UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselõház! Tisztelt Elnök Úr! Meg szeretném köszönni Rabár Ferencnek az elõterjesztését. Nagyon sok kérdésemre válaszolt anélkül igazából, hogy feltettem volna ezeket. Elõször is szeretném leszögezni, hogy a fiatal demokraták mindig is tisztában voltak azzal, hogy a gazdasági válságból való kilábalás elképzelhetetlen a lakosság széles rétegeit hátrányosan érintõ súlyos megszorító intézkedések nélkül. Ezt a tudásunkat azonban más pártokkal ellentétben soha nem hallgattuk el senki elõtt, se magunk elõtt, se a szélesebb közvélemény elõtt. A szabad választások után megalakuló elsõ legitim kormánynak soha vissza nem térõ alkalma lett volna arra, hogy megszabadulva a múlt szellemétõl és gyakorlatától, tiszta lappal és tiszta lelkiismerettel kezdjen a kormányzati munkához. A Kormányt alkotó koalíciós pártok ezzel szemben - egyébként érthetõ okokból - a kampány során elmulasztották annak lehetõségét, hogy a lakossággal súlyának megfelelõen tudassák nemcsak a gazdasági bajok nagyságát, hanem a kivezetõ út gyötrelmeit is. (Zaj.) Sõt, a kormánykoalíció legnagyobb pártja még attól sem riadt vissza - bár akkor már pontosan tudta, hogy kormányzó párt lesz -, hogy az akkor hivatalban lévõ Németh-kormánynak a most tárgyalthoz hasonló intézkedései ellen olyan tüntetést szervezzen, amelyet - elnézést kérek, Elnök Úr, nem mondhatom ki, ezt a szót, mert Ön tegnap kitiltotta a Házból - csak azzal a szóval lehetne minõsíteni! (Derültség és taps. Közbekiáltás: Igaz vagy nem igaz?) De nem kellene, ugye, a múltat feszegetnünk, a kampány elmúlt. Mégis azt kell mondanom, hogy az igazi hibát akkor követte el a Kormány, amikor hivatalba lépésekor elmulasztotta a maga teljességében feltárni a polgárokra váró megpróbáltatásokat. Már többen idézték a megújhodás nemzeti programjának irányelveit - én ezt most nem tenném -, de különösen adós maradt azzal, hogy nyíltan színt valljon, mely rétegek terhei fognak jelentõsen emelkedni, melyek lesznek a legnagyobbak, és kiket fog kevésbé érinteni a válságkezelés és - kormánypárti szóhasználattal élve - a rendszerváltoztatás? Ezt még az is tetézi, hogy az önkormányzati választásokra kacsintva - ahogy egyébként Szabó Iván is említette, hogy az ellenzék milyen kritikával fog élni - a Kormány az itt szükséges intézkedéseket elhalasztotta. Most pedig egy sebtiben összetákolt intézkedési csomagot terjesztett elénk, a Ház elé! Ennek részeként egyébként - ahogy Tellér úr említette - olyan intézkedéseket is elénk terjesztett, amelyek nem tartoznak a mi kompetenciánkba. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Miután a Kormány programját, pontosan annak irányelveit már ismerjük, és ennek beterjesztése óta véleményünk megváltoztatására nem láttunk okot - nem láttunk és nem látunk -, a legelsõ és legsúlyosabb kifogásunk a mostani elõterjesztéssel szemben is az, hogy nem illeszkedik egy átfogó, világos kormányzati koncepcióba. Rabár úr érezte ezt a kritikát, mondta is, sõt válaszolt is! Én hosszú ideig nem tudtam, hogy miért nincs a Kormánynak programja, most megtudtam. A sorrend az, hogy sürgõs intézkedéseket hozunk, majd felmérjük a helyzetet, feltárjuk a problémákat és utána megírjuk a hároméves programot. De remélem, hogy 1991-ben valóban már a hároméves program megírásához hozzá fog kezdeni a Kormány. A megkésettség és az idõzavar miatti kapkodás jelei mutathatók ki egyébként ezen a beterjesztésen, a körülményeiben is. Talán emlékeznek képviselõtársaim, hogy körülbelül két héttel ezelõtt a pénzügyminiszter úr határozottan cáfolta a most beterjesztett áremelés egy részét, vagy hogy Surján urat említsem, aki sajnos, most nincs köztünk, a népjóléti miniszter tíz nappal ezelõtt még nem tudott arra válaszolni, hogy milyen szociálpolitikai kompenzációt képzel el a Kormány. De még a sietség sem lehet mentség a beterjesztett szöveg ennyire alacsony színvonalára. (Derültség.) Tegnap Áder János azt mondta, hogy az önkormányzati törvény egy folytatásos képregényhez hasonlít, az elsõ fejezetét megkapta, és izgatottan várja a további részeit. Én úgy gondolom, hogy mi egy héttel ezelõtt, aztán tegnap és ma egy újabb részben egy rejtvénysorozatot kaptunk. Kifogásaink nagy része két konkrét csoportra osztható. Egyrészt az intézkedések átgondolatlanságára, másrészt a számítási segédanyagok teljes hiányára. