DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Azért kértem szót, mert úgy tûnik, hogy két bizottsági vélemény, és két törvény áll egymással szemben; és szeretném a hozzászólásommal segíteni ennek az ellentmondásnak a feloldását. Arról van szó, hogy 1990. április elseje óta létezik a törvény, amelyik a családi pótlékról szól. Két javaslat történt a törvény módosítására. A Kormány javasolta, hogy emeljük fel a gyermekenként járó családi pótlék összegét 100 forinttal, tehát tett egy összegszerû javaslatot. Az összegszerû javaslattal kapcsolatban - ha jól tudom - a költségvetési bizottságnak nem volt ellenvetése, tehát a 100 forint elfogadását támogatja. A másik bizottság, a szociális, egészségügyi, családvédelmi nem ellenzi a 100 forintot, hanem kevesli. Tehát úgy tûnik, nincs akadálya, hogy legalább 100 forintról a tisztelt Ház döntsön. Van egy másik kiegészítõ javaslat. Mécs képviselõtársunk nem azt ajánlja a tisztelt Háznak, amit sokunk szeretne, hogy ne 100 forintot, hanem két- vagy háromszáz forintot adjunk, hanem arra kéri Önöket, hogy támogassa javaslatát, és bizonyos garanciákat építsünk be a törvénybe. A törvény így is tartalmaz garanciát, hiszen felolvasta képviselõtársunk, hogy évente kétszer köteles tárgyalni az Országgyûlés a családi pótlék emelését - ugyanis senki más nem tudja emelni ebben az országban a családi pótlék összegét, csak az Országgyûlés. A Kormány nem nyúlhat hozzá. Tehát meg kell tárgyalnia: vagy emeli, vagy nem - de dönteni kell róla. Mécs képviselõ úr javaslata arra vonatkozik, hogy amikor döntünk, akkor ne az éves árindexet, hanem a gyermeknevelés költségét vegyük figyelembe. Javaslata figyelemre méltó, és alig hiszem, hogy vitatható. Viszont semmiféle kényszerpályára nem tereli az Országgyûlést, mert Önök decemberben is, és a költségvetés elfogadásakor is mérlegelik majd a költségvetés helyzetét, a Kormány javaslatát, a különbözõ bizottságok döntéseit. Megnézhetik, hogy menynyivel emelkedett a gyermeknevelés költsége, hogyan alakultak az árak, jövedelmek, a keresetek; és mindig konkrét döntést kell az összegrõl hozniuk. Én személy szerint nem látom jogi akadályát annak, hogy az Országgyûlés szavazzon Mécs Imre képviselõ kiegészítõ indítványáról, valamint hogy elfogadja a javaslatot a családi pótlék emelésére. Én személy szerint roppant sajnálatosnak tartanám, hogy azok után, amit az áremelésekrõl döntöttek, egy dologban tétováznának csupán, és ez a családi pótlék emelése volna. Másrészt az igaz - és ebben a költségvetési bizottságnak, és valószínû, hogy az alkotmányügyi bizotságnak is igaza van -, hogy fel lehet emelni a családi pótlék összegét, el lehet fogadni a családi pótlékról szóló törvény változtatását, de a Kormány, miután visszavonta az országgyûlési határozatot, nem lesz abban a helyzetben, hogy kifizesse. Ugyanis ahhoz, hogy kifizesse, ahhoz módosítani kell a költségvetésrõl szóló számokat. Én azt ajánlom - nem tudom, hogy ez követendhetõ eljárás-e -, hogy szavazzunk a családi pótlék módosításáról, fogadjuk el ezt a törvényt, az alkotmányügyi bizottság, a költségvetési bizottság, valamint a Kormány pedig mediáljon azon, hogy ezek után hozzá akar-e valamilyen jogi formában járulni ahhoz, hogy ez kifizethetõ legyen. Az ország lakosságát azonban ne hagyjuk afelõl kétségben és bizonytalanságban, hogy mi támogatjuk a családi pótlék emelését. Én nem hogy ezzel a következõ ülésszakig várjunk. Köszönöm szépen. (Általános taps.)