TELLÉR GYULA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának a figyelmét sem kerülik el azok a kritikák, amelyekkel a lakosság - vagy magyarán mondva, választóink - a Parlament munkáját illetik. Ezek a bírálatok igen sokféle formában jelentkeznek. A lényegük azonban körülbelül a következõképpen határozható meg: azt állítják, hogy miközben az ország gazdaságát igen súlyos, és egyre súlyosabb helyzet fenyegeti, a Parlament ehhez a kérdéshez képest hátrább sorolható kérdéseken vitatkozik, és azokkal foglalkozik. Úgy gondolom, hogy abban a bírálatban, amelylyel a Parlamentet illetik az állampolgárok, a választóink, vagy ennek a bírálatnak bizonyos mozzanataiban a Parlament mûködésével kapcsolatos fontos dolgok figyelembe nem vétele is benne van. Elõször is bizonyos különbségeket kell tennünk a Kormány és a Parlament között, a között, a felelõsség között és a között a feladat között, ami a Kormányra hárul; és ami a Parlamentre hárul, és különbséget kell tennünk a Parlamenten belül is legalább a két nagy csoport, a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselõinek a csoportja és az ellenzéki képviselõk csoportja között. Erre a kérdésre azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy a késõbbiekben mondottakat alátámasszam. Megjegyzem, teljesen jogosnak tartom, és teljesen megalapozottnak tartom azt a hatalmas várakozást, amelyik végül is a gazdasági kérdések napirendre kerülését elõzte meg - és most íme, itt van a pillanat. Ebben a pillanatban - az elõzõekben mondottak alapján - azt kell mondanom a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselõcsoportja nevében, hogy a Kormány által beterjesztett, és a pénzügyi egyensúly javítására vonatkozó javaslatokat a Szabad Demokraták Szövetsége - mint az ellenzék egyik pártja - nem fogadja el, elutasítja; és amikor szavazni fog kelleni, nem fogja megszavazni. Igaz, konstruktív ellenzék kíván lenni a Szabad Demokraták Szövetsége, annak megfelelõen, azoknak az intelmeknek megfelelõen, amelyek már az eddigi vitákban is többször elhangzottak, és ezért hangsúlyozni kívánja, hogy nem a költségvetési egyensúly javítására benyújtott intézkedéstervezetben foglalt áremelések, adóemelések, illetve támogatásmérséklések puszta ténye az, ami miatt a tervezetet elutasítjuk, hanem azok miatt a tételek miatt, amelyeket tartalmaz a tervezet, és ahogyan tartalmazza. Úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy ez a tervezet hevenyészett, súlyos belsõ inkoherenciákkal terhes. Kezdjük az elején! A tervezet szerint kb. 25 milliárdnyi összeg az, amire a költségvetés számíthat, hogyha azokat a tételeket - a gazdaság egyes szereplõinek a megterhelését - megvalósítják, amelyek ebben a tervezetben szerepelnek. Nagyon kevés szó esik, vagy legalábbis nagyon kevéssé világos szavak esnek azonban arról, hogy milyen hiányt fedez pontosan ez a 25 milliárd forint. Ezt a hiányosságát az elõterjesztésnek a pénzügyminiszter úr szóbeli kiegészítése, majd Szabó Iván képviselõtársam kiegészítése valamelyest csökkentette, de a bizonytalanságot mégsem tudta eloszlatni. Az a helyzet ugyanis - ha jól értettem Rabár miniszter úr szavait -, hogy azokból a tételekbõl, amelyeket õ említett, kb. 22 milliárd forintnyi hiány keletkezett. Szabó Iván 27 milliárd forint körüli hiányra utal, és végül magában az elõterjesztésben pedig arról olvashatunk: az eddigi pénzügyi folyamatok azt jelzik, hogy mintegy 28-30 milliárd forintnyi összhatású intézkedéscsomagot kell életbe léptetni már most, azaz ennyi a hiány. Nem tudom tehát pontosan, hogy az a 25 milliárd forintnyi összeg, amely az itt lévõ intézkedéscsomagokból összejön, végül is több-e annál, mint amire szükség van vagy kevesebb-e, kb. öt milliárd forintnyi tartalékot tartalmaz-e, vagy éppen ellenkezõleg öt milliárd forintnyi hiányt. Emiatt nem lehetünk benne biztosak, hogy a kormány inkább spájzolni akar, inkább feltölt valamiféle spájzot azért, hogy a késõbbi helyzetre valamilyen módon fel tudjunk készülni, vagy éppen ellenkezõleg, nem tervezett be ebbe az intézkedéscsomagba olyan tételeket, amelyek majd késõbb fognak jelentkezni, és ennek következtében várhatjuk, hogy esetleg szeptemberben-októberben újabb áremelésekre kerül sor, ugyanúgy, ahogy jelen pillanatban. Arra vonatkozólag sem tartalmaz ez az elõterjesztés