SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság kisebbsége - azaz a FIDESZ, az MSZP és az SZDSZ - természetszerûleg nem vall azonos nézeteket abban a kérdésben, hogy milyen és mekkora felelõsség terheli elõzetesen a kormányt azért, hogy ezt a költségvetést most rendbe kell hozni, úgyhogy errõl a kérdésrõl nem is szeretnék többet beszélni. Most nem arra kértek fel kollégáim, hogy elméleti kérdésekrõl bocsátkozzam itt fejtegetésekbe, de ha jól láttam, nemcsak én, hanem más kollégám is felkapta a fejét, amikor a pénzügyminiszter úr az infláció szempontjából azonos jellegû tényezõnek nevezte az árak és a kamatok emelkedését. Ezt csak jelezném, de nem szeretnék elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Nem tudunk részletes ellenjavaslatokkal elõállni a három párt kérdéses bizottságban szereplõ szakértõi részérõl. Mint erre Becker Pál az elõbb utalt, itt különféle részletkérdésekben össze is vitatkoztunk a bizottságban arról, hogy mikor célszerû üzemanyagárakat emelni. Nem az áremelés célszerûségérõl, hanem csupán az idõpont célszerûségérõl volt vita. De mindenesetre ilyen részletes javaslatokba nem tudnék bocsátkozni a kisebbség nevében. Amit nagyon határozottan le tudunk szögezni a kisebbség nevében, az az, hogy a kisebbség az intézkedéscsomagot nem támogatja. Tulajdonképpen az intézkedéscsomagnak a parlament elé terjesztését sem támogatja, amennyiben - mint erre nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti részrõl is rámutattak - itt részint kormánykompetenciát alkotó intézkedésekrõl van szó, amelyeket a Kormánynak magának kell megtennie, illetve az országgyûlés elé ezekbõl, például a támogatás-csökkentésekbõl csak azt lehetne vinni, hogy ennek megfelelelõen módosítsuk a költségvetési törvényt, miután kevesebb támogatást kívánnak bizonyos célokra kiadni, módosítani kell a költségvetési törvényt. Ha ezt tehát annak a felelõsségét, hogy egy ilyen törvénymódosításra sor kerül a Kormány vállalja, akkor ezzel lehet országgyûlés elé jönni. De ha ezt nem vállalja, hanem csak itt egyszerûen elõterjeszti, hogy õ a saját hatáskörében ezt vagy azt fogja csinálni, de felelõsségre vonni érte nem lehet, mert törvény ebbõl nem lesz, akkor igazán nem értem, hogy miért kerülnek ezek a kérdések az Országgyûlés elé. Egy kicsit részletekbe bocsátkozva arról, hogy miért nem támogatja a kisebbség az intézkedéscsomagot. Elõször is szólni kell itt a kapkodó elõkészítésrõl, amelynek az is jele, hogy késõbb bizonyos módosítások kerültek benyújtásra, nem sokkal azután, hogy ez a javaslat bekerült a Házba. Azután, mint erre már utaltak, tulajdonképpen az eredeti javaslat még egy összesítést sem tartalmazott, egy táblázatot sem arról, hogy mi az intézkedések számszerû hatása és hogy jön ki ebbõl az összeg. Arról már nem is szólva, hogy a bizottság ülésén a Miniszter Úr azt közölte, hogy az intézkedések egy része valószínûleg nem lesz végrehajtható. Nem értem, hogy miért szükséges a parlament elé terjeszteni olyan intézkedéseket, amelyekrõl azt mondják, hogy egy részük nem lesz végrehajtható, és egyébként ez volt a védekezés is azzal az ellenvetéssel kapcsolatban, hogy az intézkedések több bevételt irányoznak elõ, mint amennyire szükség van valójában. A válasz az volt, hogy az intézkedések egy része nem lesz végrehajtható, tehát többletbevétel ebbõl nem lesz. Azt hadd jegyezzem meg, hogy a Kormány a javaslatait részint azzal védi, hogy az intézkedések csak egyharmada olyan, amelyik inflációs hatású, és kétharmada olyan, amely nem inflációs hatású. A kétségesen végrehajtható intézkedések az utóbbi kategóriába tartoznak, úgyhogy az inflációs hatású intézkedések részaránya a valóságban magasabb lesz. Most összefoglalva a kapkodó