DR. KIS GYULA, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy emlékeztetõül kicsit visszatérjek két törvénymódosító javaslat történetére. A harmadikkal kapcsolatban bizottságunk álláspontja az, hogy támogattuk. Képviselõ úr - Kulin képviselõ úr - a további jogi tisztázásig tetszése szerint dönthet. A másik két törvényjavaslat-módosítás története azonban felettébb tanulságos. Az történt, hogy Mécs Imre képviselõ úr benyújtotta az 1990. évi XXV., a családi pótlékról szóló törvény módosítását, és ebben a bizottság ülésén olyan fokú konszenzusra jutottunk a képviselõ úrral és a bizottság összes tagjával, hogy bizottságunk ellenszavazat nélkül támogatta ezt a módosító indítványt, amelynek lényege, hogy a családi pótlékkal kapcsolatban az Országgyûlés évente legalább kétszer foglaljon állást, határozza meg annak mértékét, mégpedig a gyereknevelés tényleges költségei arányában. Ezt feltétlenül erkölcsi kötelezettségünknek tartottuk, hiszen a szociális és családvédelmi bizottság vagyunk. Az történt ezzel a javaslattal, hogy - mint kiderült - az eredeti törvény 6-os paragrafusának módosítása azt jelentette volna, hogy erre az aktusra, tehát a családi pótlék mértékének Parlament általi megállapítására csak a költségvetés egészének módosítása árán kerülhetett volna sor. Ennek a dilemmának az áthidalására terjesztette be Török képviselõtársunk azt a javaslatát, ami ezt a lehetõséget megteremtette a Parlamentnek, megteremtette volna a Parlament számára anélkül, hogy a költségvetést módosítani kellene emiatt. Bizottságunk megértette, hogy ugyanarra a törvényi helyre két módosító indítvány érkezett, és noha egy héttel korábban Mécs képviselõtársunk javaslatát is egyhangúlag támogatta, a tartalmilag ugyanezt jelentõ Török-féle módosító javaslatot is egyhangúlag támogatta, ami nyilvánvalóan önmagának ellentmond, de miután a dolog történetileg egymás után következett, másként nem határozhattunk. Éppen ezért ért igen nagy meglepetésként Török képviselõtársunk mostani bejelentése, mely visszavonja ezt a módosító indítványt. Természetesen szíve- joga. De figyelmeztetnem kell a tisztelt Házat arra - de ugyanakkor - az alkotmányjogi bizottság Török Ferenc képviselõtársunk és Mécs Imre képviselõtársunk javaslatát egyidejûleg tárgyalta, tehát módjában állt ezt az ellentmondást észlelni. Éppen ezért Mécs képviselõtársunk javaslatát elutasította, Török Ferencét fenntartotta. Mi mind a kettõt támogattuk. Emlékeztetni kívánom a tisztelt Házat és az Elnök Urat, hogy egy héttel ezelõtt, amikor kiderült, hogy a módosító indítványok miatt nem kerülhet sor a családi pótlék emelésére, a szemben lévõ Soós Károly Attila képviselõtársunk azzal nyugtatott bennünket az SZDSZ részérõl, hogy semmi baj, hiszen augusztusban kerül legközelebb kifizetésre az emelt családi pótlék, tehát nyugodjunk meg, nem vesztenek a gyerekek semmit. Ezek után - mint ahogy tapasztaltuk - ugyanabból a pártból egymás után érkeztek olyan módosító javaslatok, amik egymást is kizárják, majd pedig olyan manipulációk, hogy az egyes bizottságok állásfoglalásait szembeállítják, és végül, amikor már érdemben tárgyalhatnánk, visszavonásra kerül ez a javaslat. Én ezt mindenképpen kötelességemnek éreztem a tisztelt Ház tudomására hozni, azzal együtt, hogy még egyszer mondom, bármelyik javaslatot teljes mértékben egyhangúlag, tehát a jelen lévõ SZDSZ-képviselõk - a bizottságban jelen lévõ SZDSZ-képviselõk is - támogatják. Nagyon nehezen tehetnének mást, hiszen az az erkölcsi felelõsség, hogy gyerekeink egy része már éhezik, és számukra minden fillér, bármily kevés is, mégiscsak valamit jelent, kötelezi õket - legalábbis a bizottságban, ahol egymással szemben testközelben ülünk és egymás szemébe tudunk nézni -, hogy egyhangú állásfoglalásra jussanak. Köszönöm szépen. (Taps.)