DR. RABÁR FERENC pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitát, amely itt elhangzott, rendkívül konstruktívnak érzem. Egy-két hangulati elemtõl eltekintve, az az érzésem, hogy a képviselõk is világosan látták, hogy milyen helyzetet örököltünk, és hogy ebben az öröklött helyzetben túlságosan nagy lehetõségünk nem volt arra, hogy valamilyen forradalmian új struktúrában értékeljük az elõzõ évet, talán értelme sem lett volna..., és hogy megváltoztassuk vagy ehhez mindjárt pénzügy-politikai elképzeléseket is fûzzünk. Ezt azért mondom, mert Matyi László képviselõ úr elõször azzal a kifogással élt, hogy a súlyos helyzetet nem tártuk fel. Azt hiszem, hogy erre különösképpen nem érdemes kitérni, hiszen az egész költségvetés egy beteg gazdaságnak egy beteg beszámolója, utána pedig azt mondta, hogy a beszámolási rendszer a régi. Nem is lehet más, beszámolni ugyanis csak ugyanolyan szerkezetben lehet a dolgokról, mint amilyen szerkezetben a tervek készültek. Azt is mondotta, hogy nem látta a Kormány pénzügypolitikai elképzeléseit. Nos, ilyen elképzelések elõterjesztésére rengeteg apropó van, de én úgy érzem, hogy a legkevésbé jó apropó éppen egy ilyen beteg költségvetésnek a kritikája volna, ami biztos, hogy csak megzavarná a pénzügypolitikai elképzelések elõadandó világos struktúráját, ha ilyen apropóból terjesztenénk ezt elõ. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy õ arra hivatkozott, hogy az Állami Számvevõszék lám, elõterjesztett ilyen elképzeléseket, amire Lotz Károly képviselõ úr rögtön azt válaszolta, hogy ezekkel nem szabadna, nagyon óvatosan kell bánni. Tehát egy olyan pénzügypolitikai vitába keverednénk bele, amely ebben a helyzetben azt hiszem, hogy nem volna helyénvaló. A pénzügypolitika és általában a gazdaságpolitikai vitának el fog jönni az ideje, a Kormány elõ fogja terjeszteni az elképzeléseit, és remélem, hogy ebbõl egy nagyon tanulságos és érdekes vita is fog kialakulni. Nem szeretnék minden részletre kitérni, úgy érzem, hogy a felhozott észrevételek nem indokolják azt, hogy itt hosszan, minden képviselõ megjegyzésére válaszoljak. Mindazok a megjegyzések, amelyek arra a bizonyos tanulságlevonásra vonatkoznak, arra, hogy a jövõben vegyük figyelembe munkánkban a jelenlegi költségvetési vita tanulságait, azok igazak. Ungár Klára felhívta a figyelmünket sok olyan tételre, amelyet meg lehet szívlelni. Õ még egy dolgot említett, hogy a hosszú lejáratú hitelek feltételeiben a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke állapodjon meg. Erre csak azt tudom kérdezni: ki más? Ha a Parlament úgy érzi, hogy ez a megállapodás idetartozik, akkor még mindig felülvizsgálat alá lehet vonni, de pontosan ez a két szerv illetékes arra, hogy ilyen típusú megállapodást kössön. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, azt javaslom, hogy a tisztelt Ház fogadja el az elõterjesztett törvényjavaslatot. (Szórványos taps.)