ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Kérem, foglaljanak helyet, folytatjuk a munkát! Az interpellációk és a kérdések következnek. Dr. Monostori Endre képviselõ (SZDSZ) interpellálni kíván a miniszterelnök úrhoz a szombathelyi volt munkásõrség épületének mentõállomás céljaira történõ használata tárgyában. Monostori Endrét illeti a szó. Dr. MONOSTORI ENDRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Interpellációmat a miniszterelnök úrhoz intéztem. A miniszterelnök urat nem látom, megkérdezem... (Közbeszólások: Brüsszelben van!) Megkérdezem, hogy megbízott-e valakit a válaszadással. (Botos Katalin kézfelemeléssel jelzi, hogy a miniszterelnök õt bízta meg.) Igen, köszönöm. Csaknem 27 ezer aláírás jött össze Szombathelyen és Vas megyében. Mégpedig azért gyûjtöttük ezt, hogy a rendkívül mostoha körülmények között mûködõ szombathelyi mentõállomás a volt munkásõrség ingatlanát megkapja. Hosszú évek óta húzódik a mentõállomás elhelyezésének kérdése. A jelenlegi mentõállomást az 1950-es években a határõrség lóistállóként használta. Átalakították ugyan, korszerûsítették ugyan, de most is olyan vizes, hogy állandó fûtéssel lehet csak használni. A mentõállomás dolgozói az intézményhez méltatlan, zsúfolt, nehéz körülmények között dolgoznak. Egy jellemzõ példát szeretnék mondani: az öltözõszekrényeik egy 22 négyzetméteres helyiségben találhatók. Ami 52 szekrény esetében azt jelenti, hogy egy személyre még fél négyzetméter hely sem jut az öltözõben. Ezen az állomáson teljesít szolgálatot az egész megye mentését és betegszállításait irányító szolgálatvezetés és az ugyancsak megyei feladatokat ellátó eset-rohamszolgálat. Az állomáson történik a megye különbözõ pontjaira történõ betegszállítások tranzitja is. Naponta több, más megyébõl is érkezõ mentõegység várakozik az állomáson, gyakran a betegekkel együtt. Ezek jó idõben a mentõautóban, rosszabb idõben az ambulanciának nevezett, de egyáltalán nem úgy funkcionáló helyiségben, a dolgozók között vannak elhelyezve. Az õ fektetésük és kezelésük így egyszerûen megoldhatatlan. Az állomáson nincs biztosítva a legelemibb fertõtlenítési lehetõség sem. Fertõtlenítõként egy WC-elõtér szolgál. Ebben az épületben kell továbbá megoldani a továbbképzéseket, ápolói tanfolyamokat, a mentõeszközök oktatással egybekötött bemutatását, az elsõsegélynyújtó módszertani oktatásokat, munkaértekezleteket és egyéb megyei rendezvényeket. Tovább sorolhatnám még az elrettentõ példákat, de úgy gondolom, hogy a felsoroltak is elegendõek ahhoz, hogy érzékeltessem egy egészségügyi intézmény siralmas állapotát. Ezzel szemben a munkásõrség szombathelyi épülete - melyet jelenleg, 1990. végéig a Vas Megyei Bíróság bérel - kiváló körülményeket biztosítana a mentõállomás funkcionálásához. Ez az ingatlan a PM zárolt állami vagyont kezelõ és hasznosító intézményének levele szerint árverésre kerülne. Az Országos Mentõszolgálat nem rendelkezik olyan anyagi feltételekkel, hogy az ingatlant megvegye. Ezért fordulok a Kormányhoz a magam és a Vas megyei képviselõtársaim nevében is, hogy a volt munkásõrség egyes ingatlanainak használatáról szóló 1067/1990. (IV.9.) minisztertanácsi határozat módosításával adja az ingatlant a mentõállomás tulajdonába, illetve hasznosításába. Rendkívül fontosnak tartom még megjegyezni, illetve elõadni, hogy a csaknem 27 ezer aláírás mellett az épületek átalakításához szükséges munkálatokhoz több mint húsz Vas megyei vállalat ajánlotta fel a segítségét. Végül úgy érzem, hogy itt két alternatíva maradt. Vagy teljesen megbénul a szombathelyi mentõállomás munkája, vagy pedig a Kormány az említett módon segítséget nyújt. Úgy gondolom, hogy itt sincs harmadik út. Most pedig szeretném teljesíteni a 27 ezer aláíró választópolgár kérését, és az aláírásokat a megfelelõ helyre továbbítani. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.- Monostori Endre négy vastag borítékban elõrehozza az összegyûjtött aláírásokat, és átadja azokat Botos Katalinnak. Szórványos taps.)