HORVÁTH BÉLA (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint Budapest XII. kerületének a képviselõje, a Kormány által elõterjesztett törvénytervezet fõvárost érintõ részérõl kívánok hozzászólni az általános vitában. Az eddig felszólalók közül csak egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselõ szólt errõl a témáról. A kormányjavaslatban a fõváros önkormányzati rendszere speciális szabályozást kap, hiszen országunkban az egyetlen tulajdonképpeni nagyváros Budapest, a maga több mint kétmilliós lakosságával. A fõváros helyhatósági önkormányzata a Kormány elõterjesztése szerint kétszintû. A múlt héten felszólaló Tirts Tamás FIDESZ-es képviselõ elfogadta ezt a kétszintû önkormányzatot, mint mondta: a városi koncepció elfogadható a FIDESZ számára. Az önkormányzati funkciók jog- és felelõsségkörei a két szint között úgy oszlanak meg, hogy megvalósul egyrészt a város-igazgatás, másrészt pedig a lakosság alapfokú ellátásának és képviseletének a helyi szintû önkormányzatokhoz való telepítése, vagyis minél közelebb az állampolgárokhoz. Ez az új önkormányzat védettséget biztosít, ez a megteremtendõ új emberi világ a biztonság érzetét nyújtja. Az ember ott van és így részt vehet az eseményekben. Mindehhez fõvárosunknak önkormányzatra és önálló közjogi státusszal rendelkezõ kerületekre van szüksége. A most beterjesztett kétszintû önkormányzati rendszer a mai tanácsrendszertõl - szerintünk, kormánypárti képviselõk szerint - alapvetõen különbözik. Egyrészt újszerûen értelmezi az önkormányzatot, hiszen nem lehet addig önkormányzatról beszélni, míg a polgárok nem tömörülnek egy csoportba, nem ülnek együtt, szinte egy testként, vagyis látni kell az embereket. Ahogy az elmúlt négy évtized során a tanácsi vezetõk sorra hozták úgy döntéseiket, anélkül, hogy ismerték, látták volna az ott élõ polgárokat. Az új önkormányzat úgy fog mûködni, mint a petróleumlámpa kanóca. Magába szívja az ott élõk gondjait, bajait és az önkormányzati vezetés erkölcsi tisztasággal világít, utat mutat, mint a kanóc lángja. Akkor létrejön a közösség belsõ szellemi és erkölcsi egyensúlya, amire olyan nagy szüksége lesz a jövõben mindenkinek. Másrészt a mai tanácsi rendszertõl különbözni fog abban is, hogy a fõvároson belül a szerepkörök elhatárolása megváltozik. Nagyon helyeslem a törvénytervezetben, hogy a kerület a jövõben olyan önkormányzati egység lesz, amelynek alapvetõ feladat- és hatásköri minimumait törvény állapítja meg, s azt a fõváros nem vonhatja el. Kérdezem ezek után a múlt héten felszólalt ellenzéki képviselõket: beszélhetünk itt centralizációról? Úgy érzem, nem. Tisztelt Ház! A háború elõtt fõvárosi kerületi önkormányzat az 1930. évi XVIII. törvénycikk és az 1934. évi XII. törvénycikk alapján e javaslathoz hasonlóan épült fel. Az önkormányzat ezen alapegységeire a fõváros méretei miatt feltétlenül szükség van, hiszen a fõvárosban 2 millió 114 ezer ember él, a fõváros területe 53 ezer hektár. A Kormány által beterjesztett törvénytervezet szerint a fõvárosi kerületi önkormányzati rendszer elsõsorban az alapellátásért felelõs: oktatási, szociális, egészségügyi és egyéb alapellátásért. A múlt héten dr. Szabó Erika SZDSZ-es képviselõ azt mondta, hogy ez az egyenlet a leendõ önkormányzatok számára nem megoldható. Én úgy vélem, bízni kell az ott lakó polgárokban, felnõttként kell kezelni az ország lakosságát. Tisztelt Képviselõtársaim! Néhány szót szeretnék szólni a törvényjavaslatnak a fõvárosi kerületi önkormányzat mûködésére vonatkozó részeirõl. A kerületi képviselõtestületek megalakítását elsõsorban az elkülönült érdekeltségû területekhez kell kötni, oda, ahol a lakosság is igényli az önálló közjogi fórumot - hiszen a legtöbb tömörülés az együttlét öröméért jön létre: elvegyülni az emberek közé, embereket látni, hallanai, érezni. Ez már Babilonban és Athénban is megvolt - ma pedig mindnyájan érezzük ezt az érzést. Kérdezem az elmúlt héten az ellenzék oldalán felszólalt képviselõket: beszélhetünk itt centralizációról? Csorbát szenved a szabadság? Ugye nem? (Közbeszólások a bal oldalról: Nem!) Az elõbb említett közjogifórum-csírákra kerületemben számos példa akad. Valószínû, hogy egyes budapesti körzetekben a mai kerületnél kisebb vagy nagyobb önkormányzati egységek képzõdnek. A kisebbekre példa lehet a külsõ kerületek történelmi városrésze, a nagyobbakra az új lakótelepek. Tisztelt Ház! A múlt héten dr. Kovács Pál MSZMP-s képviselõ ...