DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Jelen esetben a Szabad Demokraták Szövetségének véleményét fejtem ki az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról. Elõljáróban meg kell állapítani, hogy a Kormány a kormányprogram után ismét elszalasztott egy lehetõséget a rendszerváltozás, a rendszerváltás szempontjából. Azt a lehetõséget szalasztotta el, hogy nagyon egyértelmûen, nagyon pontosan az ország, illetve a képviselõtestület elé tárja azt a súlyos helyzetet, amelyben jelenleg a Magyar Köztársaság gazdasága, a Magyar Köztársaság költségvetése van. Mire alapozom ezt a tényt? Arra egyrészt, hogy a jelen költségvetés is változatlanul folytatja azt a tendenciát, hogy bizonyos problémákat maga elõtt görget, és nem világítja meg kellõképpen, hogy ennek milyen következményei lesznek az elkövetkezendõ idõkben. Másrészt a jelen költségvetés, jelen zárszámadás tartalmaz bizonyos olyan tételeket, amelyekrõl itt meg kell mondani, hogy a valóságnak - sajnos - nem felelnek meg. Elõször az utóbbiról szeretnék néhány szót váltani. Mindannyian tudjuk, hogy a tengiz-jamburgi nagyberuházás bizonyos költségvetési pénzeket érint. Sajátos hitelkonstrukcióban történt eddig a finanszírozás. Ha elõvesszük az 1990. évi költségvetést, akkor derül ki, hogy itt valami sántít. Az 1990. évi költségvetési elõterjesztésbõl kiderül, hogy ez a követelés, amely a költségvetést terheli, elõször 1990. évben jelentkezik. Addig a Magyar Nemzeti Bank finanszírozza ezt a beruházást hitel formájában, amely majd a befolyó gázszállításokból kerül törlesztésre. Ez az összeg 3,7 milliárd forint, ami elõször 1990. évben jelentkezne. Ha fellapozzuk a jelentés 69. oldalát, látjuk, hogy a jamburgi gázvezeték refinanszírozási hiteleinek kamata, 3,7 milliárd, 1989-ben elszámolásra került, azaz a költségvetés 1989-ben megtette azt, hogy tehermentesítette az 1990-es költségvetést. 3,7 milliárd forint többlethiány keletkezett ebbõl következõen 1989-ben. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a pénz múlt héten legjobb tudomásom szerint az Állami Fejlesztési Inétzetnél, amely ezt a pénzalapot kezeli, nem volt! Ezt átutalta a Magyar Nemzeti Bank, s utána visszavette, és jelenleg a Magyar Nemzeti Banknál van. Ez álláspontunk szerint arra a tényre mutat, hogy a jelen kormányzat változatlanul nem vállalja annak a konzekvenciáját, hogy teljes mértékben tiszta vizet öntsön a pohárba, illetve, hogy megpróbálja a saját szempontjából, illetve az egész ország szempontjából tisztázni a helyzetet. A másik jelentõs hiány, amely ebben a költségvetésben tapasztalható, hogy Bõs-Nagymaros-, illetve Jamburggal kapcsolatban nincs említés, nincs semmiféle számszaki, számszerûsített vélemény, semmiféle számszerû tény nincs errõl a két nagy beruházásról. Joggal hihetem azt - véleményem és a szabad demokraták véleménye szerint -, hogy itt van az idõ, amikor ezzel a két fontos, az országot politikai, ökológiai és ökonómiai szempontokból is érintõ beruházással kapcsolatban tiszta képet kell hogy kapjunk. Már említettem a bizottsági beszámolóban, hogy bizonyos 1988-as kiadások 1989-ben kerültek elszámolásra. Szintén, ha megnézzük a már általam említett 69. oldalt, a 6. pontban szerepel, hogy az Állami Fejlesztési Intézetnek 3,4 milliárd forintot 1988-ban teljesíteni kellett volna a költségvetésnek. Ez a teljesítés nem történt meg és tervezetként 