pontos részleteket, hogyan függ össze a költségvetési hiány fedezésére bevont 25 milliárd forint egy csomó meglévõ strukturális problémával. Hogyan függ össze például a bõs- nagymarosi építkezésnek a leállítás utáni karbantartási munkák címén való folytatásával? Hogy vajon ezt kell-e finanszírozni a lakosságnak és a vállalati szférának abból a 25 milliárd forintból, amelyet többletként elvonnak tõle? Nem tudjuk, hogy hogyan függ össze ez a 25 milliárd forint a világkiállítás problémájával például. Hogy eldöntötte-e már valaki, a világkiállításra ebbõl az összegbõl akar-e, s ha igen, mennyit akar átutalni? Nem tudjuk, hogyan függ össze a veszteséges nagyvállalatoknak nyújtandó támogatással. Általában nem tudjuk, nem tûnik ki világosan, hogy minek a fedezésére szolgál ez a 25 milliárd forint, hogy vajon nem az történik-e - alapos gyanúnk lehet, hogy igen - a fennálló struktúrákat finanszírozzuk továbbra is, vagyis voltaképpen a jelenlegi áremelések és a jelenlegi költségvetési intézkedések nem különböznek mondjuk az egy évvel ezelõttiektõl, a két évvel ezelõttiektõl vagy az öt évvel ezelõttiektõl. Az sem világos - bár erre a pénzügyminiszter úr célzott maga is -, hogy miért éppen ezek a tételek kerültek be a javaslatba. Azokat az indoklásokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr elmondott, csak kisebb részben tudom elfogadni. Ha az egyes tételeket vizsgálom, akkor azt látom, hogy ezeknek a hatása, a hatásmechanizmusa mintha nem lenne végiggondolva, mintha ezekre a hatásokra való utalás hiányozna az elõterjesztésbõl, és ezért nem gyõz meg például - vegyük a mezõgazdaság példáját - a hátrányos térségekben lévõ szövetkezetek számára nyújtott támogatások megvonása. Mi a célja tulajdonképpen a Kormánynak? Ha most nem külön a Kormány elõterjesztésével vitatkozom, hanem belevonom a vitámba a Szabó Iván által mondottakat is, akkor az tûnik ki, hogy tulajdonképpen itt áldásos hatása lesz ennek a bizonyos támogatás-megvonásnak, hiszen azok a már elavult, nem jó, helytelen mezõgazdasági struktúrák, amelyek a továbbfejlõdésnek az útjában állnak, egyebek között ennek a támogatásmegvonásnak a terhei alatt is fognak összeroppanni, és lesznek majd tovább alakíthatók. Nem állíthatom, hogy én a mai magyar mezõgazdasági struktúrának lelkes híve volnék. Ennek a struktúrának számos problémáját látom, és igyekeztem ezekre a problémákra más helyeken rávilágítani. De az a helyzet, hogy én nem haragszom a mezõgazdasági szövetkezetekre, s fõleg nem akarom mindenáron összeroppantani õket. Nem haragszom azokra az emberekre, akik ezt az összeroppanást meg fogják sínyleni. Nagyon szépen kérem, mutassa meg nekem valaki, hol van ebben az intézkedéscsomagban megírva, hogy mi fog történni a struktúraváltás következtében munkanélkülivé vált mezõgazdasági foglalkoztatottakkal? (Taps bal oldalról.) Az a helyzet ugyanis, hogy az agrárpolitikának a témája már nem tudom hányadszor jön elõ itt a Parlamentben, a legnagyobb kuszaságot mégis ekörül érzem. Úgy érzem, hogy a mezõgazdasági szövetkezeteket összeroppantani, mielõtt a földkérdés rendezve volna, mielõtt rendezve volnának a hitelkérdések az újrainduláshoz, mielõtt rendezve volnának az értékesítési kérdések, s ennek egész intézményi háttere, vagy legalább látnánk, hogy mi lesz belõle, még mielõtt ezeket a terheket letennénk az asztalra, ráterheli a mezõgazdasági szövetkezetekre azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a mezõgazdaság ahelyett, hogy - mint ahogy gondolom, a kormány is tervezte - az iparban és másutt keletkezõ munkanélküliségnek a felszívója volna, maga is munkanélküliség- produkálóvá fog változni. Ez úgy gondolom, nincs végiggondolva ebben a csomagtervben. Ugyanígy - mondjuk -, ha az igazgatási feladatok finanszírozásának csökkentésére gondolunk, látunk egy táblázatot, amelyikbõl meglepve tapasztaljuk, hogy a honvédelmi és a belügyi tárca ki van hagyva, az 5 százalékos csökkentés rájuk nem vonatkozik. Nem tudom, hogy miért nem vonatkozik rájuk. Nem tudom, hogy - mondjuk - a külképviseletek költségein nem lehetne-e takarékoskodni, vagy általában egy nagyon generális, az intézményi szférában végrehajtandó takarékossági tervet miért nem lehet elkészíteni, s miért nem azzal lehet elõször kirukkolni, és automatikusan élvezni azokat a