SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségy bizottság kisebbségének elõadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság szabad demokrata és szocialista párti, kisebbségben maradt képviselõi csatlakoznak Soós Károly Attila és Pál László indítványához, és a leghatározottabban ellenzik a törvényjavaslat 3. §-át, mely szerint ugye - mint elhangzott - a tanácsi Vállalatok a közüzemiek kivételével kerüljenek a Vagyonügynökség hatáskörébe. Megítélésünk szerint ez a lépés - amennyiben bekövetkezik - a leghatározottabban sérti a Parlament pártjai által már korábban elfogadott terveket, sõt az a megítélésünk, hogy hatályos jogszabályok szellemiségével is ellentétben áll. Így például sérti az Alkotmány 12. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely kimondja, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Tudjuk, nincsenek önkormányzatok még, és úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi tanácsok tulajdonát örökölni fogják az önkormányzatok, a kezelõi jog pedig kvázi ma tulajdonosi jogként értelmezhetõ. Megítélésünk szerint sérti az önkormányzati törvénytervezet 105. §-át, amely kimondja, hogy a tanácsi kezelésû vállalatok részben vagy egészben a leendõ önkormányzatok tulajdonába kerülnek. Tudjuk, még nincs önkormányzati törvény, de ezt a paszszusát a vitában egyetlenegy felszólaló sem vitatta, sõt hangsúlyozta. Sérti a leendõ önkormányzatok gazdasági önállóságát és gazdálkodási szabadságát, ugyanis pontosan azokat a vállalatokat, azokat a vagyontárgyakat kívánja elvonni tõlük, amelyek jövedelemtermelésre képesek, és csak azokat hagyja meg számukra, amelyek eddig is dotációban kellett hogy részesüljenek, tehát a közüzemi vállalatokat. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat beterjesztõinek és támogatóinak az érvelése nem állja meg a helyét. Így például az államtitkár asszonynak az elõterjesztése alkalmával tett megjegyzése és érvelése, miszerint tulajdonképpen csak egy technikai jellegû törvényrõl van szó, hiszen majd késõbb fogunk dönteni a vagyonfelosztás mértékérõl, azért nem állja meg a helyét, mert az Állami Vagyonügynökség - ahogy az indoklásban hallhattuk - igenis tulajdonosi jogosítványokkal felruházott szervezet, amelynek éppenséggel az a célja, hogy az állam érdekeit képviselje a privatizáció alkalmával. Az elõterjesztõk a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy az állami érdekek és az önkormányzati érdekek - és ez párthovatartozástól függetlenül jelenik meg - korántsem olyan érdekek, amelyeket az Állami Vagyonügynökség a tanácsi vállalatok privatizációja alkalmával nemhogy nem kellett volna, hogy figyelembe vegyen, hanem nem is képes rá, tudniillik ezek a vállalatok közszolgáltatásokat látnak el, fontos szerepet játszanak a helyi lakosság ellátásának a kielégítésében. Ezt a Vagyonügynökség nem képes mérlegelni az esetleges privatizáció alkalmával. Az a véleményünk, hogy nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a nemkívánatos privatizáció éppenséggel a tanácsi vállalati körben terjedt el, egyrészt azért nem, mert úgy véljük, hogy jórészt ezen a körön kívül voltak a legnagyobb botrányok, másrészt azért nem, mert arra is van éppenséggel példa, hogy az egyik legnagyobb szabású vagyonátjátszási kísérletet a tanácsi éberség akadályozza; harmadrészt pedig azért sem, mert azért hoztuk létre közös elhatározással az úgynevezett vagyonellenõrzõ bizottságot - amely ma már mûködik -, hogy megakadályozzuk az ilyesfajta tevékenységet. Nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a Vagyonügynökség hatáskörének a kiterjesztésére azért van szükség, mert a tanácsok nem rendelkeznek megfelelõ szakértõkkel. Ha ez igaz is, az Állami Vagyonügynökség sem rendelkezik megfelelõ szakértõkkel, így adott esetben csak úgy tud lefolytatni egy privatizációt, ha valamilyen