DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A kormány által elõterjesztett törvényjavaslat fõ vonulata, fõ megfontolása az, hogy a Vagyonügynökség feletti hatásköröket vegyük el az Országgyûléstõl és adjuk oda a kormánynak. Ennek a megfontolásnak a fõ indoka az - amint azt hallottuk -, hogy a kormánynak lehetõvé kell tenni, hogy a saját privatizációs koncepcióját végrehajtsa, s ehhez a szükséges eszközöket a kormány rendelkezésére kell bocsátani. Szeretném leszögezni, hogy ez az elv helyes, valóban, ha a kormánynak van privatizációs koncepciója, akkor ehhez a szükséges eszközrendszert a kormány rendelkezésére kell bocsátani. A probléma a jelen esetben az, tisztelt Országgyûlés, ahogy azt már többször kifejtettük, hogy e pillanatban a Kormánynak nincs privatizációs koncepciója, következésképpen nem tudjuk, hogy mi az, amihez ezt az eszközrendszert igényli. A Kormány oldaláról a legfontosabb érvek, amelyek eddig elhangoztak: az egyik, hogy lesz ilyen koncepció, a másik, hogy vélelmezzük a kormány jóhiszemûségét, valamint - más napirendi pontnál már többször elhangzott - a választások eredményei feljogosítják a Magyar Demokrata Fórumot, illetve a kormánykoalíciót, hogy irányítsa az országot. Ez utóbbinál kezdve szeretném felhívni a tisztelt Országgyûlés figyelmét: a kormánykoalíció arra kapott felhatalmazást, hogy kormányozza az országot, az Országgyûlés többi része - amely alig kevesebb, mint az Országgyûlés fele - pedig arra kapott felhatalmazást, hogy ellenõrizze a Kormány tevékenységét. Következésképpen, ha az ellenzéki oldalról olyan igények merülnek fel, hogy a kormány tevékenységét ellenõrizni kell, akkor ezt az ellenzéki pártok, ellenzéki képviselõk szintén a választópolgárok felhatalmazásából teszik. Ami a jóhiszemûséget illeti, szeretném leszögezni, hogy nem vonjuk kétségbe a Kormány jóhiszemûségét. Játsszunk azonban el egy gondolattal, nem árt, ha a kormányképviselõk hozzászoknak ehhez a gondolathoz: az SZDSZ megnyeri a választásokat, SZDSZ-kormány terjeszt be törvényjavaslatokat, s ennek egyetlen indoka csupán az, vagy egyik legfontosabb indoka az, hogy kérjük az ellenzéki képviselõktõl, hogy vélelmezzék a Kormány jóhiszemûségét. Azt hiszem, hogy ez esetben ellenzéki képviselõk azt mondanák, hogy persze bíznak a kormány jóhiszemûségében, kérnék azonban a biztosítékokat. És jól tennék a tisztelt, ma még kormánypárti, késõbb ellenzéki képviselõk, hogyha ezt követelnék (derültség és taps az SZDSZ soraiban), tehát ha követelnék ezt a kormánypárttól és már most megígérhetem, hogy meg fogjuk teremteni az ellenõrzés lehetõségét. Végezetül, ami a konkrét kérdéseket illeti, a törvényjavaslat tele van tûzdelve olyan javaslatokkal, amelyek a kormány tevékenysége feletti kontrollt vagy minimalizálják, vagy pedig megszüntetik. Ezeknek a kiküszöbölésére született Soós Károly Attila képviselõtársam módosító indítványa, amely alapvetõen a hatáskörökkel, a kinevezési jogkörökkel foglalkozik, valamint a jómagam által elõterjesztett módosító indítvány, amely a bírói hatáskör visszaállítását javasolja. Tisztelt Országgyûlés! A bizottsági vitákban és itt is többször elhangzott az az érv, hogy azért kell az Állami Vagyonügynökség