HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tavaszi nagytakarítást hirdettek a kormányzó párt öles plakátjai a választási kampány idején. A választók jó része nyilvánvalóan az MDF elszámoltatási elképzelései miatt is adta voksát a végül is gyõztes pártra. Ma, két és fél hónappal a választások, másfél hónappal az új Kormány felállása után csalódottan kell megállapítanom, hogy a kampány-szlogen csak üres szólam maradt. Személyes tapasztalataim szerint egyre nagyobb a keserûség a lakosságban, akik joggal várták, hogy valódi, átfogó rendszerváltás menjen végbe, ne csupán a hatalmi elit cserélõdjön ki. Itt a nyár, s nemhogy a tavaszi nagytakarítás, de a pókhálózás sem történt meg. A dolgozók nap mint nap tapasztalhatták, hogy ugyanazok a korrupt vezetõk, ugyanazok a szakértelemmel nem bíró, legfeljebb esti, marxista iskolát végzett vállalat- és üzemvezetõk irányítják õket, akik igencsak felelõsek az ország tönkretételéért. Az emberek jó része, fõként vidéken, még mindig fél az elmúlt rendszerbõl átmentõdött káderektõl, akik egész egyszerûen nem hajlandók tudomásul venni a rendszerváltást. Jobb esetben visszahúzódva mérik fel környezetük helyzetét, rosszabb esetben "görögdinnyeként" próbálnak óvatosan és észrevétlenül átúszni a túlsó partra. Mint nyilván Önök is tudják, a görögdinnye egyik legfõbb jellemzõje, hogy kívül zöld, belül pedig vörös. (Nevetés és taps.) Pártunk és kormányunk volt országos és helyi vezetõi, szinte a teljes nómenklatúra, meglehetõs magabiztossággal ül még mindig az õt meg nem illetõ helyen. Ahogy telik-múlik az idõ, egyre inkább kezdi magát biztonságban érezni, hiszen az elszámoltatásnak még a szándékait sem lehet felfedezni a túl nyugodt erõ soraiban, miközben a nép egyre nyugtalanabb. Éppen itt az ideje az ejtõernyõk bevonásának, odafigyelve arra is, hogy némely volt elvtársak még "zuhanórepüléssel" se érhessenek célba. Kérdem én: lehet-e hitele ma Magyarországon bármely politikai erõnek, amely nem számoltatja el ígéretei ellenére a Kádár-rezsim hatalmasságait, a különféle rendû és rangú, városi, községi, megyei kiskirályokat? Mi a véleménye a Kormánynak arról, hogy miközben százezrek tengõdnek a létminimum alatt, addig feladatuk ellátására alkalmatlan vezetõk vesznek fel félmilliós prémiumokat, mentik át vagyonukat kft-kbe, részvénytársaságokba. Meddig szemléli még a Kormány tehetetlenül, hogy 45-50 éves munkásõrvezérek irritálóan és irreálisan magas nyugdíjat élvezzenek, jogtalanul. Természetesen nem B-listázásra van szükség, hanem törvényes anyagi, erkölcsi elszámoltatásra. Nem fejeket követelek, csupán a fejetlenségnek a végét. Ez a feladat azonban minden idõben a mindenkori kormányra vár. Kérdésem tehát: meddig tétovázik még a Kormány, egyáltalán szándékában áll- e az elszámoltatást végrehajtani, avagy a tavaszi nagytakarítás helyett, a nyári nagymosás során csupán a vöröset kívánja zöldre átmosni? Köszönöm. (Taps.)