(Közbeszólások jobbról és balról is: MSZP-s!) ...bocsánat, elnézést kérek: MSZP-s - a következõket mondta: "A Kormány által elõterjesztett törvénytervezet legsúlyosabb koncepcionális hibája a szabadság hiánya. Nem látható a kívánatos tendencia." Akkor most idézek egy másik ellenzéki véleményt, egy most megkapott írásos FIDESZ-es véleményt, a 200-as módosító indítványt - szó szerint: "A törvényjavaslat 1.§-ának (1) és (3) bekezdése, valamint a 8. § (1) bekezdése széles körû önállóságot biztosít az önkormányzatok számára a helyi közügyek szabályozásában és ellátásában." Talán a tisztelt képviselõk is hallják a nem csekély ellentmondást ebben a két ellenzéki véleményben. Én az MSZP-s képviselõvel szemben azt mondom, a törvényjavaslat - példamutatóan - abból az alapelvbõl indul ki, hogy az önkormányzati alapszintet közelíteni kell a lakossághoz. Éppen ezért számol a kerületeken belül kisebb egységekre, erre utal az 57. §. Ilyen egységeknek nem kell egybeesni az önkormányzati egységgel. A területbeosztás felülvizsgálatának eredményeképpen valószínûleg a maitól eltérõ kerületi önkormányzati egységek alakulnak ki, mint például településföldrajzi elnevezéssel Gazdagrét, Káposztásmegyer; vagy Óbudán a Hetvenezres lakótelep, vagy XII. kerületi példát említve: Zugliget, Svábhegy. Tisztelt Ház! A most elmondottakhoz egy dologra nagyon nagy szükség van, s ebben itt mindannyian egyetértünk. Ez nem más, mint - Montecuccoli szavaival élve -: a pénz, pénz és a pénz - vagyis az önálló gazdálkodás feltételeit mindkét önkormányzati szinten meg kell teremtenünk. Ahogy a törvényjavaslat mondja: nagy figyelmet kell szentelni e két szint vagyonának elhatárolására. Tulajdonképpen részben egyet is értek Ungár Klárának az átadott 200-as számú módosító javaslatával, amelyben sok figyelemre méltó észrevétel van. Az alapfokú szolgáltatások ellátására a helyi önkormányzatnak nyújtott központi hozzájárulások a kerületeket illetik meg. Itt természetesen a kerületek fõvárosi véleményezés nélkül igényelhetik a központi fejlesztési céltámogatást. Utoljára kérdezem: beszélhetünk itt centralizációról? (Gúnyos közbeszólások a bal oldalról: Nem!) A fõvárosnak tehát csak szûk újraelosztási jogköre marad. A fõváros önkormányzataira a törvényjavaslat általános szabályai vonatkoznak. Ezek elfogadása után kerülhet sor külön fõvárosi szabályrendelet megalkotására. A beterjesztett fõvárosi önkormányzati rendszer mûködik Bécsben, Stockholmban, Brüsszelben és Frankfurtban. Hallottuk délelõtt Juhász Pál képviselõtársunk felszólalását, amit a nyugati példákra vonatkoztatott. Én ezzel szemben azt mondom: úgy gondolom, hogy e polgári demokráciában lévõ nagyvárosokban nem illeti senki ezen önkormányzati megoldást szabadságmentesnek. Mindegy. Ahogy a magyar szólásmondás tartja - csak a második felét idézem - "... a karaván halad." A nemzetközi példáknál azonban fontosabb a már említett magyar történelmi folyamatosság, illetve annak továbbfejlesztett változata, amit ezen törvényjavaslat tartalmaz. Végezetül Eötvös Józseftõl szeretnék egy idézetet felolvasni. (Zaj.) Azt mondja: "Törvényhozó test, a nemzet polgáraiból állván, csak olyan törvényeket alkothat, melyeket az idõ, s a nép szelleme kíván." Ezért javaslom e törvénytervezet elfogadását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról és középrõl.)