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a részletes számítási anyagok hiánya, illetve az, hogy tegnap és ma kaptuk meg azt a csomagot, ami valamilyen támpontot egyáltalában nyújthatna, az ellenzéktõl a konstruktivitást, annak a lehetõségétõl fosztotta meg az ellenzéket: igazából persze nem fosztotta meg, ahogy hallottuk az elõbb Békesi urat, aki a papírok nélkül is emlékszik a számokra, de hogy az alternatív javaslatokkal állhassunk elõ. Nagyon nehéz más javaslatokat mondani, ha nem ismerjük a számokat. De ennek ellenére, Rabár úr: különbözõ fajta intézkedések vannak, mindennek van mellékhatása, van olyan, aminek csak mellékhatása van, és van olyan, ami egy, valóban az úgynevezett kivezetõ út felé mutat, hogy érdemes kisebb, vagy nagyobb mellékhatását megfontolni. A beterjesztés-indoklásnál érthetetlen módon hiányzik a költségvetés többlethiányának részletezése. Pontos adatok megjelölése nélkül csak annyi olvasható ki, hogy a bevétel kisebb, a kiadás pedig nagyobb a reméltnél. Be kell vallanom, ennyit magunktól is tudtunk. De csak nem a vízumdíjakból fakadó bevételek csökkenése, vagy netán az elõre teljesen betervezhetetlen családipótlék-emelés rengette meg alapjaiban a költségvetést? Ezeket olvashattuk indokként a beterjesztésben. Az intézkedéscsomag deklarált célja, hogy olyan módon csökkentse a költségvetés hiányát, hogy az ne okozza a költségvetési intézmények ellehetetlenülését, és a lakosság alapvetõ fogyasztását csak minimális mértékben terhelje. Rabár úr is elmondta, és az elõterjesztésben is benne van. Az elsõ célról majd kicsit késõbb mondanék valamit, bár Békesi úr hosszasan elemezte a költségvetési intézményekre történõ hatását. Ez utóbbiról azt gondolom, hogy mennyire hat a lakosság fogyasztására, azt a kormánypártok pontosan meg fogják tudni választóiktól. A kormányprogramban ígértekkel szemben - ahogy Tellér úr is említette - egy koncentrált támadást intézünk az infláció fõ fészkei ellen: a tervezett lépések egy része az infláció ütemének növekedésével fenyeget. Az anyag szerzõi nem ismerték föl, hogy a javasolt intézkedésekben kétféle bumeráng- effektus is érvényesül. Az intézkedések egy része ugyanis közvetlenül inflációt okoz, és ezáltal növeli a költségvetés hiányát, míg a másik része az anyagban nem szereplõ költségvetési kiadásokat okoz, és ezáltal gerjeszti az inflációt. Van azonban a beterjesztett programnak három olyan eleme, amelyek mindkét kedvezõtlen hatással járnak. Tehát elõször is inflációt okoznak, ezenkívül költségvetési kiadás-növekedést, és mindkettõ a másikat is erõsíti. Ez a három intézkedés a kedvezõtlen helyzetû nagyüzemek támogatásának csökkentése, a nagyfogyasztókra gyakorolt villamosenergia-áremelés hatása és az állami tulajdon után fizetendõ osztalék emelése. Tehát ezek az elemek olyanok, amelyek egyszerre fejtenek ki két olyan rossz hatást, amik egyébként önmagukban is elegendõek lennének. Úgy teszi mindezt az anyag, hogy nem tesz említést eközben az igazi problémákról. A veszteséges nagyüzemek fölszámolásáról, a csõdeljárásokról, amelyek költségvetési kihatásai viszont mindenképp nagyon magasak lesznek. Érthetõ lenne, hogyha tartalékot akarna képezni a költségvetés ezeknek a problémáknak a megoldására, de semmilyen utalást se találunk az anyagban erre. Tellér úr is említette már azt, hogy a legszembetûnõbb az apparátusnak juttatott, vagyis nem juttatott, az apparátustól elvont pénzek összege. Csak