1989-re került áthúzódásra, és megdöbbenve látjuk, hogy az elõirányzott 3,4 milliárd forintból a teljesítés csak 1,5 milliárd forint. És sem a szöveges indokolásban, sem egyébként nem derül pontos fény arra, hogy ez a különbözet, egészen pontosan 1,9 milliárd forint vajon hova került, hol került elszámolásra. Csak gyanítjuk, hogy a 38. oldalon található meg egy olyan tétel, ahol 1 milliárd 757 millió került említésre, hogy ez azonos az itt hiányzó 1,9 milliárd forintos hiánnyal. Álláspontunk szerint ilyen költségvetési beszámolóknak a legnagyobb akadálya az, hogy a képviselõtestület egyszerûen nem kerül döntési helyzetbe, mert nem látja át, hogy mire vonatkozik ez a tétel. A következõ hatalmas probléma jelen költségvetéssel kapcsolatban, amelyet már Hagelmayer úr is említett, ez a bizonyos hiány finanszírozásának a módja. Én el tudom fogadni azt a szempontot, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, hogy erre egyetlenegy mód van, ezt a rövid lejáratú refinanszírozási hitelt átalakítani hosszú lejáratú refinanszírozási hitellé. Amit én alapjaiban hiányolok az, hogy ennek a következménye, hogy ez milyen következménnyel jár a jövõ évre, az elkövetkezõ idõre, az teljes mértékben hiányzik a költségvetési beszámolóból. Ugyanakkor hiányzik annak a felvázolása, hogy milyen egyéb követendõ eljárásokkal lehet ezt a hiányt pótolni. Így gondolunk elsõsorban arra, hogy a pénzpiacon államkötvények, kincstárjegyek kibocsátásával próbáljon a költségvetés pénzt szerezni. Az is elképzelhetõ - véleményünk szerint -, hogy nem az egész 33 milliárd forintra tudna így fedezetet találni, de meggyõzõdésünk, hogy bizonyos szempontból ilyen módon is lehetne finanszírozni a költségvetési hiányt. Az is tény, hogy esetleg magasabb kamatokkal. Döntõen azt hiányoljuk, hogy sem ez, sem az, az egyik megoldás egyáltalán nem is szerepel a beszámolóban, a másik megoldásnak a következményeit sem ismerteti velünk ez a beszámoló. Mert mi a következménye ennek a hosszú lejáratú hitellé való átalakításnak? Egyrészt az a következménye, hogy hirtelen mi örülünk annak, hogy le tudtuk zárni az 1989. évi költségvetést, de ezt a hiányt magunk elõtt görgetjük, ez a hiány valamikor jelentkezni fog. Hiányzik annak a részletezése, hogy ezt milyen idõközökben kell majd a költségvetésnek visszafizetnie. Hiányzik annak az ismertetése, hogy mivel a Magyar Nemzeti Banktól 100 egységnyire vett hitelre szolgáló keretbõl a költségvetés egy jelentõs részt elvesz, jelentõs részt leköt a saját költségvetési hiányának a finanszírozására, ezért az állampolgárok, a gazdálkodószervezetek, a vállalkozások részére jut kevesebb hitel ahhoz, hogy újabb vállalkozásba kezdjenek, a meglévõt bõvítsék. Még egyszer: a legfontosabb hiány ebbõl a szempontból az, hogy csak egy megoldást említ, annak sem említi meg a hátulütõit, illetve, hogy nem hozza a Parlamentet döntési helyzetbe. Összegezve: a Szabad Demokraták Szövetségének az a véleménye, tisztában léve azzal a politikai helyzettel, hogy a jelenlegi kormányzat egy régi kormányzat költségvetési évérõl készített beszámolót, tisztában léve azzal, hogy ez bizonyos kényes szempontokhoz vezethet, a Szabad Demokraták Szövetsége nem kívánja megakadályozni, hogy ez a költségvetés elfogadásra kerüljön, ugyanakkor támogatni sem tudja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a szabad demokraták padsoraiban.)