DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Az Állami Vagyonügynökségrõl és a hozzá tartozó vagyon kezelésérõl és hasznosításáról szóló törvény módosításával kapcsolatos elõterjesztés elhangzott a miniszteri expozéban. S így számomra - az ismétlés elkerülése érdekében - csupán az a feladat maradt, hogy megkíséreljek válaszolni a vitában elhangzottakra. Elnézést, hogy egy kicsit messzebbrõl kezdem, de lassan megrögzött szokásommá kezd válni, hogy a bevezetésben mindig az ellenzék padsoraiból elhangzó felszólalást idézek. Nem a vagyonügynökségi, hanem a másik vitában Rajk László képviselõtársam felszólalása úgy szólt, hogy nem lát biztosítékot a Kormány munkájában. "Úgy látom, hogy nem biztosítéka a jövõnek, nem kormányoz, és nem akarja vállalni a felelõsséget." Ugyanakkor az MTI idézi a Handelsblatt egyik cikkét: "Azt bizonyítja a Kormány tevékenysége, hogy Budapesten belátták, a gazdaság nem lehet senkiföldje a kormányzati tevékenységben." S a bizonyítékok között említi többek között a Vagyonügynökség kormányellenõrzés alá helyezésének a tervét is. S hogy tovább folytassam - úgy látszik, hogy ez a Vagyonügynökség elég nagy sajtóvitát ver fel. Kénytelen vagyok - bár nem akarom fárasztani a tisztelt Házat mindjárt a kezdéskor - néhány mondatot idézni ezek közül a Vagyonügynökséggel kapcsolatos sajtógyöngyszemek közül. Például: "A Kormány egyre inkább úgy csinál, hogy amit nem maga intéz, az nincs és nem is lesz elintézve, ezért aztán szorgos hörcsög módjára szépen komótosan mindent maga alá kapar." Ez még folytatódik: "Ez a Kormány biztosan nem akar diktatúrát, de akkor mivel magyarázható, hogy például az Állami Vagyonügynökséget a demokratikus és többpárti Parlament felügyelete alól egyértelmûen a Kormány felügyelete alá kívánja vonni?" Tisztelt Országgyûlés! Ebben a csatazajban egy ijedt kormány valójában már azt sem tudhatná, hogy fiú-e vagy lány. Mert, ha kormányozni akar, akkor hörcsögnek nevezik, ha nem akar, akkor a bizalom hiányáról biztosítják. Egy kicsit a felszólalások is - ebben a vagyonügynökségi vitában - ezt a kettõs szemléletet tükrözték. A módosító indítványok mindegyikére úgy is külön ki kell térnem a szavazás elõtt, de itt inkább két oldalon indult meg a támadás. Az egyik a 171-es számú módosító indítvánnyal, a bírói úttal kapcsolatban. A másik pedig a 3. §-sal kapcsolatban. Kezdem a nehezebbel, a 171-es számú módosító indítvánnyal, a bírói úttal kapcsolatban. Márcsak azért is, mert a költségvetési bizottság ülésén az elõterjesztõ az igazságügyi kormányzat álláspontját a szakmai képzettség megkérdõjelezésével megdöbbentõnek nevezte. Ha csak az én szakmai képzettségemet kifogásolta, azt elviselem, de a kormányzat szakmai képzettségének kifogásolása tekintetében kénytelen vagyok az itt ülõ jogász és nem jogász képviselõtársaimat egy kicsit megdöbbenteni a Kormány álláspontjának rövid, de egy kicsit részletesebb ismertetésével. Ugyanis az egy tisztelereméltó dolog, ha a demokrácia égboltján a bíróságot tekintjük az alkotmánybiztosíték fénylõ csillagának. Még az is jó, ha tündérkirálynõnek tekintjük, aki mindent orvosolni fog. De ne akarjunk rá olyan feladatot hárítani, ami nem a feladata. Ugyanis a bírói út igénybevételét részben azzal indokolják, hogy benne volt a régi törvényben. Hát akkor miért nincs benne most? Azért, mert a régiben benne volt, még nem biztos, hogy jó volt, és a bírói út igénybevétele ott alkotmánybiztosítékot jelentett. Dr. Török Ferenc képviselõtársam azt mondta: mi van, a kormánynak nincs bizalma a bíróságban, nem bízik a bíróság szakértelmében? Vagy pedig lassúnak tartja a bírói munkát? Nem. Bízik a független magyar bíróságban, a szakértelmében is, a gyorsaságában is, mármint a relatív gyorsaságában. De nem kívánja olyan feladattal megterhelni, ami nem tartozik bírói hatáskörbe. Hadd mondjam el, hogy miért nem tartozik bírói hatáskörbe. Pertechnikailag kétféle per lehet, vagy egy államigazgatási határozat megtámadása, vagy egy