SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ami a képviselõtársaimmal, Tellér Gyulával és dr. Török Ferenccel benyújtott módosító javaslatunk most már immár kissé bonyodalmas sorsát illeti, engedjék meg, hogy egy technikai részletre kitérjek, nevezetesen arra - a törvény- elõkészítõ bizottság figyelmét felhívjam -, hogy a 191-es és 194-es számú módosítási javaslat egy és ugyanaz. Egy és ugyanazon tollból származik, mivel a 191-es számú javaslatot a gazdasági bizottság és a pénzügyi bizottság is elfogadta, ezért a 194-es számú javaslatot visszavontuk, és felkérjük az alkotmányügyi és törvény-elõkészítõ bizottságot, hogy ezért véleményét csak a 191-es számú elõterjesztésre hozza meg. Ami ezen módon tisztázott módosítási javaslatunkat illeti, arra részletesebben most kitérni nem kívánok, hiszen az általános vita során már megtettem, és ma délelõtti felszólalásával Szabó György tisztelt képviselõtársunk ugyanezt a gondolatot erõsítette meg. Örömünkre szolgál, hogy a gazdasági és a pénzügyi bizottság is ezen módosító javaslatot, a módosított módosító javaslatot végül is egyhangúlag elfogadta. Bár mi ezt a kompromisszum kompromisszumaként tudjuk értékelni, mégis úgy gondoljuk, hogy a legrosszabbat ezáltal sikerült elkerülni - ha a tisztelt képviselõház is el fogja fogadni -, azt a legrosszabbat, hogy az Állami Vagyonügynökség úgy vonja magához a nem közüzemi tanácsi vállalatokat, annak értékesítési jogát, hogy bármiféle biztosítékokkal szolgálna a leendõ önkormányzatok részére, hogy azok ennek anyagi ellenértékébõl bármilyen arányban részesüljenek. Amirõl nagyon röviden, egy-két mondat erejéig szólni kívánok, az teljesen más. A mai délelõtt folyamán Katona Kálmán és dr. Remport Katalin képviselõtársaim elismerésre méltóan precíz és nagy részletességû beszámolójában a tisztelt képviselõház értesülhetett ezen bonyoldalmas módosítási javaslatokat illetõ bizottsági viták számszerûsített végeredményérõl. Úgy érzem azonban, hogy akinek nem adatott meg az a szerencse, hogy személyesen is részt vehessen vagy legalábbis asszisztálhasson ezen bizottsági vitákhoz, az bár megismeri számszerûsítve a végeredményt, de egy közös gondolati vonulatról, a vita lényegérõl egyáltalán semmi információval nem rendelkezik. Úgy tûnik a számomra, olyan ez, mintha egy festményt vagy egy mozaikképet egészen közelrõl néz az ember, és megismerkedik sok-sok apró különálló részlettel, ezeket pontosan ismeri és látja, csak éppen magáról a képrõl, a festményrõl nincs fogalma sem. Márpedig ennek a festménynek - amirõl beszélünk - igen jelentõs üzenete van számunkra. Ez a kormány igen erõteljes centralizációs törekvéseirõl beszél. Amikor tehát mi a Vagyonügynökség különféle módosítási javaslatait vitattuk meg, akkor tulajdonképpen ugyanarról vitatkoztunk, mint tegnap az önkormányzati tervezet vitáján, vagy amirõl vitatkozunk most már jó ideje a sajtó és tömegtájékoztatási eszközök ellenõrzésében folytatott polémián, vagy amirõl feltehetõen vitatkozni fogunk holnap vagy az elkövetkezendõ napokban az átalakulási törvény kapcsán. Úgy gondolom, hogy ezek - jóllehet egymástól igen-igen távol esõ területek - mégis egyetlen közös filozófiai köldökzsinóron függenek, nevezetesen a centralizált irányítás és ellenõrzés egyre markánsabban körvonalazódott filozófiáján. Ennyit hozzá kellett tennem. Köszönöm a figyelmüket. (SZDSZ padsoraiban taps.)