RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagyon furcsa tapasztalatom volt a tegnapi nap folyamán, mégpedig az, hogy a kormánypártok soraiban hirtelen képviselõtársaim a múltba fordultak. Volt itt szó kártyaadósságról, sötét alagútról, ejtõernyõsökrõl, fényrõl az éjszakában, bolsevik tirannusokról, egészen visszamentünk Pheidias aranykoráig. Én ezt nem szeretném tenni, azonban úgy tûnik, hogy a tisztelt kormánypárti képviselõk nem hallgattak azokra a javaslatokra, amelyek az ellenzék soraiból hangzottak el, amelyekrõl utóbb kiderült, hogy elég okos javaslatok voltak, feltártak különbözõ pénzforrásokat, tartalékokat. Én - sajnos - nem láttam egyetlen kormánypárti képviselõt, aki jegyzetelt volna ezekrõl, megjegyezte volna, hogy megpróbálják beépíteni ebbe az áremelési törvénybe, azonban szerencsére vannak itt néma barátaink, a gyorsírók, akiknek ezúton is köszönjük, hogy ezeket lejegyzetelték és majd nyomtatásban el fog jutni a kormánypárti képviselõkhöz, s reméljük, hogy be fogják építeni ezeket a javaslatokat, mert azt hiszem, ezek nagyon hasznos, nagyon okos javaslatok voltak. Úgy tûnik azonban, hogy a kormánypárt nem igazán fordul azok felé a javaslatok felé, amelyek a jelenrõl szólnak. Így én is kénytelen vagyok visszamenni egy kicsit a múltba. Nem fogok - hangsúlyozom - Pheidias koráig visszamenni, márcsak azért sem, mert az aranykor volt, a mostani kort igazán nem lehet aranykornak nevezni. Én csak tegnap estig szeretnék visszamenni, mégpedig a várakozással ellentétben nem a tegnap esti skandalumhoz, hanem arra a pontra, amikor felszálltam az autóbuszra és az autóbusz oldalán megláttam egy furcsa hirdetést. Ezt megpróbáltam lerajzolni és bemutatom Önöknek ezt a hirdetést. Nem tudom emlékeznek-e rá, de gondolom, ismerõs lesz. Ez az a hirdetés. Aki nem nézi, annak felolvasnám, így szól: "MDF piac, nálunk minden olcsóbb". (Derültség és taps.) Azóta, amióta ez a piac megszületett, megszületett egy másik piac is, amelyet a kormánypárt úgy nevezett, hogy "szociális piac." Úgy látszik, hogy a szociális piacon minden drágább! Legalábbis ezt kívánja velünk elfogadtatni a kormánypárt - velünk, ellenzékkel! De ennek az egész vitának a kapcsán nekem három dolog jutott eszembe. Mégpedig a Kormányról jutott három dolog az eszembe. Ezek a következõk: Hat héttel ezelõtt, négy évtizedes várakozás után lett egy felelõs Kormányunk, amely biztosítéka a jövõnek. Most én nem kevesebbet állítok ez után a vita után: úgy látom, hogy nem biztosítéka a jövõnek, nem kormányoz és nem akarja vállalni a felelõsséget. Erre a három dologra szeretnék kitérni röviden. Miért állítom én azt, képviselõtársaim, hogy ez a Kormány nem biztosíték a jövõnek? Ezt azért állítom, mert abban a nemzeti megújhodási programban, amely arról az emelvényrõl elhangzott, hat héttel ezelõtt szó nem volt arról, hogy ennek a Kormánynak az elsõ gazdasági intézkedése az lesz, hogy árat emel. Hogyha ezt hat héttel ezelõtt nem látta, márpedig gondolom, ha látta volna, akkor beleírta volna ebbe a programba, mert én bizalmat szavaztam meg a Kormánynak, s úgy gondolom, hogy ez a Kormány õszinte. Valószínûleg nem látta, ezért nem írta bele ebbe a megújhodási programba. Ez ellentmond annak, amit tisztelt Szabó Iván képviselõtársam elmondott, hogy ennek a Kormánynak képviselõi már a tavalyi évben látták, hogy mi lesz ennek az egész pénzügyi rendszernek, pénzügyi konstrukciónak a sorsa, amelyet az elõzõ Parlament, illetve Kormány megszavazott. Úgy látszik, ezt a jóstehetséget idõközben a Kormánynak a szakértõi elvesztették, és hat héttel ezelõtt nem tudták megjósolni, hogy mivel fognak elõállni hat hét után. Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, akkor én igazán megrendült bizalommal tekintek a hároméves terv elé. Mert ha hat héttel ezelõtt nem tudott megjósolni egy áremelést a Kormány, akkor valószínûleg nem fog tudni három évre elõre jóslatokba, vagy pláne tervekbe bocsátkozni. A második állításom az volt, hogy a Kormány nem kormányoz. Ezt azért mondom, és azokra a véleményekre támaszkodva mondom, amelyek az ellenzék padsoraiban elhangzottak, ahol nagyon komoly javaslatok hangzottak el, hogy mik azok a behajtható és be nem hajtott, de behajtandó tartozások az államháztartáson belül, s a Kormánynak elsõ dolga lett volna, hogy ezeket a tartozásokat behajtsa. Emlékeztetném itt képviselõtársaimat, hogy elhangzott az alumíniumipar, elhangzott a hadsereg, elhangzott a társadalombiztosítás, és nagyon sok-sok milliárdnyi forintot - úgy tûnik - a Kormány nem akar behajtani, vagyis a Kormánynak ez elsõdleges feladata - így azt tudom mondani, hogy a Kormány nem kormányoz! A Kormány a régi recept szerint megpróbálja ezeket a be nem hajtott tartozásokat átruházni, átterhelni a társadalomra, a választópolgárokra. Itt érkeztünk el a harmadik ponthoz, mégpedig ahhoz, hogy a Kormány nem felelõs Kormány. A Kormány nemcsak hogy a felelõsséget mepróbálja megosztani, ránk hárítani, hanem teljes egészében megpróbálja áthárítani a Parlamentre azt a felelõsséget, amellyel az egész országnak tartozik. Állításomat az igazolja, hogy a Kormány ezt az egész áremelést egy törvényjavaslat formájában terjeszti a Parlament elé, és nem a költségvetést módosítja. Ezzel azt éri el - és figyelmeztetnék minden képviselõt, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hogy ezzel azt éri el -, hogy a képviselõháznak, tisztelt képviselõtársaimnak nem lesz módja beleszólni, hogy ezek az új bevételek, ezek az extra bevételek mire lesznek fölhasználva, hol lesznek fölhasználva, és hogyan lesznek fölhasználva. Tehát a Kormány tulajdonképpen azt a furcsa - enyhén szólva - csapdát állította elénk, hogy szavazzunk meg egy áremelést, amellyel több milliárd forintnyi extra bevételhez fog jutni, és ennek a felhasználását nem fogjuk tudni ellenõrizni. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ellenzéki pártokra próbálja áthárítani ezt a felelõsséget, mert mi nem fogjuk ezt megszavazni, ezt az áremelést, hanem Önökre, és kormánypárti képviselõkre is, és figyelmeztetem Önöket - ha ezt a figyelmeztetést elfogadják tõlem -, hogy Önök a választópolgároknak is tartoznak felelõsséggel. Tehát azt a felelõsséget, amelyet a Kormány megpróbál Önökre áthárítani, Önöknek hordozniok kell a választópolgáraik elõtt. Éppen ezért kérem Önöket, hogy szavazzák le ezt az áremelést. Köszönöm szépen. (Taps a balközépen.)