UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Schamschula úr valahogy meggyõzött arról, hogy azért kell a múlt évi költségvetésrõl beszélnünk, hogy leszûrjük a tanulságokat, és soha többé olyan költségvetés ne kerüljön a tisztelt Ház elé, mint az elmúlt 10-20 esztendõben. Ezekbõl a költségvetésekbõl - ez erre is vonatkozik - sem gazdaságpolitikai következtetéseket nem lehet levonni, sem a költségvetés mélyebb elemzését nem lehet elvégezni. Példákat fogok erre mondani. Azt gondolom, a jelenlegi és a következõ kormány munkáját meg fogja könnyíteni az, ha a múlt tanulságait elemzi. Ennek a kormánynak az egy héttel ezelõtt beterjesztett költségvetését is tulajdonképpen megkönnyítette volna az a tény, ha elõször elszámolunk, megcsináljuk a zárszámadást. Erre, sajnos, nem volt módunk, mert siettetett az idõ. Akkor egyenként elmondom, hogy mi az, ami nem tisztázott az anyagban, és kérdéseket is fogok intézni a jelenlegi pénzügyi kormányzathoz. Nagyon sajnálom, hogy az elõzõ pénzügyi kormányzat pénzügyminisztere nincs itt. Bocsánat, most látom, hogy már itt van. Az elõbb még nem volt itt. Békesi úr talán jobban tudna válaszolni egy-két kérdésre. Az elõzõ évi költségvetésnek van egy nagyon nagy tanulsága. Az 1988. évi költségvetéshez képest a jövedelemcentralizáció lényegében nem csökkent, év közben viszont történtek bevételnövelõ intézkedések. Ehhez képest - mint többen említették - a deficit rekordméreteket öltött. Ez azt az üzenetet hordozza a következõ kormány számára, hogy a költségvetés kiadási oldalához kell hozzányúlni. A kiadási oldalról kettõt emelnék ki. Ez a költségvetés nem mutatja meg számunkra, hogy mekkora támogatást kap az agrárszektor. Ez azért van így, mert kb. 5 helyen találunk támogatást, az élelmiszeripar támogatása, az export támogatása, a fogyasztási ár támogatása, a decentralizált alapokból történõ támogatás, és még lehetne sorolni. Ebben a pillanatban nem tudjuk, hogy az agrárszektor milyen támogatást kap, amíg nem tudjuk, hogy összesen milyen támogatás van. Nagyon nehéz az agrárkérdést megoldani, nagyon nehéz eldönteni azt, hogy az állam a költségvetést milyen eszközökkel, milyen módon támogatja valójában. A másik kérdés, amelyet Békesi úr a múltkor már megjegyzett az ez évi költségvetés módosításával kapcsolatban, a védelmi kiadások kérdése. A védelmi kiadások is 3-4 helyen szerepelnek: a mûködési kiadások között, a beruházások között és a védelem címen szereplõ kiadások között is. Kérdezem, hogy az egyéb kiadások között szerepelnek-e. Ez azonban már csak egy kérdés. A védelmi kiadásoknál a védelmi bevételek is nagyon fontosak. A bevétel igen magas, 3,6 milliárd forint volt. Ez - a tervek szerint - valószínûleg a honvédségi ingatlanok eladásából származik. Felteszem a kérdést, hogy helyesnek látja-e a Számvevõszék elnöke, helyesnek látja-e a jelenlegi pénzügyminiszter, hogy folyó költségvetési kiadásokat finanszírozzanak az ingatlanok eladásából. Szeretném még egyszer elmondani, hogy a tanulságokat azért kell összefoglalni, hogy a jelenlegi és a következõ kormány ne essék bele ezekbe a hibákba. Ahogy Matyi László elmondta, a jaga-jamburgi beruházásnál szereplõ 3,7 milliárd forintot nem tudja, hogy hol van, nem tudja, hogy miért került oda, valószínû, hogy egy kicsit elõbb került oda ez a 3,7 milliárd forint, mint ahogy kellett volna. Én egy másik tételt szeretnék kiemelni: a szocialista államközi elszámolásokat. A szocialista államközi elszámolásoknak tudjuk az egyenlegét. Az szerepel az anyagban. Nem tudjuk azonban, hogy az egyenleg hogyan jött létre. A bruttó kiadásokról és a bruttó bevételekrõl, az exportról és az importról tudunk egy számot, és mégsem tudunk semmi többet. Békesi úr, amikor a múltkor a folyó évi költségvetésrõl volt szó, a Magyar Alumíniumipari Tröszt extrajáradékáról beszélt. Valóban õ tudhatja, hogy ezek mögött a számok mögött - 45. oldal, ha valaki utána akar nézni - milyen mozgások történtek, de mi ezt nem tudtuk meg ebbõl az anyagból. Szeretném, ha a Pénzügyminisztérium itt levõ szakembere és a Számvevõszék elnöke fellapozná az 54. és az 57. oldalt, ahol ugyanarról a tételrõl kétféle számot lehet olvasni. Itt a költségvetés felhalmozási célú kiadásairól van szó. Ez az összeg egyszer 24,5 milliárd, de egy másik esetben, ha tételesen összeadjuk ezeket a kiadásokat, akkor 21,1 milliárd. Hol van 3,4 milliárd forint?! Milyen címen keressem a költségvetésben? Végül én is arról szeretnék beszélni, amirõl már ketten elõttem beszéltek. Ez az államadósságnak hitelekkel történõ finanszírozása. Ahogy ebben a pillanatban mindenki tudja, a lakossági megtakarítások gyakorlatilag kicsit alacsonyabbak, mint a lakossági hitelek, és a vállalati megtakarítások sem érnek el olyan mértéket, hogy abból az államadósság hitelei bármilyen fedezetül szolgálhatnának. Annak ellenére, hogy az Állami Számvevõszék elnöke szerint a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott hosszú lejáratú hitel tûnik a legjobb megoldásnak, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy erre csak külföldrõl való hitelfelvétellel lehet fedezetet teremteni. Ez további, másfajta problémákat fog okozni. Ezt is végig kell gondolni. Egy utolsó kérdésem lenne. A határozattervezetben, a törvényjavaslat utolsó oldalán, a 8. oldalon a 19. § (3) bekezdésében így szól a mondat: "A hosszú lejáratú hitelek feltételeiben a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke állapodjék meg." Kérdésem az, hogy az lenne a legjobb megoldás, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a pénzügyminiszter leül egy fehérasztalhoz és megállapodik, avagy a hitelpolitikai irányelvek avagy a Parlamentnek valamilyen döntése vagy beleszólása lenne a legjobb megoldás. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)