PALOTÁS JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hozzászólásomban elõször szakmai elismerésemet kellene kifejeznem dr. Matyi László képviselõtársam által a költségvetés igen lényegi ellentmondásait felelevenítõ mozzanataiért. Most ezt mégsem teszem, veszélyesnek tartottam, egy erõs szakmai csúsztatással. Szeretném ezt megindokolni. Mi 1991-ben egy hasonló idõpontban az 1990-es költségvetést fogjuk ugyanilyen módon tárgyalni. Ha ma, néhány héttel a kormányalakítás után, már a kormány elmulasztott lehetõségérõl beszélünk vagy beszél a Szabad Demokraták Szövetsége, mit fog tenni 1991-ben, amikor a közvélemény elõtt sokkal kevésbé lesz nyilvánvaló, hiszen már hosszú ideje a mai kormány lesz hatalmon, hogy nem volt lehetõsége, csak legfeljebb a IV. negyedévben, és akkor sem érdemben, erõs kényszerpályák alapján az 1990-es, a mai költségvetésbe beavatkozni. Én jelen voltam mind két évvel ezelõtt, mind a tavalyi év végén ezeknek a költségvetéseknek az elõterjesztésén. Tudniillik itt egy lezárt, egy elmúlt év költségvetését tárgyaljuk, hogy azzal mit lehet tennünk, milyen tanulságunk van belõle. Akkor szakértõként vagy meghívott vendégként voltam itt, nem képviselõként, és nagyon rossz érzéssel. Ennek én a sajtóban, tévében és nagyon sok helyen adtam nyilvánosságot. Itt nem folyt kérem vita költségvetésrõl. Itt egy fekete doboz került elõterjesztésre mind a két évben. De jobban emlékszenek az elmúlt év végére. Az egész kormány - volt, hogy a kormányfõ annak idején itthon maradt a költségvetés elfogadása érdekében, nagyon fontos külföldi utak okán - bevetette magát, hogy a televízióban, a rádióban, sajtóban és minden más fórumon ezt mondja: Ez a költségvetés van, bûnözõk szinte azok, akik ezeket a költségvetéseket nem fogadják el. Hiszen ebben az esetben egészen különleges dolgok fognak történni a Világbanktól, ebben az esetben az ország pénzügyi helyzete leül, az ország összeomlik. És minden alkalom úgy zárul, hogy "nem is kell elmondanom, hogy ez mivel jár a társadalomnak". Egy ilyen fenyegetettséggel egy fekete doboz volt az, ami ebben a költségvetésben megtestesült. Mind egy évvel korábban, mind az, amiben ma vagyunk. Nem örülnék annak, ha ez a Parlament - amikor igen komoly feladatai vannak, s ez is az - ilyen néhány hét után, mikor azt mondjuk: nem is tehettünk mást, mint hogy tudomásul vettük, hogy volt egy ilyen év, és legfeljebb a tanulságait elemezzük. Ezeket a tanulságokat a Parlament plénuma elõtt próbáljuk elemezni, ami most megítélésem szerint felesleges. S ezeket a tanulságokat arra használjuk fel, hogy elmulasztott kormánylehetõségekrõl, elmulasztott szakmai munkákról beszéljünk. Azt hiszem, ha az 1990-es év végén a mai kormány egy ilyen szemléletû, egy, a valós költségvetési hatásokat be nem mutató, egy valóban a fekete dobozhoz hasonló, más alapokból képzett, ezért az alapokat már a költségvetésben meg nem jelenítõ kiadásokkal lévõ költségvetést próbál elõterjeszteni, akkor már nem a folyosón leszek ideges. Hanem megígértem a teremben jelenlévõknek, hogy igen keményen itt fogom kifejteni, hogy nem engedheti meg magának ez a Parlament, hogy egy ilyen költségvetést elfogadjon. De ez nem vonatkozhat - és ezért ezt a stílust nem hiszem, hogy szabadna használni a mostani témánk tárgyalásánál. Mégis talán volt valami haszna az én megítélésem szerint is. Hiszen itt két olyan kérdés is felmerült, ami nem a jövõ költségvetését fogja szolgálni, és valószínûleg a közeljövõ gazdasági intézkedéseire befolyással lehetne. Ezért, hogy ilyen tartalma is legyen a felszólalásomnak, szeretném ezzel befejezni. Ebbõl az egyik: az Állami Számvevõszék elnöke - számomra nagy örömmel - elmondta, hogy a gazdaságban jelenleg a mûködésképtelenség döntõ részét okozó mesterséges pénzhiány, és azt, amiért a vállalkozások - akiknek állítólag ezrével kellene alakulniuk - a gazdaságba kibocsátott kevesebb pénzbõl, és ezzel kellene mûködniük. Tehát ennek nem az az oka, hogy antiinflációs politikát folytatnak. Az az oka, hogy a költségvetés halmozottan - több mint ezer milliárddal - hitelezteti önmagát, és az így kibocsátott hitelmennyiség, ami a hitelképessége ennek a magyar gazdaságnak, a gazdaság részére már nem hagy további hitellehetõséget, tõkéhez jutási lehetõséget. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy év közben - lehetõségeink kapcsán - vegyük észre, hogy antiinflációt pénzszûkítéssel - bár újságcikkekben szerepel, most is olvastam, hogy így lehet megmenteni a következõ hónapokat - csak ezen a területen, a költségvetés oldalán lehet elképzelni. S a gazdaságban pedig a gazdasági folyamathoz illeszkedõ pénzkibocsátásra van szükség, a kint lévõ pénzmennyiség növelésére, mert enélkül nem lesz több ezer vállalkozás. Mert ma már csak árucserével elég nehéz bekapcsolódni a gazdasági folyamatokba. S egy ilyen volt - amit talán nem kellene, de mindenképpen meg kell említenem - a személyi jövedelemadó. Matyi László kiemelte, hogy abból kemény többletbevétel lett. Én sajnos nagyon hallgattam azokat a személyi jövedelemadó törvény-elõterjesztéseket, amelyek bizonyították, hogy nincs szükség az adókulcsok változtatására, nincs szükség az adóteher csökkentésére, ez nem teljesítmény-visszatartó hatású. Elégséges, ha éveken keresztül megõrizzük ugyanazt az adóterhelést vagy minimális mértékben változtatjuk. Nem, kérem. Az infláció hatására ez azt jelentheti, és csak azt jelentheti, hogy az adóterhelés évrõl évre 10-20-30 százalékkal növekedett, és a már korábban is teljesítményeket lehetetlenné tevõ adóterhelés az idei évben még jobban visszafogja ezeket a teljesítményeket. Azt hiszem, egy évközi személyi jövedelemadó törvény kapcsán is elmondhattam volna, és nem biztos, hogy a költségvetésnek most bele kellene mennie, így, de fõleg nem egy mai kormányzati munkára való rákenésére, hogy ott kelljen bizonygatni, hogy mikor, ki és hol a hibás. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)