KÖRÖSFÕI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Az imént Salamon képviselõtársunk annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ellenzék úgy tûnik, mintha obstruálni akarná a törvénytervezetet. Én hadd szögezzem le gyorsan, hogy a Szocialista Pártnak esze ágáben sincs ilyen , és hadd hívjam fel tisztelt figyelmüket arra, hogy a kormányzó pártok soraiból elhangzott felszólalások sokkal nagyobb számúak, sokkal hosszasabbak a saját törvénytervezetük mellett, mint az ellenzék soraiból elhangzottak. (Taps a bal oldalon.) Az önkormányzati törvénytervezet eddigi vitája során teljesen egyértelmûvé vált, hogy itt a Parlamentben valamennyi párt, kormányzó pártok, ellenzéki pártok egyaránt egyetértenek abban, hogy az önkormányzati törvény megalkotására szükség van a rendszerváltás végrehajtásához. Méghozzá egy olyan törvényre, amely alkalmas erre a rendszerváltásra. Ehhez az szükséges, hogy néhány alapvetõ kérdésben ez a törvénytervezet teljesen egyértelmû legyen. Engedjék meg, hogy felszólalásomban néhány ilyen alapkérdést említsek meg! Elõször is: fontos, hogy a fogalmi rendszer világos legyen. Sajnos, az elõterjesztett törvényjavaslat több kívánnivalót hagy maga után, ezen a téren már Áder János képviselõtársunk is említette ezt a problémát. Például a preambulumban, a bevezetõben megfogalmazásra került helyi érdekû közügy elég bizonytalan fogalom, ezen bárki bármit érthet. Hasonlóan nem kellõen tisztázott fogalom a közhatalom demokraikus decentralizációja sem, amelyben a törvényjavaslatban található vármegyerendszer zavaró körülményként lép be. Ez a nem kellõen tisztázott fogalmirendszer-probléma kicsit megtalálható a késõbbiek során az indoklás minden igyekezete ellenére is. A második alapkérdés az, hogyha testületek és egyéni vezetõk tevékenységét kívánjuk szabályozni, akkor alapvetõ követelmény az, hogy feladataik világosan és egyértelmûen elhatároltak legyenek. A javaslat hellyel-közzel eleget tesz ennek a követelménynek, azonban lényeges kifogásom a javaslattal szemben az, hogy hiányzik belõle a hatáskörökben meghatározott feladatokkal adekvát jogi felelõsség szabályozásának a kérdése. Tisztelt Ház! Vezetõ testületek, vezetõ személyek feladatait, hatáskörét tartalmazza a törvényjavaslat, azonban nem oldja meg a testületi felelõsség és a személyi vezetõk felelõsségi kérdéseit sem. A vezetõk, azok különleges vezetõi feladatot látnak el, ezek a feladatok tartalmukban, végrehajtási feltételeikben jelentõsen eltérnek a nem vezetõi feladatoktól. A vezetõi tevékenységre, mivel rendkívüli horderejû tevékenységrõl van szó, ezért szükséges lenne külön vezetõi felelõsség kidolgozása. Az önkormányzatok és vezetõik gazdálkodásuk során óhatatlanul kockázatot vállalnak. Hiszen ez minden vezetõi tevékenységgel szükségszerûen együtt jár. Kérdésem: mennyiben várható el részükrõl a kockázatvállalás, ha nem tudható, hogy a balul sikerült kockázatvállalás esetén mikor és miben lesz megállapítható a felelõsségük. A felelõsségnek ez esetbeni szabályozatlansága kalkulálhatatlanná teszi a vezetõi döntések meghozatala során önmagát a felelõsséget. Ez arra ösztönöz, hogy a vezetõk és vezetõ testületek, ha nem akarnak a felelõsség szenvedõ alanyaivá válni, lehetõleg kerüljék el a kockázattal terhes döntések meghozatalát. Ebben az esetben viszont az a probléma, hogy kockázat nélkül vezetési színvonalról nem lehet szó. E vezetési felelõsség szabályzatlansága jól ismert a régi pártállam idejébõl is, amikor e szabályozatlanság következtében éppen azt vontak felelõsségre, akit akartak, vagy aki esetleg nem épített ki megfelelõ kapcsolatot a feletteseivel. Egy demokratikus jogállamban ez a jogi szabályozás nem ijesztgetésre, hanem a biztonságos döntések meghozatalára szolgál. A harmadik alapkérdés az, hogy a törvényjavaslat szellemében az önkormányzatok gazdálkodási tevékenységet folytatnak, amely azonban az ország tulajdoni rendszerének tisztázása nélkül elképzelhetetlen. A tulajdon reprivatizációjának, tartalmának és rendszerének, a rendszerváltás céljainak megfelelõ törvénybe foglalása nélkül mindenki, aki