DR. MATYI LÁSZLÓ, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Minden költségvetési zárszámadás megvitatásánál az elsõrendû kérdés azt eldönteni, hogy egy költségvetés mennyiben tükrözte az adott év, az adott idõszak gazdasági folyamatait. A jelen költségvetésrõl megállapítható, hogy ezeket a folyamatokat megfelelõen tükrözi. Megfelelõen tükrözi a tekintetben, hogy a bruttó nemzeti termelés nem nõtt, tovább folytatódott az a már több éve tartó tendencia, hogy a jövedelem bõvülése kizárólag ár-okokra, azaz az inflációra vezethetõ vissza, a gazdaság szerkezetének az átalakulása változatlanul vontatott, változatlanul nem megfelelõ ütemben halad. A tartósan veszteséges gazdálkodó szervezetek felszámolásában 1989-ben szintén nem sikerült jelentõs mértékben elõrehaladni. Miközben az országban megtermelt összes jövedelem nem növekedett, az inflációból származó többletjövedelem elosztásából a költségvetés rendre vesztesen került ki, azaz az inflációból keletkezõ többletjövedelem inkább a gazdálkodó szervezeteknél, a társadalomnál maradt, semmint azt a költségvetés központosítani tudta volna. Változatlanul tart az a folyamat, hogy a költségvetés, a kormányzat bármely megszorító intézkedését a gazdálkodó szervezetek - monopolhelyzetüket kihasználva - tovább tudják görgetni, és végsõ fokon a lakosságra terhelik ennek a következményeit. Már a Számvevõszék elnöke is említette és a bizottság is megtárgyalta a költségvetés bevételi oldalát, ezen belül is elsõsorban a nyereségadót. Megállapítható, hogy az e címen központosított jövedelem 1989- ben csökkent az 1988. évihez képest, viszont az is tény, hogy ez a csökkenés nem az általános adókulcsok csökkenésére vezethetõ vissza, hanem a már a Számvevõszék jelentésében is szereplõ hatalmas adókedvezményekre, amelyek közel húszféle címen juttatnak elõnybe bizonyos gazdálkodó szervezeteket. A bizottság álláspontja szerint ezen változtatni kell, tekintettel arra, hogy ez sérti a gazdálkodók egyenlõségét. A tervezetthez képest jelentõsen megnõtt a költségvetés személyi jövedelemadóból származó bevétele. Ez két okra vezethetõ vissza. 1989 volt az elsõ olyan év, amikor az állampolgárok teljes évben fizettek már személyi jövedelemadót. A teljes évi személyi jövedelemadó jelent meg a költségvetésben. A növekedés másik jelentõs oka az inflációra vezethetõ vissza. Az állampolgárok nagyobb jövedelemhez jutottak ennek következtében, így érthetõ, hogy a nagyobb jövedelemadó-alapból nagyobb jövedelemelvonás következett be. A kiadási oldalt vizsgálva a bizottság megállapította, hogy komoly problémát okozott az egyensúlyi követelmények szempontjából az az 1989-ben tapasztalható folyamat, hogy a rubel-relációjú export jelentõs mértékben megnõtt. Ezeknek jelentõs köre központilag támogatott termék; maga a rubelexport központilag támogatva volt; s mivel e vonatkozásban az elmúlt kormányzat nem tudott elég erélyesen fellépni, ez jelentõs többletkiadásokat okozott a költségvetésnek. Megállapítható, hogy miközben az infláció egy bizonyos mértékig növelte a bevételi oldalt, ugyanakkor a kiadási oldal merevségébõl következõen a kiadási oldalon ez a növekmény lényegesen meghaladta a bevételi oldalon tapasztalható növekményt. A jelentésbõl egyértelmûen megállapítható - s ebben is tükrözi a gazdasági reálfolyamatokat -, hogy a költségvetési támogatások összege nem csökkent. Meg kell állapítani, hogy a legnagyobb támogatást a lakásrendszer támogatása jelenti, de a termelés támogatásában sem sikerült olyan mértékben elõrelépni, mint az a költségvetés tervezésekor a Kormány szándékai szerint megfelelt volna. A hiány finanszírozását is részletesen megtárgyalta a bizottság. Tény és való, hogy a bizottság elfogadta ezt a pénzügyminiszter úr által is elõterjesztett megoldást, miszerint a már év közben felvett rövid lejáratú refinanszírozási hitelt a kormányzat, a Parlament jelen költségvetési törvény elfogadásával átalakítsa hosszú lejáratú hitellé. Külön kell említést tenni arról, hogy miért nõtt meg a költségvetési deficit a tervezett 20 milliárd helyett 54 milliárd forintra. Ez két jelentõs tételbõl származik. Az egyik ilyen jelentõs tétel az a közismert tény, hogy a múlt év végén a lakosság - tekintettel a kamatadó hírére, illetve arra, hogy az adótörlesztés kedvezményét csökkenteni kívánja a kormányzat - hirtelen nagymértékben fizette ki a hátralévõ tartozásait. Ez 10,4 milliárd forinttal növelte a költségvetés többletkiadását, amely abból adódott, hogy a 45 százalékos elengedést a költségvetésnek kellett átvállalnia. Ez 10,4 milliárd forintot jelentett. Összességében-egészében 12- 12,4 milliárd forint kiadása származott a költségvetésnek ebbõl a tételbõl. A másik, jelentõs többlethiányt okozó körülmény az a tény, hogy 1989-ben történt meg elõször az, hogy a negyedik negyedévvel kapcsolatos áthúzódó kiadások 1989-re lettek elszámolva. Ezzel mintegy az 1989. évi költségvetés tiszta lapot adott az 1990. évi költségvetésnek. Ez közel 22 milliárd forint többletkiadást okozott a költségvetésnek. E két összegbõl adódik az a bizonyos 33 milliárdos többlethiány, ami, amennyiben a Parlament elfogadja a költségvetési bizottság jelentését, illetve a pénzügyminiszter úr által beterjesztett beszámolót, abban az esetben átalakításra kerül rövid lejáratú refinanszírozási hitelbõl hosszú lejáratú refinanszírozási hitellé. Egy fontos tényt állapított meg a bizottság. A jelenlegi rendszerben a lakástámogatások jelenlegi módozatai ezt a hiányt változatlan formában fogják újratermelni, tehát itt alapvetõ változtatásra van szükség, alapvetõen át kell gondolni ezt a körülményt. Még egy fontos megállapítást tett a bizottság, amely csatlakozik a Hagelmayer úr által elõadottakhoz: hogy ez a hiány nem 1989-es hiány! Ez a deficit egy felhalmozott hiány, a több év által összehozott hiányoknak a következménye részben, - részben 1989-es évi hiány. A fentiek figyelembevételével a bizottság azt a javaslatot terjeszti a plénum elé, hogy a zárszámadást, illetve az ahhoz csatolt határozati javaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm. (Taps.)