feletti kontrollt megszüntetni, mert a tulajdonosnak nincs szüksége arra, hogy kontrollálják. Micsoda dolog az - hangzott az érvelés -, a tulajdonos rendelkezzen a tulajdona felett, és ebbe valamilyen szerv beleszólna. Azt gondolom, hogy helyes ez az érvelés. Ha én az autómat, házamat, bármely vagyontárgyamat eladom, akkor abba valóban senki nem szólhatna bele. Úgy gondolom azonban, hogy illúzió az a feltételezés, hogy az Állami Vagyonügynökség valódi tulajdonosként fog eljárni, sõt mi több, úgy érzem, hogy az elmúlt 40 év egyik kiábrándító illúziója az volt, hogy nem tud az állam tulajdonosként eljárni. Az elmúlt 40 évnek a tulajdonjogi ideológiája az volt, hogy az állami vagyon ideológiailag a népé, jogilag az államé, valójában azonban senkié nem volt. Azt hiszem tehát, hogy valóban illúzió feltételezni, hogy az Állami Vagyonügynökség, amely az ország vagyonának szinte 80 százaléka fölött fog rendelkezni, nem államigazgatási szervezetként fog mûködni, hanem tulajdonosként. Ezzel az illúzióval célszerû leszámolni, és elfogadni, hogy itt valójában egy kvázitulajdonosként mûködõ államigazgatási szervet hozunk létre, amely államigazgatási szerv felett a kontrollt célszerû megteremteni. Ezzel kapcsolatban utalnék arra: többen mondják, hogy az állami tulajdonnak ez megfelel. Szeretném felhívni a figyelmet arra: az állam nem egyenlõ a Kormánnyal, az állam az Országgyûlés is, sõt a bíróságok is. Tehát abban az esetben, ha a Vagyonügynökség felett bizonyos jogköröket az Országgyûlés továbbra is fenntart, a bizonyos döntésekkel szemben helye van bírói megtámadásnak, akkor ezzel az állam érdeke nemhogy nem csorbul, hanem egyenesen erõsödik. (Taps a bal oldalon.) A Kormány által elõterjesztett törvényjavaslatnak a 3. §-ához és a 8. § (1) bekezdéséhez szeretnék egy-két gondolatot fûzni. A 3. §, amelyhez Soós Károly Attila képviselõ nyújtott be javaslatot, eredetileg, tehát a Kormány elõterjesztése elõtt úgy rendelkezett, hogy a Vagyonügynökségrõl szóló törvény nem terjed ki a tanácsok által alapított állami vállalatokra, míg a Kormány által elõterjesztett törvényjavaslat ki akarja terjeszteni a Vagyonügynökség hatáskörét. Ezzel kapcsolatban Szabó György képviselõ kifejtette aggályait, okosan, úgyhogy ezekre már nem kívánok visszatérni, azonban két dologra szeretném felhívni a tisztelt Országgyûlés figyelmét. Az egyik: a tegnapi vitában gyakran elhangzott az, hogy az SZDSZ és az MDF önkormányzati koncepciója között lényeges különbség nincs, és a 70 százalékuknak az egybemosódásáról hallhattunk elõadásokat. Szeretném hangsúlyozni, ha az MDF komolyan gondolja azt, hogy az önkormányzatoknak lehetõvé kell tenni, hogy saját vagyonuk legyen, tehát nemcsak az lenne a dolguk, hogy bizonyos közszolgálati tevékenységeket ellássanak, hanem saját vagyonuk legyen, akkor ehhez rendelkezésükre kell bocsátani eszközöket. Az MDF-nek, pontosabban, elnézést a Kormánynak jelenlegi javaslata ennek kifejezetten az ellenkezõjét tartalmazza, itt a jövõbeni önkormányzati vagyon mostani államosításával állunk szemben. A következõ a 8. § (1) bekezdése, amely a bírói megtámadással kapcsolatos. Szeretném felhívni az Országyûlés figyelmét arra, hogy a korábbi