DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az ENSZ közgyûlésének 39. ülésszakán elfogadta a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezményt. Ehhez hazánk is csatlakozott, és 1987. április 15-én letétbe helyezte a csatlakozásról szóló okiratokat az ENSZ fõtitkáránál. Az egyezmény hatálybalépte késõbb sorozatos csatlakozásokat követelt, majd az 1988. évi 3. sz. törvényerejû rendelettel belsõ jogforrássá is vált, az Elnöki Tanács kihirdette ezt az egyezményt. Ezzel a csatlakozással azonban csak részben tettük magunkévá a nemzetközi egyezményt, mert az elmúlt évtizedekre jellemzõ módon az akkori Magyar Népköztársaság a nemzetközi bíráskodást illetõen a nemzetközi kötelezettség megszegése esetére nem fogadta el, mert az emberjogi politika sajátos kétarcúságot öltött a Magyar Népköztársaság külpolitikája során. Általában az egyezményekhez csatlakoztunk, de az egyezmények megsértésének szankcióit már nem vállaltuk, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi bíráskodást s a hasonló jogintézményeket nem tartottuk illetékesnek a mi ügyeinkben. A fenntartás a szóban forgó 1988. évi 3. sz. törvényerejû rendeletben is átvett, a kínzás elleni bizottság részére az egyezmény 20. cikkelyében elfogadott hatáskörére, és az egyezmény 30. cikkelyének elsõ bekezdésében foglalt értelmezési rendelkezésére vonatkozott. Nem fogadta el a Magyar Népköztársaság a kínzás elleni bizottság illetékességét arra az esetre, hogyha valamelyik részes állam ellen benyújtott panasz során - az államban sorozatosan kínzást alkalmazó - panasz esetén ilyen bizottsági eljárást helyezett kilátásba. Továbbá az egyezmény 30. cikkelyére vonatkozó rendelkezésével kapcsolatos fenntartás azt jelentette, hogy az értelmezés, illetve végrehajtás során keletkezett vitákat a vitában érdekelt bármelyik fél egyoldalú kérésére választott bíróság, illetõleg nemzetközi bíróság elé kell terjeszteni. Az elõbbiek alapján a Magyar Népköztársaság ezt a bírósági illetékességet, illetõleg értelmezési rendelkezést sem fogadta el. Természetesen nem ismerte el a kínzás elleni bizottság illetékességét a Magyar Népköztársaság ezzel a fenntartással az állampolgári esetre sem, tehát nemcsak az egyezményben részes valamely ország panaszára, hanem állampolgárok erre vonatkozó panaszával kapcsolatos ügyintézésre sem. A fenntartással és a nyilatkozat meg nem tételével a Magyar Népköztársaság az ENSZ általános hatáskörétõl eltérõen az egyezmény maradéktalan érvényesülését biztosító ellenõrzõ mechanizmust gyakorlatilag kizárta. Az alapvetõ társadalmi változások során már a korábbi Kormány 1989 õszén a fenntartásokkal kapcsolatos nyilatkozatát visszavonta, és 1989. szeptember 13- án a korábban ismertetett, az egyezmény 20. és 30. cikkelyével kapcsolatos fenntartást gyakorlatilag visszavonta. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya és különösen ennek 55. cikkelye értelmében nyilván elõ kell segíteni az emberi jogok, az alapvetõ szabadságjogok egyetemes és hatékony tiszteletben tartását, és törekednünk kell az államok közötti viták rendezése során a nemzetközi bírósági intézmények igénybevételére is, szükségessé vált a vonatkozó nemzetközi egyezményt kihirdetõ belsõ jogforrás, tehát a szóbanforgó 1988. évi 3. sz. törvényerejû rendelet módosítása. Tisztelt Országgyûlés! A javaslat elsõ szakasza tulajdonképpen hatályon kívül helyezi ezt a bizonyos fenntartást megfogalmazó 3. szakaszt, és az idõpontot illetõen úgy rendelkezik, hogy az elõbb említett 1989. szeptember 13-i idõponttól - tehát attól az idõponttól, amikor a korábbi Kormány a fenntartást az ENSZ fõtitkáránál visszavonta -, a hatálybalépést illetõen a kínzás elleni bizottság illetékességének elismerésérõl és az értelmezéssel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásáról ettõl kezdve állapítja meg. A javaslat egyébként a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a Kormányt hatalmazza fel a kínzás elleni bizottsággal, illetõleg annak tagjával való kapcsolattartásra, illetõleg a kapcsolatot tartó szerv kijelölésére. Az Önök elé terjesztett javaslat - tudomásom szerint - még a Minisztertanács elnevezést tartalmazza, az a kérésem a Kormány nevében, hogy a megfelelõ megnevezés megváltoztatásával - a Kormány megnevezéssel, változtatással, módosítással - fogadják el az 1990. évi 60. törvény 51. szakaszának 2. bekezdését. A Minisztertanács helyett tehát Kormány megnevezés lenne, ennyi a változtatás. Tisztelt Országgyûlés! Az elmondottak alapján a Kormány nevében kérem, hogy az Országgyûlés a beterjesztett törvényjavaslatot az említett módosítással fogadja el. A törvényjavaslat bizottsági vitája során - tudomásom szerint - az ellenzéki pártok egy része nem támogatta a szóban forgó kormányelõterjesztés vonatkozásában a Kormány szándékait. Én remélem, hogy a konstruktív ellenzéki politizálásnak ez csak egy olyan sajnálatos jelensége, amely - álláspontom szerint - nem valószínû, hogy megismétlõdik. Bizonyos vagyok benne, hogy a Kormánynak ilyen törekvései - a konstruktivitás jegyében - mind az ellenzék, mind pedig a Kormányhoz tartozó pártok, illetve független képviselõk részérõl teljes elfogadásra találnak.