DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Amikor az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén kiosztották a szabad de=mokraták ellentörvényét, egy fiatalkori olvasmányom Herczeg Ferenc Gyurkovics fiúkja jutott az eszembe. Gyurkovics Gyurka érettségije. Az iskolai tanulmányok terén nem éppen buzgólkodó fõhõs hirtelen ott találta magát teljesen felkészületlenül az érettségi vizsga elõtt. Deus ex machina-ként kiderült, hogy az érettségi elnök prépost nagybátyja lesz. Ezt a lehetõséget kihasználva, a biztos bukással szembeni kiútként Gyurka megbeszéli a nagybátyjával, hogy csak egy tételre kell készülnie: Mátyás királyra, mert ezt fogják tõle kérdezni. A baj csak ott történt, hogy a szórakozott nagybácsi véletlenül Nagy Lajost adta tételül. Gyurka nem esett kétségbe, hanem egy huszáros vágással menekülést talált ebbõl a szorongatott helyzetbõl, valahogy így kezdve a feleletet: Nagy Lajos az Anjou-házból származó Nagy Lajos a Hunyadi-házból származó Mátyással, aki 1440-ben született, uralkodott 1458- 1490-ig, gondosan nevelték stb., stb., és mintha mi sem történt volna, végigmondta Nagy Lajos helyett Mátyás király tételét. Amilyen elõkelõ, hanyag eleganciával váltott át Gyurka Nagy Lajosról Mátyás királyra, olyan hanyag eleganciával söpörte le a Ház asztaláról ellentörvényének benyújtásával a Szabad Demokraták Szövetsége a Kormány önkormányzati törvényét és alkotmánymódosítási javaslatát. Kétségtelenül egyedülálló eset ez, amivel most szemben állunk. Az Országgyûlés már három hete tárgyalja az önkormányzati törvényt és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítást, de ez alatt a három hét alatt az ellenzék - néhány egyedüli és elszigetelt esettõl eltekintve - módosító javaslatot, ami a törvényjavaslatok tárgyalását elõremozdítaná, nem terjesztett elõ. Ehelyett az általános vita keretében nem történt más, mint a törvényjavaslatok általánosságokon nem túlmenõ, címkézõ és érdemben is megalapozatlan támadások, amelyek csak egyetlen irányba mutattak, hogy a Kormány vonja vissza javaslatát, és vegye le a napirendrõl az önkormányzati törvényjavaslatok tárgyalását. Miután ez az általánosságokban folyó támadás nem vezetett eredményre, amikor már tovább halasztani a konkrét ellenérvek elõterjesztését a lejáratódás veszélye nélkül nem lehetett, az SZDSZ arra a formára váltja át a törvényjavaslatok tárgyalásának a bojkottját, hogy kijelenti: ezt a törvényt, a Kormány törvénytervezetét nem tekinti tárgyalási alapnak, hanem helyette az általa most benyújtott másik törvényjavaslat megtárgyalásához ragaszkodik. Az obstrukciónak ez formája már eljárásilag megengedhetetlen. Az ugyanis, hogy a Kormány és ellenzék törvényjavaslata közül melyiket kell tárgyalni, az napirend kérdése. Az Országgyûlés már errõl döntött, döntött arról, hogy a Kormány törvénytervezeteit napirendre tûzi. Úgy tudom, nagy többségében az ellenzék - és köztük a szabad demokraták is - megszavazták ezt a napirendet. Az SZDSZ önálló törvénytervezete ugyanakkor napirendre felvéve nincs, és mindaddig, amig a Kormány elõterjesztésének a sorsa nem dõl el, addig nem is indokolt napirendre tûzése. Akik a jelen helyzetben az SZDSZ törvénytervezetének a tárgyalását szorgalmazzák, azok lényegében bojkottálják a napirend megtartását, az Országgyûlés munkáját. Eljárásilag ez a helyzet. De ne csak a jog formai oldaláról nézzük a kérdést! Vizsgáljuk meg, miért elfogadhatatlan az, hogy félbeszakítva a Kormány tervezetének a tárgyalását, most nagyhirtelen az SZDSZ törvényjavaslatát tárgyaljuk. Azért - tisztelt Országgyûlés -, mert minden törvénynek, különösen az olyan terjedelmes és részletes szabályokat tartalmazó törvénynek, mint az önkormányzatokra vonatkozó törvény, megvan a maga szerkezete, logikai rendszere, felépítése, szövegezési és terminológiai jellemzõi és legfõképpen megvan a koncepciója, illetve megvannak az alapvetõ koncepciós elemei. A kitûzött helyhatósági választásoktól nem sokkal több, mint két hónap választ el. Ha most mi kapkodó módon félbehagynánk a Kormány tervezetének a tárgylását, és meggondolatlanul egy új törvény tárgyalásába bocsátkoznánk, bizonyos, hogy az elkövetkezendõ három-négy hétben nem tudnánk megalkotni az önkormányzati választásokhoz szükséges törvényeket, és ezzel lényegében meghiúsítanánk az önkormányzati helyhatósági választások megtartását. Ha most váltanánk át az új törvényre, egyszerûen képtelenek lennénk megfelelni a feladatnak, az önkormányzati választások megtartásához szükséges megalkotni az ehhez nélkülözhetetlen törvényeket. A helyzet ahhoz hasonló, mint amikor valaki külföldi kiküldetésre készülve szorgosan részt vett a fogadó ország nyelvében való jártasságra felkészítõ nyelvtanfolyamon, csak az utolsó héten derült ki, hogy nem az Egyesült Államokba, hanem a Szovjetunióba kell utaznia. (Szórványos taps.) Tisztelt Országgyûlés! Nem sokban más a helyzet az SZDSZ által másodlagosan egyidejûleg elõterjesztett nagyszámú módosító javaslatokat illetõen is. Annyival azért mindenképpen kedvezõbb, hogy ezek a törvénymódosító javaslatok a Kormány tervezetének rendjéhez igazodnak, hogy az elõterjesztõk legalább hajlandók tudomásul venni, napirenden nem az SZDSZ, hanem a Kormány javaslata van. A gond a javaslatokkal kapcsolatosan két körülmény együttes fennforgásából adódik. A javaslatok sokasága és az idõ rövidsége együttesen rendkívül csökkenti az eredményes - mármint a választások megtarthatósága szempontjából eredményes - munka reményét. Most mutatkozik meg, mely mennyire rövidlátó volt az az obstrukciós magatartás, amit a kormánykoalíció pártjai az elmúlt hetekben hiába kárhoztattak, sürgetve az ellenzéket, hogy terjessze már elõ idõben módosító javaslatait. Most látható igazán, milyen kár, hogy az alkotmányügyi bizottságban is az önkormányzati törvény megvitatására szánt két ülésnap múlt el anélkül, hogy az ellenzéki, a szabad demokrata módosító javaslatokat megismerhettük volna. De talán még ma sem késõ - az ellenzék még idejében félreteheti az obstrukció fegyverét. Az ellenzék módosító javaslatai közül egy sor stiláris, megfogalmazásbeli jellegû, amiket részben meg lehetne szûrni, illetve az indokolt javítások megvalósítására minden huzavona nélkül, hamar sort lehetne keríteni. E javaslatoknak ilyen gyors feldolgozásával le lehetne szûkíteni a vitás kérdéseket. A megmaradó vitás pontokat hatékony, konstruktív tárgyalási módszerrel, erõteljes munkával, de tisztázni lehetne. Kérem az Országgyûlést, kérem az ellenzéki pártokat, gondoljanak a felelõsségükre! Én elhiszem, hogy csábító az alkalom, ami most fennáll. Elhiszem, hogy az ellenzék nem szívesen mond le arról, hogy támadja a Kormányt és tervezetét, amint erre alkalom adódik. Én teljes mértékben megértem, hogy az ellenzék nem kíván kihagyni egy olyan politikai lehetõséget, mint a mostani, hogy az