DR. REMPORT KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, egyetérthetünk abban valamennyien, hogy ezzel a törvénytervezettel eddigi legfontosabb munkánkhoz érkeztünk. Én a törvényjavaslatot két szempontból vizsgáltam: egyrészt a hátrányos helyzetû települések szempontjából, másrészt kerestem a törvényben a kisebbségi vélemények érvényre jutásának garanciáit. Kezdeném elõször is a hátrányos helyzetû településekkel. Elhangzott, hogy hiányzik a törvénytervezetbõl ennek az objektív megfogalmazása. A hátrányos pénzügyi helyzet az objektív adottságokból eredõ tartós pénzügyi feszültségeket jelenti. Tehát nem sorolhatók ezek közé az önkormányzatok közé azok a települések, amelyeknek önkormányzatai felelõtlenül gazdálkodtak, lényegében elherdálták a közvagyont, nem számoltak gazdasági döntéseik következményeivel. Mindemellett két csoportját tudom megkülönböztetni a hátrányos helyzetû településeknek. Egyrészt fõként azokat a nemrég városi rangot elnyert településeket sorolnám ide, amelyek térségi feladatokat látnak el, térségi feladatokat ellátó intézményeket tartanak fenn, és amelyek a normatív rendszer alapján ezeknek a költségigényét nem tudják önmaguk állni. Ezeknek az új városoknak a feladatai és gondjai rendezésére két módot látok lehetségesnek, mégpedig egyrészt nem az országos átlaghoz mérve látnám szükségesnek kiegészíteni például a személyi jövedelemadót ennél a településcsoportnál, hanem mondjuk egy városi átlaghoz képest, vagy pedig szükségesnek tartanám egy városi üzemeltetési normatíva bevezetését. Nagyobb gondot jelentenek az elmaradott térségek. Az elmaradott térségek egyrészt azok a települések, amelyek történelmi örökségükbõl következõen maradtak le társadalmilag és gazdaságilag. Ezeken a településeken általában rossz az úthálózat, alacsony az infrastruktúra szintje, idõs a lakosság, alacsony az iskolázottságuk, képzettségi szintjük. Alacsony a személyi jövedelemadó, jellemzõ, hogy sok helyen az egészségre káros az ivóvíz, és nagyon sok településen válságövezet alakul ki abból a szempontból is, hogy nem kellõen összehangolt volt a gazdasági szerkezet kialakítása, nincsenek megfelelõ munkahelyek. Általában ezeket a térségeket együttesen sújtják ezek a terhek, ezek a negatív jelzõk. Tudom, hogy a felzárkóztatás hosszadalmas folyamat. Nem is várható el, hogy ez a törvény majd egybõl megoldja ezeknek a hátrányos helyzetû településeknek a sorsát és máról-holnapra az átlagos szintre tudnak emelkedni ezek a települések. Nézzük meg, hogy jelenleg milyen a helyzetük ezeknek a térségeknek. Úgy tudom, hogy körülbelül öt-hat éve az Országos Tervhivatal állapította meg, hogy mely települések sorolhatók a hátrányos települések közé. Ez alapján az én körzetemben, Békés megyében a csaknem húsz településbõl hat település sorolható ebbe a körbe, hat települést sorol fel az Országos Tervhivatal. Hogy azonban ez mennyire nem így van, arra jellemzõ, hogy például ebben az évben a csaknem húsz település közül mindössze kettõ volt az, ahol nem kellett a személyi jövedelemadót kiegészíteni négyezer forintra. Ez azért jelzi, hogy itt igenis többrõl van szó! Mik voltak a mûködési forrásai ezeknek a tanácsoknak? Volt egyrészt a személyi jövedelemadó, voltak a saját bevételeik, és voltak az állami támogatások. Ezek a bevételek együttesen elegendõek voltak ugyan arra, hogy ezeknek az intézményrendszereknek a mûködési feltételeit biztosítsák, azonban már nem számoltak az inflációval, az árváltozásokkal, - arra már nem voltak elegendõek. A folyamatban lévõ építkezésekre, a beruházásokra már nem mindenütt futotta, így 30 százalékban Békés megyében le kellett állítani vagy lassítani kellett ezeket a beruházásokat. Új beruházásra pedig gyakorlatilag nem került sor. Mindemellett a hátrányos helyzetû települések rehabilitálására vagy fejlesztésére a megye mindössze 12 millió forintot kapott. Tehát azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen kevés ahhoz, hogy a hátrányokat valóban leküzdjük! Az én körzetemben tehát az elvileg hat hátrányos helyzetû település mindössze 1 millió 700 ezer forintot kapott. A következõkben a törvényjavaslat a saját bevételek mellett háromféle támogatást biztosít majd. Egyrészt a címzett támogatásokat, amelyek nagyobb beruházásokra vonatkoznak, másrészt a céltámogatásokat, amelyeket azért tartok fontosnak, mert épp azt rögzíti a törvénytervezet, a törvényjavaslat, hogy majd az Országgyûlés meghatározza az államilag kiemelt feladatokat, és ezeket majd az államnak kell finanszírozni, tehát ezeket mindenütt meg