így megszavazza ezt a törvényjavaslatot, csak üres, bianko törvényt alkot a késõbbi jogalkotás számára. Negyedszer: minden törvényalkotással szemben alapvetõ követelmény, hogy annak a rendszere áttekinthetõ legyen. Csak elrettentõ példaként hadd említsem tisztelt képviselõtársaimnak a Munka Törvénykönyvét, amelyben oly mérhetetlen mennyiségû végrehajtási jogszabály, és azok módosításainak a tömkelege található, hogy ma Magyarországon nincs az a nem jogász állampolgár, aki abban biztonsággal el tud igazodni. Gyakran jogászok is hosszasan keresnek egy-egy jogszabályt. Félõ, hogy a jelen törvényjavaslatnak is hasonló lesz a sorsa, hiszen a javaslat 29. oldalán szereplõ megjegyzés elismeri a jogalkotásnak azt a végeláthatatlan sorát, amelynek kidolgozására az önkormányzati törvény elfogadását követõen annak gyakorlati használhatóságához szükség lesz. Kérdezem én - tisztelt Ház - hogyan kerül mindez szeptember 30-ig megalkotásra? Külön szeretnék foglalkozni az önkormányzatok gazdálkodásának szabályozásával, melyben számtalan részletkérdés is felmerül, természetesen ezek a részletes vitára tartoznak. Egy kérdést szabadjon azért feltennem: az önkormányzati törvénytervezet készítõinek elképzelései szerint hogyan kívánják rendezni az önkormányzatok közigazgatási területén lévõ állami tulajdonú, de különbözõ szervezetek kezelésében lévõ ingatlanok, erdõk, vizek kérdését. Ennek a problémának a rendezése nemcsak gazdasági, hanem jogi kérdés is, mert az elmúlt évtizedekben a települések lakossága különbözõ érdekösszefonódások következtében igen sok jogsérelmet volt kénytelen elviselni ezen a téren. Hadd említsem meg csak egyszerû példaként Gödöllõ és környéke nagyszámú tavait, amelyek 40 évvel ezelõtt még nagyobbrészt a település lakosságának pihenését, felüdülését szolgálták, de amelyek azóta különbözõ személyi kapcsolatok, politikai okok következtében kivétel nélkül különféle gazdaságok, horgászegyesületek, újságíró szövetség és egyéb szervezetek kizárólagos kezelésébe és használatába kerültek. A bekerített állami tulajdonú tavaknál, erdõknél nemcsak a tulajdonos váltására van szükség, hanem a köz valódi tulajdonosi jogának visszaállítására az önkormányzat keretén belül, de most már drótkerítések nélkül. Kérdések merülnek fel a gazdálkodásban az állami és helyi feladatok arányában és finanszírozásában. Túl nagyvonalúan kezeli a törvény az olyan kérdéseket, mint például azt, hogy az állam kinek, milyen feltételek mellett, és milyen mértékû támogatást hajlandó nyújtani. Nem világos, hogy a szociális hálóból mekkora részt vállal fel az önkormányzat, mekkorát a megye, mekkorát a központi államhatalom és egyéb intézményei, és mennyi marad az állampolgárra. Tömören megfogalmazva, ebbõl a törvénytervezetbõl számomra nem derül ki, hogy mitõl és mibõl lesz a kormányprogramban is hangsúlyozott szociális piacgazdaság önkormányzati szinten szociális. Pedig az embereket a napról napra romló gazdasági helyzetük és a munkanélküliség fenyegetettsége miatt az önkormányzati törvény kapcsán is ugyancsak érdekli ez a probléma. Tisztelt Parlament! Az ország településeinek a lakosságát az is nagyon érdekelné, hogy az új önkormányzati törvény elfogadása esetén vajon megteremtõdnek-e a települések önálló gazdagodásának a feltételei, megszûnik-e végre a vidéki települések kiszolgáltatottsága, amely már hosszú ideje egyre feszítõbb probléma. Sajnos, ezekre a kérdésekre ez a törvénytervezet nem ad számomra megnyugtató választ. Tisztelt Képviselõtársak! Végezetül remélem, hogy a helyhatósági szintû rendszerváltás során a törvénytervezetben elég elnagyoltan szereplõ, de alapvetõ jelentõségû vagyonátadó bizottságok munkája nyomán a mai állami vagyon nem felmorzsolódik, hanem az önkormányzatokat szolgáló valódi gazdasági erõ lesz. A törvénytervezet ahhoz, hogy ne csak a rendszerváltást szolgálja, hanem a valódi önkormányzatok kialakulását, a népszuverenitás elvét is, mind tartalmát, mind a más törvényekhez való illeszkedését tekintve - véleményem szerint - érdemi átdolgozásra szorul. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)