meg, hiszen még nagyobb városokban is - 30-50 ezer fõre gondolok - a polgármester személye közismert lesz, sokan nyilván személyesen is ismerni fogják. Társadalmi igényt fejezne ki tehát a polgármester közvetlen választásának lehetõsége, és ez nagyobb demokratizmust is jelentene. Tisztelt Országgyûlés! Az önkormányzati törvényjavaslat a testületi döntések meghozatalában rendkívül tarka képet mutat. Van egyszerû többség, aztán minõsített többség kizárólag a hatáskörök gyakorlásánál, és van kétharmados többség a vármegyei közgyûlés tisztségviselõinek választásánál: 72. § (1) bekezdés. Ez utóbbi választás egyébként titkos is. Nem érthetõ számomra, hogy mi indokolja az egyszerû többség, a minõsített többség és a kétharmados többség kritériumait a törvényjavaslatban. Végezetül engedjék meg, hogy rövid összefoglaló véleményemnek adjak hangot a Kormány által benyújtott önkormányzati törvényjavaslatról. Közismert, hogy nagy és igen nehéz feladattal kell mostanában megbírkóznia a vidéknek, és elsõsorban a községek, falvak népének. Ez az önkormányzati törvénytervezet adná meg a helyi közösségek, csoportok önszervezõdési formáit, kapcsolatrendszerét, mozgásterét, és nem utolsósorban a kibontakozás lehetõségeit. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a törvényjavaslat nem igazán biztosítja a közösségek valódi önrendelkezését, önállóságát, és lépten-nyomon fellelhetõk benne a központi hatalom beavatkozási igényei. Az önkormányzatokat sokkal jobban kellene védeni a megyei és állami hatalommal szemben, mert ennek a törvénytervezetnek a hiányosságai ismét a régi módon, a hierarchikus, a tekintélyelvû gondolkodásmódhoz fognak vezetni a gyakorlatban. Külön és hangsúlyozottan kell szólnom az anyagi önállóság, gazdálkodás feltételrendszerérõl, amelyet a törvényjavaslat nagyvonalúan tárgyal, hiszen újabb más törvényjavaslatokra hivatkozva kívánja ezt a problémát késõbb kezelni. Az elképzelt helyi önkormányzatok túlságosan is a parlamenti modell szerint épülnek fel, és ilyen szempontból - úgy gondolom -, túl nagy teret ad a törvényjavaslat a pártszempontok érvényesülésének is. Véleményem szerint az önkormányzatoknak a helyi érdekeket, értékeket kellene képviselniük, melyek ugyan az országos nagypolitikai épületbe ágyazódnak ugyan, de nem tartom jónak, ha a pártérdekek kerülnek elõtérbe a valóságos közösségi érdekekkel szemben. Köszönöm.