kell valósítani, erre szolgálnak majd a céltámogatások. Mindamellett a hátrányos helyzetû települések külön törvényben meghatározott módon és feltételek mellett külön állami támogatásban részesülnek. Figyelemmel kell majd lenni a külön törvények megalkotásánál arra, hogy a céltámogatások és a címzett támogatások odaítélésekor különösen legyenek tekintettel ezekre a hátrányos pénzügyi helyzetû településekre, önkormányzatokra, hiszen ha ugyanolyan elvárásokat támasztunk velük szemben, mint egy-egy régebben kiemelt településsel szemben, például ugyanolyan mértékû hozzájárulás kell egy beruházáshoz egy kis településen, mint egy tényleg eddig is kiemelt településen, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a hátrányos települések nem tudják ezeket a feltételeket biztosítani, tehát nem tudnak felzárkózni. Éppen ezért tartom jónak, Mádi László képviselõtársam idevonatkozó módosító javaslatát, azt én is támogatom. Mindezekre tekintettel úgy látom, hogy bár nem lesz könnyû feladat a felzárkóztatás, és nem lesz a közeljövõben megoldott, de mégis ez a törvénytervezet, törvényjavaslat álláspontom szerint a további leszakadást megakadályozza, és elindítja ezeket a településeket egy úton. A másik témakör, amellyel foglalkozni szeretnék: a kisebbségi vélemények érvényre jutása. Meggyõzõdésem, hogy a helyi demokráciának az a lényege, hogy ne pusztán a többségi vélemény érvényesüljön, hanem a kisebbségi vélemény is jusson el a döntéshozóhoz, és azok mérlegelésével alakuljon ki a többségi akarat. Ennek a módszereit és eljárási szabályait azonban majd a képviselõtestület szervezeti és mûködési szabályzatában kell megalkotni és szabályozni. Ezeket a garanciákat látom egyébként megnyilvánulni a népfelség elvének deklarálásában, és abban az alapszabályban, hogy a képviselõtestületek alapszabályként nyilvánosan tartják üléseiket. Ez épp azt szolgálja, hogy a kisebbségek rovására ne történhessék visszaélés ezeken a képviselõtestületi üléseken. A törvénytervezetben új tényezõ, új jogintézmény a közmeghallgatás intézménye. Közmeghallgatáskor az állampolgárok, a társadalmilag érdekelt szervezetek, közületek közvetlenül fordulhatnak a döntéshozóhoz és juttathatják el véleményeiket, kezdeményezéseiket a döntéshozóhoz. A törvényjavaslatban azt is jónak tartom, hogy a bizottsági munkában nem pusztán a képviselõtestület tagjai vesznek részt, hanem abba bevonhatók más személyek is, akár a szolgáltatást igénybe vevõ állampolgárok, akár a társadalmi szervezetek, akár a területen szolgáltatást nyújtó szervezetek küldöttei. Ezt azért tartom kiemelten fontosnak, mert nyilvánvaló, hogy egy választáskor nem minden szakkérdésben hozzáértõ személyek kerülnek be a képviselõ-testületbe, ezáltal pedig pótolható az a hiány, amely szakmai téren elõfordulhat egy-egy szakterületen és épp azt érhetjük el ezzel, hogy a szakvélemény már a bizottsági munkában - még ha csak kisebbségben lenne, akkor is - érvényt kaphat és így eljuthat a bizottságon keresztül a döntéshozóhoz. Örülök annak is, hogy a törvény széles teret enged a rész-önkormányzatok kialakítására, tehát akár egy lakótelep, akár egy csatolt település, akár egy üdülõövezet vagy külterületi rész, részegység önálló önkormányzatot alakíthat ki, és még területi bizottságokat is létrehozhatnak. A törvénytervezet hiányának látom azt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme érdekében mindössze a nemzeti és kisebbségi jogok érvényesítésének elõsegítését írja elõ ez a jogszabály. Fontosnak tartom garanciális szempontból, hogy bekerüljön ide a "biztosítása" szó is, ezt célozta egyik módosító javaslatom. Elnézésüket kérem, itt egy gépelési hiba is történt. A legutolsó szó természetesen az "elõsegíteni" marad. A másik módosító javaslatom a nemzetiségi kultúra megõrzését szolgálja. Ugyanis meggyõzõdésem, hogy nemzeti kultúránkhoz hozzátartozik nemzetiségeink nyelvének, kultúrájának megõrzése is. Márpedig a nemzetiségek és az önkormányzatok általában elég szegényes mûködési alapból gazdálkodnak, tehát nem képesek ezt önállóan ellátni. Ezért szükségesnek tartanám, hogy az állam fokozottan figyeljen erre és külön állami alapot hozzon létre erre a célra és ebbõl részesüljenek majd az önkormányzatok. Szóba kerülhet, hogy esetleg normatív alapon kapjanak részesedést az önkormányzatok erre a célra vagy pályázati úton. Én az utóbbit tartanám jobb megoldásnak, mert így valóban az életképes és a jó elképzelések kaphatnak támogatást. Mindezek figyelembevételével én a törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)