azt szeretném mondani, hogy a Belügyminisztériumon és a Honvédelmi Minisztériumon kívül azt kérem a Kormánytól - Békesi úrral ellentétben -, hogy a Pénzügyminisztériumnál hagyjanak több pénzt, hátha akkor egy kicsit színvonalasabb anyagokat fogunk kapni. (Derültség.) További durva szakmai hiba volna, de nem tudjuk ezt sem, hogy ez történt-e, vagy sem, hogyha a lakosságot közvetlenül érintõ áremeléseknél az elõterjesztés változatlan fogyasztással számolt volna. Változatlan fogyasztási szerkezettel. De sajnos, ezt se tudjuk, mert az rejtvény: van, aki nagyon jó rejtvényfejtõ természetesen van, aki kicsit kevésbé, és annak le kellett volna írni: nem tudjuk, hogy milyen fogyasztási szerkezettel számolt az anyag. Reméljük, hogy nem változatlan szerkezettel. Az anyagban leírt 1,7 százalékos árnövekedést a beterjesztõk a bizottsági ülésen - Rabár úr - már évi 5 százalékra taksálták, úgy, hogy az intézkedések közvetlen hatásait próbálták csak fölmérni. Ahogy az anyagban olvashattuk, a közvetettek becslése igen nehéz feladat. De gondolom, azért a Kormány megpróbálta ezt. Örülnénk, ha valami adatot kapnánk a közvetett hatásokról és a közvetlen hatásokról együttesen. Vannak szakértõk, akiknek a Pénzügyminisztériumon kívül vannak becslései. Egy százalékos árszintnövekedés 2,5 milliárdos plusz költségvetési kiadást von maga után, írja az egyik szakértõ. Ez évi 5 százaléknál, vagy 10 százaléknál, évi öt plusz négy-öt százalékos növekedésnél a már bevallott 26-27 százalék mellett igen komoly, önmagában igen komoly költségvetésikiadás-növekedést okozhat. Elvileg sem értünk egyet azzal, hogy a külföldi befektetõket nemigen csalogató korábbi gyakorlatnak megfelelõen a Kormány év közben össze-vissza módosítgatja az adózási feltételeket. Ezért kifejezetten örültünk annak, hogy az utolsó pillanatban, körülbelül tegnap este 6 óra tájban a Kormány legalább a vegyes vállalatokat kivette a csomagból. A vegyes vállalati szabályozással nagyon sok probléma van. De együtt kell nézni, együtt kell tekinteni, a vagyes vállalat alapításához szükséges alaptõkéhez kell hozzányúlni, a koncepcióhoz kell hozzányúlni, és nem év közben kell azokat változtatni: ezért nagyon örülünk neki, hogy kivették a csomagból. Ugyancsak elvi okokból ellenezzük a visszamenõleges hatályú rendelkezéseket. Ezért csak bízni tudunk abban, hogy az elõterjesztésben szereplõ július 1-jei határidõ csupán egy gépelési hiba. Két helyen is olvashatjuk: a konvertibilis export-támogatás és a nyereségadó-kedvezmény csökkentésénél. Összefoglalóan: az elõttünk fekvõ elõterjesztésbõl megállapíthatjuk, hogy a Kormány intézkedéseiben a legkisebb ellenállás felé mozgott. Miközben érvelésében maximálisan igyekszik kihasználni, hogy az intézkedései az átkos múlt szomorú örökségébõl kényszerûen következnek, addig megalapozza, hogy egy esetleges következõ kormány az õ intézkedéseinek szomorú következményeire hivatkozhasson. Nem nyúl tudniillik a költségvetés legneuralgikusabb pontjaihoz. Békesi úr már felsorolta, hogy többek között a lakásfinanszírozás, a lakásprobléma az, amihez hozzá kellett volna nyúlni. Rabár úr szerint Magyarországon csak bérprobléma van, lakáskérdés nincs. Én azt gondolom, hogy Magyarországon nincs lakás, viszont a probléma van. Mindezekbõl következõen a FIDESZ parlamenti frakciója számára nem az a kérdés, hogy lesz-e még az idén újabb hasonló áremelésekkel tûzdelt csomagterv, hanem csupán az, hogy mikor lesz. A gazdasági és politikai változókat figyelembe véve úgy tûnik, hogy ez a helyhatósági választások második fordulója után, október közepe után, de még karácsonytól jó messze, hogy az ez évi költségvetésre legyen valami hatása, azt gondoljuk, november 1- jén fog bekövetkezni. Addig is csak reménykedhetünk abban, hogy a következõ költségvetésre vonatkozó módosító indítványa, beterjesztése a Kormánynak koncepciót is fog tartalmazni. (Taps a bal oldalról)