elõkészítésrõl mondottakat: nekem úgy tûnik, hogy az elmúlt két év során a régi parlamentnek egy ilyen intézkedési tervet nem lehetett volna benyújtani, mert nem fogadták volna el. Az elmúlt két évben már nem fogadták volna el. Itt gondolom a kormánytöbbség meg fogja szavazni ezt az intézkedéscsomagot, és a kapkodásban kétségtelenül szerepe van annak a szerencsétlan fenyegetõzésnek a tavaszi nagytakarítással, amellyel a legjobb szakembereket sikerült sok helyrõl, így a pénzügyi apparátusból is elriasztani. Most egy további probléma az intézkedések túlzottan inflációs jellege. Én a 3 ellenzéki párt nevében természetesen nem kívánom védeni az elõzõ Kormányt, de az tény, hogy a tavaly ilyenkor elfogadott hasonló intézkedéscsomag nem tartalmazott inflációs jellegû intézkedéseket. Nem volt áremelés bennük. Meg kell jegyezni, hogy a kiadások csökkentésének bonyolult módozatait, például a honvédelmi kiadások csökkentését a kormányzat meg se fontolta a jelek szerint. Ugyancsak az infláció-nem infláció kérdésével függ össze: a kiáltóan igazságtalan lakásfinanszírozási rendszerrel kapcsolatban nincs semmiféle javaslat a javaslatok között. És végül, még ide valami: ha egyszer inflációs hatású intézkedéseket tesz a Kormány, akkor célszerû lenne valamifajta antiinflációs lépéseket is társítani, ezeket egyébként a 100 napon belülre megígérték, egyelõre semmi nyomuk nincs. Egy további probléma a kompenzáció elégtelensége. A Statisztikai Hivatal közlése szerint - az õ adatai szerint - ha megnézzük az árak és a lakossági jövedelmek alakulását, azt látjuk, hogy országos méretekben - tisztelt Ház - nincs életszínvonalcsökkenés. Ugyanakkor az inflációt figyelembe véve a nyugdíjak, a családi pótlékok, a gyes stb. reálértéke csökkent. Most itt felmerül a társadalom két részre szakadásának a veszélye. A Magyar Demokrata Fórum egyes ellenzéki erõket néha "thacherizmussal " vádol. A thacherizmusnak pontosan a társadalom kettészakítása egy gazdagabb és egy elmaradó, elszakadó rétegre, ez a lényege, és ez a javaslat, minthogy beleegyezik abba, hogy még a legalacsonyabb nyugdíjaknak a reálértéke csökkenjen ebben az évben, ez a javaslat pontosan ebbe az irányba mutat - még egyszer megismétlem - ha hiszünk a statisztikáknak, országos átlagban az életszínvonal, a jövedelmek nem csökkennek. Itt egy relatív elmaradásról van szó, ami rendkívül súlyos probléma, és nagyon komoly ellenérzést kelt a lakosságban és nagyon komoly ellenérzést kelt a bizottságnak abban a kisebbségében, amelynek a nevében én most beszélek. További problémát látunk abban, hogy nincs átfogó gazdasági elemzés mellékelve ehhez a javaslatcsomaghoz, mint ahogy ez már a FIDESZ részérõl felmerült, nagyon is lehetséges, hogy hamarosan további ilyen intézkedéscsomagok várhatók. Egyszerûen semmit nem hallottunk a Kormánytól arra vonatkozóan, hogy vajon tényleg nem kell-e néhány hónapon belül ilyen intézkedéscsomagot meghozni, pedig ez, ahhoz, hogy itt állást lehessen komolyan foglalni, szükséges lenne. Végül rendkívül problematikus és alapvetõ kérdés, hogy a kibontakozást szolgáló intézkedések tervei roppant vázlatosak. A Kormány grandiózus 3 éves tervérõl, a privatizációs tervérõl csak rendkívül vázlatos elképzelések vannak. Ismét úgy kérnek a lakosságtól áldozatokat, mint a régi Kormány is tette, hogy egyelõre hozzuk meg ezeket az áldozatokat, aztán a kibontakozási intézkedéseket meglátjuk késõbb. Ezt ennek a Kormánynak nem kellett volna megtennie, megtette, ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a költségvewtési bizottság kisebbsége, tehát azok a tagok, akik a FIDESZ-hez, MSZP-hez és az SZDSZ-hez tartoznak, nem támogatják ennek a javaslatnak, ennek az intézkedési csomagnak a jóváhagyását. (Taps.)