mamutszervezetet kíván belõle létrehozni, vagy a másik lehetõség, hogy külsõ szakértõket von be. Szeretném aláhúzni, hogy ilyen szakértõk bevonására a leendõ önkormányzatok is képesek, sõt állítom, hogy rendelkeznek olyan szakértõi gárdával, hogy egy megfelelõ privatizációs törvény esetén igenis képesek tisztességes, korrekt és saját érdekeiknek megfelelõ privatizáció lefolytatására. Különben is azt hiszem, hogy ideje lenne, ha felhagynánk azzal a minõsítéssel és azzal az eleve sugallt állásponttal, hogy magasabb szinten eleve mindent jobban tudnak. Azzal az érvvel sem igen tudtunk mit kezdeni, hogy az érintett tanácsi vállalatok többnyire költségvetési támogatásban részesültek. Ha figyelembe veszszük azt, hogy éppenséggel egy olyan elosztási rendszert kívánunk most meghaladni, amelynek az volt a jellemzõje, hogy a költségvetés jóformán minden egyes jövedelemforrást centralizált vagy újraelosztott, akkor ez az érv azért nem állja meg a helyét, mert ezen az alapon - mivel a tanácsoknak a múltban a jövedelmük szinte teljes egészében, 80-70-90ban, a ciklusoktól függõen, a költségvetésbõl származott - minden egyes önkormányzati tulajdont meg lehetne kérdõjelezni. Érthetetlen az a hivatkozás is, hogy az érintett vállalatoknak a tevékenysége, miután nem kis részben megyei kezelésben vannak, több önkormányzatra kiterjed. Enyhén szólva furcsa ebbõl arra a következtetésre jutni, hogy akkor egyetlenegy önkormányzatnak se legyen a jövõben ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban rendelkezési joga. Én azt hiszem, hogy korrekt vagyonrészesedéshez ez mindenképpen fontos, de ezt is rá kellene és rá is lehetne bízni a leendõ önkormányzatokra. Tisztelt Ház! Mindezeket figyelembe véve, az önkormányzati bizottság kisebbségben maradt tagjai a törvényjavaslat idevonatkozó passzusát veszélyes és indokolatlan centralizációs törekvésnek tartják, amely szögesen ellentétes a leendõ önkormányzatok érdekeivel, és amelynek a rovására ezt nemigen lehet értelmezni másként, mint hogy a költségvetési hiány csökkentését kívánják az elõterjesztõk. Azt is igen elgondolkoztatónak tartjuk - kérem, hogy Önök is fontolják meg -, hogy a korábbi Parlament ezt a döntést nem hozta meg, hiszen éppenséggel külön passzus rendelkezett arról, hogy a tanácsi vállalatok nem kerülnek az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe. Az pedig tulajdonképpen - hogy egy igen jeles képviselõtársam kedvenc szófordulatát plagizáljam, utólagos jóváhagyását fogom majd kérni - igen-igen elszomorító, sõt sajnálatos, hogy az önkormányzati bizottság kormányhû tagjai ebben az esetben, legalábbis úgy tûnt számunkra, az állami kincstár szempontjait az önkormányzati érdekek elé helyezték. Azt szeretném kérni a tisztelt képviselõtársaktól - párthovatartozástól függetlenül -, hogy ne használjuk ki most azt a sajátos helyzetet, hogy a tanácsok már nem, a leendõ önkormányzatok meg magától értetõdõen még nem képesek érdekeik megjelenítésére. Tartok tõle, hogy ez a döntés késõbb - akármilyen lesz majd az egyes önkormányzatok politikai összetétele - egyiküknek sem válnék dicséretére. Végül azt szeretném elmondani, hogy tulajdonképpen a Szalai-Tellér-Török- féle indítványt a kisebbség is megszavazta, hiszen nem volt más választása. Miután Soós Károly Attila és Pál László indítványát folyamatosan elvetette a bizottság említett többsége, utána elvetette azt is, hogy legalábbis a privatizáció alkalmával a tanácsi vállalatok vagyonának 50a visszautalásra kerüljön, kénytelenek voltunk belemenni abba, hogy legalább egy külön törvényben megfogalmazott százalék visszajusson azoknak, akik eleve jogosultak erre a vagyonra. Azt tenném hozzá zárómondatként, hogy abban a reményben, hogy ez a külön törvény azt a bizonyos arányt nem 1 vagy 0,5ban fogja meghatározni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)