DR. KÁDÁR IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Minden hivatalos tényezõ kihangsúlyozza a vállalkozások döntõ jelentõségét, de hogyan fest ez a gyakorlatban, például a kisvállalkozóknál? És itt elõljáróban szeretném megemlíteni, hogy nem csupán az a kisvállalkozó, aki 30-40 alkalmazottal dolgozik, hanem a falusi szabómester, fûszeres, vízvezeték- szerelõ vagy villanyszerelõ is. Márpedig az 1990-re érvényes jövedelemadó és vállalkozói nyereségadó jogszabályai olyan közgazdasági környezetet teremtettek a vállalkozások területén, ami bizonyos határokon belül már gazdaságtalanná teheti a vállalkozókat. Az érvényes jogszabály bizonyos, számlával igazolt kiadásokat nem ismer el költségként, így például a beruházás költségeit. A beruházásokat - mind az építkezéseket, mind a gépbeszerzéseket -, de a cserére szoruló gépeket és berendezéseket sem vonhatják le a vállalkozók a bevételükbõl, hanem hosszú évek alatt amortizálhatják. Ez a több évre való költségeltolás jelentõs adótöbblet befizetési kötelezettséget okoz. Az is eléggé ismert, hogy a vállalkozóktól rendkívül magas adóterheket vonnak el. Ez az ÁFA, vállalkozói nyereségadó, jövedelemadó, mûszaki fejlesztési, szakmunkásképzési hozájárulás. Mindezeket összevetve, az elvonás mértéke megközelítheti a nyereség 90 százalékát is. Hadd mondjak egy megtörtént példát: Svédországban amikor a nyereségadó elérte a 90 százalékot, Ingmar Bergman kivándorolt Svédországból. És most nem az ingmar bergmanokról van szó, hanem kisemberekrõl. Természetesen a felszólalásom nem az adócsalásokat kívánja támogatni. Ezeket az az intézményrendszer idézi elõ, amely nem megfelelõ közgazdasági környezetet teremt a vállalkozások számára - mert higgyék el, tisztelt képviselõtársaim, az emberek nem szeretnek csalni. Legfeljebb azért csalnak, mert nem látnak más kiutat. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy viccet mondjak. Kovács panaszkodik, hogy minden nap, amit bent tölt az üzletében, ráfizetéssel jár. Megkérdik tõle: mibõl él akkor. Abból, mondja, hogy vasárnap zárva tartok. (Derültség.) Én kíváncsi vagyok arra, ha valamelyik illetékes lakásában elromlik a villany, és nem kap villanyszerelõt, mert az beadta az iparát, akkor mit szól hozzá. Mindez tehát arra tendál, hogy a gyártók, amellett, hogy minden terméküket leszámlázzák, egyszerûen ráfizetésessé válnak. A nyugtaadási kötelezettséget illetõen a szabályozásban nincsen szaktorsemlegesség sem. A nyugtaadás a szabályozatlan és kialakulatlan piac engedély nélküli résztvevõit nem érinti, így kimondottan csak az engedéllyel rendelkezõ egyéni vállalkozókra érvényes. A nyugtaadási kötelezettség bevezetésének mindenféleképpen legyen feltétele az új adórendszer bevezetése, mely az elvonás mértékét csökkentené, és a lehetõ legtágabb költségelszámolást ismerné el. Ezzel egyidõben biztosítani kell az adóvisszaélések következetes büntetését. Mellékesen hadd jegyezzek meg egy számot, amely hivatalos: az egy fõre jutó személyi jövedelemadó Budapesten - a csecsemõket is beleszámítva - 15 700 forint évente. Ha a vidéket is beleszámítom, akkor 8800 forint. Ehhez nem kívánok semmiféle megjegyzést hozzáfûzni. (Zaj.) A fentiek alapján javaslatot teszek az 1989. évi XL. törvény 61. §-a (4) bekezdésének hatályon kívül helyezésére. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)