DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Amit a bevezetõmben mondtam, azt csak megerõsíthetem. Ha nem sürgõsséggel kerül tárgyalásra az elmúlt évi állami költségvetés tárgyalása, hanem - mondjuk - szeptemberben, akkor lényegesen több elemzéssel tudtuk volna a véleményünket alátámasztani. Egyetértek például azzal, amit Ungár Klára mond. Nagyon valószínû, hogy a népgazdaság információs rendszere problémákkal küzd, hiszen valóban nem lehet megállapítani, hogy mennyi a mezõgazdaság támogatása. Egyetértek azzal is, hogy több dolgot nem lehet egyértelmûen a költségvetésbõl kihámozni. A II. félévi munkatervünkben szerepel, hogy foglalkozni kívánunk a KSH munkájának a vizsgálatával és ennek keretén belül az állami információs rendszer jelenlegi állapotával, hogy mit tükröz és mit nem. Tudniillik vannak olyan érzéseink - és nemcsak érzéseink, hanem tapasztalataink -, hogy a dereguláció során olyan információkról mondtak le egyes intézmények, amelyekre másoknak szükségük van. Indokoltnak tartjuk, hogy ezeket áttekintsük. Ami azt a kérdését illeti, hogy a privatizáció során származó bevételbõl helyes-e, hogy a költségvetés a folyó kiadásait fedezze, válaszom: úgy gondolom, nem. De azt el tudom képzelni, ha átgondoljuk a deficit egészét - nem hiszem, hogy errõl most lehetne dönteni -, és ennek egy részét az állami vállalatokra telepítjük, és amikor privatizálásra sor kerül, akkor a megfelelõ hányad - mondjuk 20 százalék - már felhasználható lenne az államadósság törlesztésére. Ezt el tudom képzelni. Felmerült, hogy mi mindent nem vizsgált az Állami Számvevõszék: igen. Mindazt, amit felsorol a törvény, hogy mi mindent vizsgálhatunk: APEH-et, Állami Fejlesztési Intézetet stb. soha nem lesz olyan év, hogy az Állami Számvevõszék a költségvetés minden bevételét vagy minden kiadását elemezni fogja. A világon ilyen számvevõszék nincs. Az viszont természetes, hogy készülünk arra, hogy a következõ félévben például az Állami Fejlesztési Intézet tevékenységét áttekintsük. Készülünk arra - ha nem is a II. félévben, de a következõ évben -, hogy az APEH-et vizsgáljuk. De kérem, értsék meg, hogy amikor az Állami Számvevõszék felépül, megszervezi a munkáját, menet közben veszi fel a munkatársait, akkor öt hónap után minden igényt kielégítõen nem tud fellépni. Higgyék el, hogy erre törekszünk, és ha még tudnak várni egy-két hetet, vagy a bizottságok napirendre tûzik azokat, a bizottságoknál már ott lévõ anyagainkat, amelyeket már eljuttattunk a bizottsági titkároknak, akkor azt hizem, meglátják, hogy igenis munkatársaim jó munkát végeznek, és azt hiszem, hogy a parlamenti képviselõket is segítik.Hadd tegyem hozzá, napokon belül befejezõdik egy vizsgálat a privatizációról. Egy-két héten belül ez is az illetékes bizottságok elé kerül. Azt hiszem, hogy abból is meg tudják majd állapítani, hogy olyan következtetésekre jutunk, amelyek a jövõben felhasználhatók lesznek. Ami azt illeti, hogy a jövõben a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium állapodjon meg a deficit finanszírozásának a módjában, én azt hiszem, hogy itt arról van szó, hogy terjesszenek egy javaslatot a Parlament elé, és a Parlament döntsön arról, hogy a javaslat megfelelõ és elõremutató-e? Azt hiszem, hogy ezzel a késõbbiekben foglalkozni kell akkor is, amikor a jegybanktörvényt vagy általában a banktörvényeket tárgyaljuk, mert azt hiszem, hogy itt is nagyon komoly problémák vannak. Egyetértek azzal, hogy a jegybank az Országgyûlés hatásköre alá tartozzon. Nem most értek ezzel egyet, hanem legalább 20 éve. Hallgatóim tudhatják, hogy 1969 óta azt tanítom, hogy nem értek egyet az egyszintû bankrendszerrel, és régen követeltem már, hogy kétszintû legyen a bankrendszer, és a kétszintû bankrendszeren belül a jegybank az Országgyûlés alá tartozzon. Azt hiszem, ha lesz türelmük a képviselõknek, akkor meggyõzõdhetnek majd arról, hogy hasznos és felhasználható anyagokat adunk a Parlamentnek és a parlamenti bizottságoknak. (Taps.)