önkormányzati törvény elleni össztûz nyitásával, illetve a vita obstrukciós jellegûvé tételével a Kormányt nehéz, sõt, esetleg lehetetlen helyzetbe hozza. Nagyon kérem, gondolják meg! Az elmúlt hetek tárgyalási metodikájának folytatásával, az obstrukció akár korábbi, akár mostani, más formájának alkalmazásával nemcsak a kormányzat helyzetét keserítik meg, hanem megbuktatják - legalábbis idõlegesen - az önkormányzatok ügyét is. Megfosztják az országot a tanácsrendszer megszüntetésétõl, a pártállam helyi struktúrájának lebontásától, és konzerválják a tanácsrendszerhez kapcsolódó helyi kiskirályok hatalmát. Tisztelt Országgyûlés! Röviden szeretnék a törvénytervezetek szakmai megalapozottságát ért támadásokra kitérni. Ez az önkormányzati koncepció nem csak egyszerûen a Magyar Demokrata Fórum koncepciója. Ez egy majdnem két évtizedes szakmai munka eredménye, amely a magyar önkormányzati elõzmények átvállalható és átvehetõ hagyományain túlmenõen alapvetõen az egész európai önkormányzati fejlõdés eredményeit is magában foglalja. Ráépül az Európai Önkormányzati Chartára és a Világchartára egyaránt. A múlt héten SZDSZ-oldalról többször is hivatkoztak két budapesti tanszékvezetõ egyetemi tanár szakvéleményére. Megjegyzem: a mostani postával érkezett az egyiknek a módosító véleménye, amelyben hangsúlyozza, hogy amit adott, az egy korábbi tervezetre vonatkozik. (Zaj, közbeszólások, derültség az SZDSZ soraiban.) Utal arra, hogy a Kormány jelenlegi tervezete lényegesen kedvezõbb megítélés alá esik, mint a korábbi. Részletesen végigolvasni még nem tudtam. (Zaj.) Anélkül, hogy egyébként a hivatkozott profeszszorok szakértelmét kétségbe vonnám, utalnék arra, hogy több konferencián számos szakértõ, külföldi tudós - köztük az Európa Tanács szakértõi is - elemezték az önkormányzatokkal kapcsolatos tervezeteket, és elismeréssel nyilatkoztak róluk. A törvénytervezet kiformálásának folyamatában részt vett egy pártközi bizottság is az év elejétõl, benne a szabad demokraták képviselõi is. Az önkormányzati törvény megalkotásával kapcsolatosan a munkálatok az év elejétõl szakmai szinten kifejezetten intenzívvé váltak, a viták pedig nyíltak és széles körûek voltak. Azért is hangsúlyozom ezt, hogy kicsit válaszoljak Juhász képviselõtársam megjegyzéseire: nem pár hete áll rendelkezésre ez a tervezet, legalább koncepcionális elemeiben a viták sorában egy féléves munkáról van szó, amelyben az ellenzék a maga javaslatait a maga formájában mindig meg is tehette. A Szabad Demokraták Szövetségének igen tisztelt képviselõje - Tölgyessy Péter volt az a múlt ülésen - budapesti egyetemi tanári véleményeket idézett. Akkor pedig én a külföldi tudomány számos jeles képviselõje mellett szeretnék a munka szakmai minõségét illetõen ellenzéki szakértõkre és politikusokra hivatkozni. Gyarmati György a Beszélõ július 7-i számában a tervezetet szakmai szempontból akként értékeli - idézem: "Önmagában véve gondosan kimunkált, közigazgatási, szakmai szempontból eminens, és életbe léptetése esetén mûködõképes tervezetrõl van szó." (Taps a jobb oldalról.) Demszky Gábor képviselõtársunk pedig Verebélyi Imre államtitkár úrhoz intézett levelében a tervezetet szó szerint így aposztrofálta: "Úgy gondolom, a törvénykoncepció közel teljesnek mondható, és kevés kiegészítéssel parlamenti vitára is alkalmas." A magam részérõl annyit szeretnék hozzátenni a törvényjavaslatok szakmai értkeléséhez, hogy alapvetõen