szerzõdéskötés kikényszerítése. A bíróság jogsértést orvosol, törvénysértést orvosol. A Ptk. 5. szakaszos perben, tehát a tiltó rendelkezés hatályon kívül helyezése, tehát ha államigazgatási pernek fogom fel, van egy széles körû bírói gyakorlat, hogy szerzõdési nyilatkozat, sõt még szerzõdésmódosító nyilatkozat sem bírói ítélettel nem kényszeríthetõ ki. A szerzõdés létrehozásával kapcsolatban. Elõszerzõdés esetén létrehozható a szerzõdés bírói ítélettel. A Ptk. 206. szakasza alapján, ahol gazdasági társaságok szerzõdéskötési kényszere áll fenn, és nem köt szerzõdést, ott létrehozható. De adott esetben lényegében a bíróságtól nem egy jogsérelem, törvénysértés orvoslását kérnék, hanem egy gazdasági döntés meghozatalát kérnék. Tehát egy olyan gazdasági döntés meghozatalát, amiért a Kormány a felelõs. Tehát a Kormánytól független magyar bíróság által meghozott gazdasági döntésért a Kormány viselné a felelõsséget. Egyébként Remport Katalin már hivatkozott rá a felszólalásában, hogy a költségvetési bizottság ülésén jelen volt a Legfelsõbb Bíróság kiküldöttje is, aki azt mondta, a bíróság feladat- és hatáskörébe nem tartozik gazdasági döntések meghozatala. Ez pedig egyértelmûen és nyilvánvalóan gazdasági döntésnek a meghozatala lenne. Milyen biztosítékai vannak? A Kormány - az idézett cikkel szemben - nem a felügyelete alá vonja a Vagyonügynökséget, hanem az irányítása alá. Milyen törvényi garanciái vannak - bírói út nélkül is - az Országgyûlést megilletõ felügyeletnek és döntési jognak? A módosított rendelet nem érinti a 34.§ (3) bekezdése szerint azt a rendelkezést, hogy az Országgyûlés hoz határozatot a vagyonpolitikai irányelvek tekintetében, és az ügyvezetõ igazgató a Vagyonügynökséget a vagyonpolitikai irányelvek keretei között vezeti. Tehát az Országgyûlés által meghozott vagyonpolitikai irányelvek keretei között tudja csak a Vagyonügynökséget vezetni. A módosított 19.§ szerint - a módosított indítvány elfogadásával - a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslattal egyidejû beszámolási kötelezettség terheli a kormányt. Itt van tehát a második biztosíték: az Országgyûlésnek szóló beszámolási kötelezettség. A harmadik egyértelmû biztosíték pedig - nem ellenezzük, sõt támogatjuk azt a módosító indítványt -, hogy a Vagyonügynökség negyedévenként köteles beszámolni a bizottságnak, illetve az illetékes bizottságoknak és a beszámolási kötelezettség a Vagyonügynökséget terheli. A hármas áttétellel tehát az Országgyûlésnek teljes mértékben megvan az ellenõrzési és felügyeleti joga. Tehát a bírói út igénybevétele ellen nem azért emeltünk kifogást ismételten, mert nem bízunk a bíróságokban, hanem mert gazdasági döntés meghozatalával nem kívánjuk terhelni azt a bíróságot, amelynek ez nem feladata. A másik legtöbb vitát kiváltó volt a 3.§, az önkormányzati vagyon. Arra már több felszólaló rámutatott, hogy jelenleg még nem létezik önkormányzati vagyon. Ez a rendelkezés éppen azt védené, hogy az önkormányzatnak legyen védhetõ vagyona. Ezt több felszólaló elmondta már. Hivatkoznék dr. Bíró Ferenc és Illéssy István érveire - nem kívánom megismételni azokat -, hogy egyáltalán nem korlátozza majd a létrejövõ önkormányzatokat a törvénynek ez a módosítása. Egyébként is változatlanul megmarad a törvénynek az a rendelkezése, hogy az érdekeltek bevonásával hozhatja meg csak a határozatot a Vagyonügynökség. Nem ellenezzük azt a módosító indítványt, amely kimondja, hogy vissza kell téríteni a külön törvényben meghatározott részt az értékesített vagyonból az önkormányzatoknak. Mód van arra - ez már felmerült a vitában -, hogy azok az önkormányzatok is részesüljenek belõle, amelyeknek kevés vagyona marad. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a Kormány által elfogadott módosító indítványok figyelembevételével a kormányzást lehetõvé tevõ, a Vagyonügynökséget a Kormány irányítása alá helyezõ, az Országgyûlés ellenõrzési jogát messzemenõen figyelembe vevõ törvényjavaslatot fogadja el!(Taps.)