DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy 200 évvel ezelõtt elfogadott szövegrészlet idézetével kezdeném a felszólalásomat: "A szenátorok és a képviselõk a jog által biztosított díjazást kapjanak szolgálataikért, amelyet az Egyesült Államok kincstára fizet ki. A hazaárulás, esküszegés és békebontás eseteit kivéve mentesek legyenek a letartóztatástól, amíg részt vesznek az érintett Házak ülésein, s amíg oda és vissza mennek. Továbbá sehol máshol nem lehet õket vallatóra fogni bármelyik Házban általuk elmondottakért és vitákért." A modern alkotmányok õse, az amerikai alkotmány rendelkezik így. Az alkotmányos szabályozásnak az angol Bill of Rights óta lényeges eleme a képviselõk különleges jogállásának rendezése. A képviselõi mentelmi jog a parlamentarizmus egyik legrégebbi, klasszikus intézménye. A jogállamiságot célzó magyar alkotmányozás folyamatában több polgári alapjog megfogalmazása után jutottunk el a mai pillanatig, a törvényhozás szabadságának legfõbb biztosítékait adó képviselõi jogállás és mentelmi jog kodifikálásához. A korábbi magyar joggyakorlatban szokásjog alakította ki ezeket a szabályokat. A képviselõi mentelmi jog - szabadságjog. A szólásszabadságnak egy sajátos, különleges fajtája. A társadalom szabadságának fokmérõje az, hogy mi hangozhat el annak Parlamentjében. Ha a törvényeket alkotó gyülekezet fél, fél bírálatot mondani az ország ügyeinek állásáról, akár külsõ, akár belsõ kényszerûségek okán, abban az esetben nem nevezhetjük szabadnak ezt a társadalmat. Ha egy társadalomban a törvényhozás falain kívül épp úgy elhangozhat a kritika, mint azon belül, ott a parlamenti szólásszabadság különleges szabályozása csak jogtechnikai és nem lényegi kérdés. Az a tény, hogy egy képviselõ vagy volt képviselõ szavazatáért, képviselõi minõségében elmondottakért nem vonható felelõsségre, politikai jelentõséggel bír. Gondoljunk egy aktuális példára: a napokban hallhattuk a hírekben, hogy a jugoszláv hatóságok vizsgálatot indítottak annak érdekében, hogy kiderítsék, az éppen feloszlatott koszovói parlament utolsó szavazásánál ki, hogyan szavazott. Valószínûleg nem a jutalmak kiosztása érdekében próbálták ezt a dolgot kideríteni. Ennek tehát még mindig nagy a jelentõsége. A megújhodás kormányprogramjának és az új magyar Kormány megszavazásának patetikus légkörében néhányan ünneprontásnak tekinthették azt, hogy néhány ellenzéki képviselõ - köztük én is - ki akartuk fejezni azt az akaratunkat, hogy a kormányprogram ellen szavazunk. Ezért a szavazatomért nem vont és nem is fog senki felelõsségre vonni; majd a következõ választásokon a választóim fognak ebben az esetben dönteni. Ez ugyanakkor nem egy jogi felelõsségrevonás, hanem egy politikai kérdés, a politikai bizalom kérdése. A képviselõk büntetõjogi felelõsségrevonás alóli mentessége a hatalmak elválasztásának tanából következik. A rendõrség, amely a végrehajtó hatalom eszköze, a bíróság, amely pedig önálló hatalmi ág, a törvényhozás beleegyezése nélkül ne korlátozhassa a képviselõ tevékenységét! Ezzel ne akadályozhassa a törvényhozói munkát! Nem a képviselõk jogon felüliségérõl van tehát szó, hanem a Parlament szabad mûködésérõl! A mentelmi jogról nem a képviselõ határoz, hanem a Parlament, mert az õt nem mint személyt, nem mint egyént illeti meg, hanem mint az Országgyûlés részét. Itt jutunk el egy olyan problémához, amely egy, a rendszerváltást átélõ, demokráciát tanuló társadalomban már több, mint alkotmányjogi kérdés - a politikai közbizalom kérdése. A mentelmi jog ugyanis sokak számára összekapcsolódik a bukott rendszer uralkodó osztálya számára biztosított privilégiumokkal. Számos korábbi állami és pártvezetõrõl és családtagjairól terjedtek a hírek, hogy miképp menekültek meg a büntetõeljárások elõl például súlyos közlekedési balesetek, bûncselekmények esetében. Ezt azonban nem mentelmi jognak nevezik. Ennek a neve a jog és a polgári egyenlõség durva megsértése. Ez nem a demokrácia és a jog uralmát védi, hanem az uralmon levõk kiváltságát. A valódi mentelmi jog nem a bûncselekmény elkövetésének eltussolását jelenti, hanem a Parlament zaklatás nélküli mûködését biztosítja. Ha a képviselõ bûncselekményt követ el, az Országgyûlés dönt annak kiadásáról. A mentelmi jogon túl a többi képviselõi jogosítványhoz kapcsolódóan is errõl van szó. Ezek nem feudális kiváltságok - mint ahogyan a politika eddigi gyakorlata számunkra és a közvélemény számára ilyennek tünhetett, illetve ilyen volt az elmúlt évtizedekben -, hanem a Parlament munkáját segítõ jogosítványok, amelyekkel éppen azt lehet biztosítani, hogy a Parlament normálisan tudjon dolgozni, és csak addig szól, amíg ez a képviselõi minõség szabad választásokon megmérettetik. Tehát csak képviselõknek jár. A mentelmi jog szokásjogi gyakorlata a magyar parlamentarizmus haladó hagyományai közé tartozik. Kukorelly István alkotmányjogászt idézném: "Az intézmény történeti erõsségét mutatja, hogy azt még a nyilas törvényszék sem hagyhatta figyelmen kívül." Közismert, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre mentelmi jogának felfüggesztésére a Sopronban ülésezõ nyilas képviselõház hivatottnak vélte magát. Az új, demokratikus államhatalmat megtestesítõ képviselõ sem lehet - George Orwellt idézve - "egyenlõbb az egyenlõknél". Mentelmi joga a demokratikus rendet és nem személyét, különleges képességeit vagy széles körû tehetségeit védelmezi. Ez utóbbiak védelme tekintetében azonos elbírálás alá esik minden más állampolgárral. Végül a képviselõi jogálláshoz kapcsolódó javadalmazás kérdésérõl szólnék. Az amerikai alkotmányból elõbb citált részlet is errõl a helyrõl szólt. Tavaly az amerikai Kongresszusban csak óriási viharok közepette sikerült megállapodásra jutni a tiszteletdíj emelése kérdésében. Abban a többség egyetértett, hogy a magánszektorban szerezhetõ jövedelmekhez képest kifejezetten alacsony a képviselõi fizetés és ez a képviselõk kontraszelekciójához vezethet, ami nem kívánatos. Egy szegény ország szegény adófizetõi még korlátozottabb lehetõségekkel bírnak honanyáik és honatyáik felé. Különösen egy olyan idõszakban, amikor ezeknek a honanyáknak és honatyáknak éppen azt kell bizonyítaniuk, hogy érettek erre a szerepre és bebizonyíthatják érdemeiket. Az államkincstárral szembeni elvárás nem lehet több, mint hogy a képviselõt ne vonják el anyagi terhei az országos jelentõségû munkájától és viszonylagos anyagi függetlenségét biztosítsák. A képviselõi munka a jelenlegi rendszeres ülésezés mellett már nem végezhetõ csak úgy mellékesen, teljes odaadást kíván. A most elfogadandó törvény a képviselõi költségekrõl és tiszteletdíjról garanciális jelentõségû a polgárok számára is. Biztosítja a képviselõvel szembeni számonkérés lehetõségét és pontosan rögzíti az összegeket. Ismét hangsúlyoznám, hogy nem feudális kiváltságokról van itt szó, hanem törvényekben rögzített pontos összegekrõl, amely minden állampolgár rendelkezésére áll. Minden állampolgárnak joga van tudni, hogy megválasztott országgyûlési képviselõje mekkora jövedelmet kap az államtól. Az a tény, hogy ezt alkotmányerejû törvény rögzíti, mind a nyilvánosságnak, mind pedig a demokráciának biztosítéka. Az épp letûnt rendszer ebben a tekintetben is súlyos hagyatékot terhelt az utódaira, ezért aztán nekünk, mai képviselõknek tanúbizonyságot kell adnunk arról, hogy a választásokon a rendszerváltás vezetéséhez adott közbizalmat valóban fel tudjuk-e használni az ország megmentésére, vagy folytatjuk dicstelen elõdeink útját. A szavazógomb lenyomásával most mi valamennyien egyben saját tiszteletdíjunkról is döntünk. Ahhoz, hogy az ország el tudja fogadni ezt az anyagi terhet, az Országgyûlésnek és minden tagjának azért kell küzdenie, hogy a magyar Parlament és annak minden tagja kiérdemelje a közvélemény bizalmát. Saját lelkiismeretünkkel csak ebben az esetben nem kerülhetünk harcba. A FIDESZ frakciója mindent megtesz annak érdekében, hogy a Ház munkáját a hatékonyság és a politikai éleslátás jellemezze. Ehhez nyújt segítséget például a szakértõi díjazásról megszavazandó kérdés, amely a mi számunkra e tekintetben a legfontosabb kérdés. Azt szeretnénk, hogy a magyar Parlament európaivá váljék, ahol a szakértelem a meghatározó, és hozzáértõ emberek döntenek az ország nagy jelentõségû ügyeiben. A FIDESZ képviselõcsoportja nevében mindkét törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)