MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Javaslatomnak, amit eredetileg beterjesztettem, és amit a szociális bizottsággal uniszónó egyhangúan módosítottunk, és közösen dolgoztunk ki, és közösen terjesztettünk be, elsõdleges és fontos célja volt, hogy deklarálja, kinyilvánítsa, hogy a gyermeknevelés tényleges költségeinek megfelelõen legalább évente kétszer foglalkozzon az Országgyûlés a családi pótlék kérdésével. Azt is megvilágították nekem a szociális bizottság ülésén szakemberek, hogy 100 forint emelés az két- és fél milliárd forintot jelent a büdzsébõl. Ezt azt jelenti, hogy nem 100 forintot akarunk emelni, hanem ennél lényegesen többet kell félévenként emelni, hogy valamennyire is karbantartsuk a költségeknek az emelkedését. Tehát lehetetlen úgy adni, hogyha ez csak egy deklaráció marad. Ha nem változtatjuk meg egyidejûleg a költségvetést, ha nem biztosítunk a Kormánnyal közösen, a Kormány elõterjesztése alapján a költségvetésben erre megfelelõ összeget, akkor írott malaszt marad, amit elmondunk. Márpedig az ország népének nem erre van szüksége. Nem erre van szükségük a gyermekeket nevelõ szülõknek. Nem erre van szüksége annak a több millió fiatalnak és középkorúnak, aki 2,5 millió gyermeket nevel, és akinek a vállán amúgy is rendkívül nagy terhek vannak, hiszen nemcsak a családalapítás, a lakásszerzés, a gyermekek eltartásának a költségei nehezednek a vállukra, hanem nekik és gyermekeiknek kell megfizetniök azt a szörnyû nagy adósságot, amelyet 43 év alatt a kommunizmus és a bolsevizmus felhalmozott. Nekik kell megfizetniök, akik teljesen vétlenek voltak. Arról van tehát szó, hogy ezt biztosítsuk. Ne csak deklaráljuk, hanem biztosítsuk is! A szociális bizottsággal közösen kialakított törvényjavaslatban elsõ helyre került állításként, hogy meg kell tárgyalni a dolgokat, s ha ennek a költségvetés módosítása a vonzata, akkor azt igenis meg kell tenni. Hadd mondjam el, hogy nagyon üdítõ volt számomra az, hogy a kialakult pártpolitikai viták kellõs közepén úgyszólván az összes párt felszólalói egyhangúan ugyanazt mondták, szinte szóról szóra azt, amit én kezdeményeztem vagy amit mi kezdeményeztünk. Én ezt példaértékûnek tartom. Úgy gondolom, hogy a KDNP, az MDF, a FKgP, az MSZP és a többi hozzászóló hozzászólását mind a felelõsségtudat és a közös ügy szeretete hatotta át. Úgy vélem, hogy ki kell emelkednünk idõnként az egyébként nagyon fontos és a parlamentarizmushoz hozzá tartozó pártpolitikai csatározásokból, és amikor a nemzet alapvetõ kérdésérõl van szó - mert hiszen van-e ennél lényegesebb nemzeti ügy, mint ahogy a nemzet szónak a gyökében, a tövében is benne van a szaporodás, benne van a gyermekek nevelése, létrehozása, a nemzet megújulása - , akkor abban tényleg egyhangúan kell tudnunk dönteni. Éppen ezért kérem tisztelt képviselõtársaimat, a tisztelt Házat, hogy javaslatomat szíveskedjenek elfogadni! (Taps.)