professzionista jellegén nem változtat az sem, ha nem minden megoldása, elnevezése, megfogalmazása tökéletes, ha mûködéséhez még jó néhány más törvényt is meg kell alkotni az önkormányzatok tényleges felállásáig - ez egyébként természetes és máshogy nem is lehetséges -, és ha az élet próbája módosításokat, változtatásokat tesz is rajta majd szükségessé. Végezetül, tisztelt Országgyûlés, egy konkrét kérdéshez, megoldáshoz is hozzászólok, ez pedig a fõispán és a centralizmus kérdése. Kezdjük talán az elnevezéssel! Ismerjük a magyar történelmet. Bizonyos fokig érthetõ, ha egyes korszakok negatív emlékei az elnevezéssel kapcsolatban bizonyos idegenkedés felkeltésére is alkalmasak. Mégis, nem szabad abból kiindulnunk és azt ügydöntõvé tennünk. Sok száz éves magyar elnevezésrõl van szó, ami helyett nem találunk igazán jobbat. A "kormánymegbízott" ugyanolyan ma gyártott szó, mint a VB-titkár; a "kormánybiztos" - de egy kicsit maga a "kormánymegbízott" is - rendkívüli hatalomra utal. Ha az elnevezés adja valaminek a haladó vagy retrográd jellegét, akkor nevezzük a megyét megyének és a fõispánt megbízottnak vagy titkárnak, és örvendezzünk, mennyire elõtte járunk Angliának, amely a közigazgatás megyeszintû egységeit "grófságoknak" nevezi. Legyünk boldogok, mennyire túlléptünk a közigazgatási elnevezéseit tekintve a feudalizmusban élõ szigetországon. A kérdés tartalmi oldalát tekintve hivatkozom a törvénytervezet 97-es paragrafusára, melybõl kitûnik, hogy fõispán semmilyen operatív eszközökkel nem rendelkezik az önkormányzatokkal szemben jog- és alkotmánysértés esetén sem, legfeljebb csak szépen megkérheti az alkotmánysértésben vétkes önkormányzatokat, hogy sziveskedjenek alkotmányszerûen mûködni, és ha ez nem vezet eredményre, akkor bírósági eljárást kezdeményezhet. Ugyanaz valósul tehát meg, amit Wekler képviselõtársam számon kért a törvénytõl: operatív hatásköre az önkormányzatokkal szemben, alkotmányossági, törvényességi felügyelet szempontjából kizárólag a bíróság legyen. Úgy hiszem, ez nem centralizmus, hanem a legminimálisabb biztosíték arra, az önkormányzatok ne váljanak a helyi anarchia eszközeivé. Ha kritika érte Nyugatról ezt a törvényt, akkor az az volt, hogy túlzottan lazának ítélték meg az önkormányzatok mûködése törvényességének és alkotmányosságának felügyeletét, és hiányolták a kormányzat ellenõrzésének és az alkotmányosság garantálásának hatékonyságát. Összehasonlításul szeretnék még megemlíteni két nyugat-európai mintát. Észak-Rajna-Vesztfália közigazgatási törvényére emlékeztetek, amely a községek és a városok törvényességi felügyeletét a járási fõigazgatóra, majd a megyefõnök, legfelsõbb szinten pedig a belügyminiszter hatáskörébe utalja. Hadd idézzem szíves figyelmükbe a burgenlandi községi törvényt, amely a községek mûködése törvényességi felügyeletét a megyei fõnökség, a Bezirk Hauptmanschaft hatáskörébe utalja. Tisztelt Országgyûlés! Befejezésül ismételten politikai felelõsségünkre és a velünk szembeni elvárásokra szeretnék figyelmeztetni! Az önkormányzatok ügyét ne tegyük pártharcok kérdésévé! Tegyük félre a különbözõ politikai számításokat, pártérdekeket, és alkossuk meg a helyi szintû rendszerváltozást eredményezõ önkormányzati helyhatósági választások törvényes elõfeltételeit! Üres szóváltások helyett ezt várja tõlünk a nemzet és ezt a közvélemény. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon és középen.)