DR. BECKER PÁL, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság titkára: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A házbizottság számomra semmiféle idõkorlátot nem írt elõ, ennek ellenére megpróbálom távirati stílusban összefoglalni azt a vitát, amely a költségvetési bizottságban lezajlott. Tematikus sorrendben megyek, hogy melyek voltak azok a csomópontok, amelyek körül a vita kibontakozott. Az elsõ felvetés az volt, hogy a költségvetés hiányát a kormány miért nem az adófilozófia váltásával oldja meg. Mindannyian tökéletesen egyetértünk azzal az elképzeléssel, hogy a kevés forintból sokat elvevõ adófilozófián változtatni kell. Sok forintot kell engednünk képzõdni és abból keveset elvenni. Ez mindenki számára sokkal hasznosabb. Ne felejtsük azonban el, hogy az átmenet idõszakában törvényszerûen adócsökkenés következik be, hiszen az adóalap-növekedés sokkal hosszabb idõt vesz igénybe. Mindezek alapján a bizottság ezt az elképzelést nem tudta elfogadni. Vita alakult ki akörül, hogy miért csökkentette a Kormány a mezõgazdasági támogatást. A pénzügyminiszter úr a bizottsági ülésen felhívta a figyelmet arra, hogy támogatáscsökkenés abszolút értékben nem következik be. Arról van ugyanis szó, hogy az exportárfolyam leértékelésébõl és a volumen növekedésébõl fakadóan nagyobb lett az adólevetítési alap, amelyre különbözõ százalékkulccsal határozták meg a támogatás mértékét, és e miatt a megnövekedett alap miatt növekednék bruttó értékben a támogatás összege. Ezt a bruttó növekedést vetette el a Kormány a jelen pillanatban, illetve javasolja elvetni. Az erre az évre elõirányzott támogatási összeg tehát megmarad a mezõgazdasági vállalatoknál. A plenáris ülésen is szóba került, hogy a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium kiadásait miért nem csökkentette a Kormány. Nem értek a honvédelemhez, a katonapolitikához, az azonban minden újságolvasó elõtt egyértelmû, hogy doktrinaváltás következett be Magyarországon. A magyar hadsereg a jelen pillanatban még mindig támadó fegyverzetekkel rendelkezik. Hazánk nem kíván ilyen fegyverzetet karbantartani, illetve fenntartani. A hadsereget védelmi jellegû erõvé kell átalakítani. Ez az átalakítás önmagában is pénzigényes. Ugyanakkor a Kormányzat - nagyon helyesen, nagyon jogosan - radikálisan csökkentette a honvédelmi kiadásokat. Már akkor több közgazdász figyelmeztetett arra, hogy ez gazdasági összeomláshoz, kaoszhoz vezethet, hiszen ismerjük azokat a vállalatokat, amelyek hadiipari célokra is termelnek. A radikális csökkentés nagyon nagy munkanélküliséget okozna. Éppen ezért nem célszerû a jelen pillanatban a védelmi kiadások csökkentése. Az, hogy milyen a közbiztonság, mindenki elõtt ismert. Ma Magyarországon ez az egyik legnagyobb probléma. Szükségszerû a Belügyminisztérium, illetve a rendõrség korszerûsítése. Ha csökkentjük a kereteket, akkor ezt természetesen úgy is meg lehet oldani, hogy a régi, elavult Ladákat vadonatúj négyütemû Trabantokra cseréljük ki, de nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Végül pedig az infláció mennyiségérõl volt vita a bizottsági ülésen. Az elõterjesztésben szerepelt, hogy ez 1,70t jelent. A továbbiakban erre az évre vonatkozóan, éves szinten, a kormány számítása szerint ez 40t, ellenzéki számítások szerint 60t jelent. Ebben én nem tudok igazságot tenni. Nem is feladatom. Tisztelt Ház! Végül összefüggõen hadd állapítsam meg, hogy a Kormány elõterjesztése rossz. Ez teljesen egyértelmûen bebizonyosodott a bizottsági ülésen. Bebizonyosodott akkor, amikor az ellenzék igen jól ismert szakértõje a Kormányt teljes szakszerûtlenséggel vádolta azért, mert felemelte a benzin árát. Az ellenzék másik, nem kevésbé ismert és neves szakértõje a Kormány dilettantizmusának tulajdonította, hogy nem emelte fel 50kal a benzin árát. Természetesen rossz az elõterjesztés, hiszen neves szakértõnk az elõterjesztés egyetlenegy pozitív vonásának azt tulajdonította, hogy nem nyúlt hozzá a lakáskérdéshez, hiszen az annyira komplex, annyira összetett, hogy azt fél éven belül nem lehet megoldani. Ugyancsak nagynevû közgazdász kollégánk megint csak teljes felháborodással reagált arra a tényre, hogy a Kormány nem nyúlt hozzá a lakáskérdéshez. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy ha az ellenzék képviselõi tökéletesen egyetértenek abban, hogy ez az elõterjesztés rossz, de hogy miért rossz, és miben, arra egymásnak teljesen ellentmondó tényeket sorolnak fel, akkor ez több mint bíztató jel a Kormánypárt tagjai számára. (Taps.) Mindezeknek és a most fel nem sorolandó szakmai érveknek az alapján a költségvetési bizottság többségi döntéssel úgy határozott, hogy a kormány elõterjesztését elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. (Taps.)