Országgyûlés, amelyet oly sokszor marasztalunk el - egyébként joggal -, fenntartotta a bírói megtámadás jogát az átalakulást megtiltó vagyonügynökségi határozat ellen, holott akkor még a Vagyonügynökség felett a felügyelet az Országgyûlést illette meg. Most, ha a felügyelet szintje az Országgyûlésrõl leszáll a Kormányhoz, akkor úgy érzem, fokozottan indokolt a bírói megtámadás jogát fenntartani. Hadd tegyem hozzá, hogy ez bizonyos mértékig a kormánynak is érdeke, hogy egy ilyen nyilvánosság, egy bírói megtámadás joga rendelkezésre álljon a következõk miatt. Hogyha a Vagyonügynökség, ez az óriási csúcsminisztérium - hadd utaljak arra, hogy Remport Gabriella azt mondta, hogy (mozgás és derültség) ...elnézést kérek, bocsánat, rosszul mondtam a nevét, mert az mondta, az a lényeg, hogy nem illeti meg a Vagyonügynökség vezetõjét az államtitkári poszt. Lehet, hogy ebben igaza van. Szerintem a miniszternél is fontosabb a vagyonügynökség vezetõjének a beosztása, hiszen hatalmas csúcsminisztériumot fog vezetni, hatalmas vagyontárgyak között lesz képes dönteni. Hogyha ez a döntési jogkör ellenõrizetlen lesz, akkor - és szeretném hangsúlyozni, ez nem személyi kérdés, nem arról van szó, hogy alkalmas-e vagy nem alkalmas - az ellenõrizetlen hatalom a korrupció melegágya. Attól tartok, de most úgyszintén mondom, ha a vagyonügynökség a kormány felügyelete alatt ellenõrizetlenül tud dönteni, akkor félõ, hogy a kormány bukása a most is elég közelinek tûnhetõhöz képest még közelebbi idõpontban fog bekövetkezni. (Mozgás.) Tisztelt Országgyûlés! A Vagyonügynökségrõl szóló vita elsõ részében Bethlen István úr, az MDF jeles képviselõje azt mondta, hogy az MDF ellenõrzött privatizációt óhajt. Az SZDSZ is ellenõrzött privatizációt óhajt, ezért felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mi a különbség az MDF és az SZDSZ által óhajtott ellenõrzött privatizáció között. Azt tudom, hogy az SZDSZ koncepciója értelmében az ellenõrzött privatizáció azt jelenti, hogy a nyilvánosságnak, normatív jogszabályoknak és bíróságoknak kell a privatizációt ellenõrizni. Kérdés, hogy mi az MDF ezzel kapcsolatos álláspontja. Nem találtam erre sokáig magyarázatot, mígnem az IBUSZ-vitában Bethlen úr egy olyasmi nyilatkozatot tett: hogyha engem elõre megkérdeznek, akkor megmondtam volna, hogy ezt hogyan kell csinálni - nem pontosan, szóról szóra idéztem, a lényegét -, megmondtam volna, hogyan kell csinálni, akkor elkerülhettük volna ezeket a bajokat. Úgy vélem, tisztelt Országgyûlés, és meggyõzõdésem, hogy az MDF többségének sem ez az álláspontja, hogy nem az az ellenõrzött privatizáció szükséges és kívánatos, ahol az ellenõrzést Bethlen úr, Matolcsi úr, de hagyjuk a neveket, X úr vagy Y úr folytatja le, hanem valóban egy igazi ellenõrzött privatizáció, amely mindenki számára megnyugtató nyilvánosságot, bírói megtámadást és egyéb európai és jogállam igényével fellépõ szabályozást hoz. (Taps a bal oldalon.) Ennek a figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy módosító javaslatainkat támogatni szíveskedjenek, ellenkezõ esetben a magam részérõl a törvényjavaslat elutasítása mellett fogok voksolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)