következményeit, amelyeknek csak egy része foglaltatik benne ebben a bizonyos tervezetben. Ami a hevenyészettséget illeti, egy további példát szeretnék idézni, ez az állami vagyon utáni részesedés növelésére vonatkozik. Fõleg ennek a tételnek az indoklására szeretnék kitérni. Felolvasom a 9. oldalon a 13-as pontot: "Az állam mint az állami vagyon tulajdonosa arra kényszerül, hogy a rá háruló feladatok teljesítésének biztosítása érdekében az állami tulajdon utáni osztalék mértékét hét százalékponttal emelje, 18 százalékról 25 százalékra, ami a bevételeket az év hátralévõ részében 4 usque 6 milliárd forinttal növelné." Nem olvasom az itt következõt. Az indoklás: "A mérték emelését az is indokolja, hogy a várható állami részesedés összege jelentõsen elmarad az 1989. évben tervezetthez képest, mivel az állami vagyon aránya az 1989. évi tényadatok alapján jelentõs csökkenést mutat." Az a kérdésem, hogyha felére fog zsugorodni az állami vagyon, akkor erre a felére fogjuk-e kivetni ugyanazt az osztaléktömeget, és hogyha a végén már csak egyetlen egy vállalat lesz, akkor ez az egyetlen egy vállalat fogja megfizetni az osztaléktömeget? Ez az indoklás tudniillik ebbe a logikába illeszkedik bele. Mégis úgy gondolom, hogy ezek mellett az inkoherenciák mellett az egyik legsúlyosabb az, ami az intézkedéstervezetnek a családi költségvetésekre gyakorolt hatását illeti. Itt azt hallottuk, hogy a kormányzat elsõsorban az élvezeti cikkeknek az áremelésére törekedett, és mellékesen emelte a benzinárakat, illetve egy régebbi háztartásienergia-áremelést valósított meg. Úgy gondolom, hogy itt a benzinnel kapcsolatos érvelés nemigen állja meg a helyét. Szerintem a benzint - bár ez ilyen formában nem hangzott el - nem lehet élvezeti cikknek tekinteni, vagy nem lehet olyan cikknek tekinteni, amelynek a fogyasztását tetszés szerint vissza lehet szorítani, hiszen Magyarország közepesen vagy a közepesnél jobban fejlett ipari társadalom, amelyben az automobilizmus már a termelõ szféra részévé vált, nemcsak a vállalati gépkocsik vagy az országúti szállítás, hanem a személyek mozgása tekintetében is. Ezt drasztikusan korlátozni azt jelenti, hogy a gazdasági szféra egész mûködését is meglehetõs erõsen korlátozzuk. Ami a családi költségvetésekre gyakorolt hatás kompenzálását illeti, itt van a legnagyobb probléma. Úgy gondolom, képviselõtársaim erre majd részletesen kitérnek, úgyhogy én ennek csak azt a vonatkozását említem meg, hogy nem ugyanazok kapják a kompenzációt, mint akikre a terhek nehezednek, vagy nem minden esetben ugyanazok kapják a kompenzációt, mint akikre a terhek nehezednek, ezért az a veszély fenyegeti a magyar társadalmat, hogy menthetetlenül ketté fog szakadni: egy olyan csoportra, amely már nem tudja elviselni a terheket, és egy olyan csoportra, amely részint a kompenzációkból, részint egyéb jövedelemforrásokból pótolni tudja a kiesõ veszteségeket. Erre a kettészakadásra nagyon vigyáznunk kell, mert - nézetem szerint - ez az egyik legfontosabb olyan hatás, amelyet ki kell védenünk, és amelyet el kell hárítanunk. Ha a szabad demokraták nem fogadják el ezt a csomagtervet, annak ez az egyik fõ oka. Beszéltem ennek a csomagtervnek a belsõ inkoherenciájáról. Meg kell mondanom, hogy az inkoherencia nemcsak belül van meg, hanem kívül is, ami azt jelenti, hogy - nézetem szerint - nincs meg az az összefüggés a között a csomagterv és a Magyar Demokrata Fórum korábban publikált programpontjai között, mint amire a miniszter úr és Szabó Iván képviselõtársam célzott. Errõl elég egyszerûen meggyõzõdhetünk, ha mindazt, amit eddig elmondott, összehasonlítjuk ezzel a száznapos csomagtervvel, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a nemzeti megújhodás programjának a végéhez csatolt. A b) pont "Inflációellenes és vállalkozásélénkítõ program" címet visel Olvasom: "A kormány a hivatalba lépését követõ idõszak alapvetõ céljaként kezeli az infláció csökkentését." Nem kommentálom. Kihagyok néhány mondatot, és folytatom az olvasást. "Ebbõl kiindulva a kormány mûködésének elsõ száz napjára olyan inflációellenes és vállalkozásélénkítõ programot hirdet meg, amely koncentráltan megtámadja az infláció fõ fészkeit, ugyancsak koncentráltan elõsegíti nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben a szociális piacgazdaság kiépítésének elsõ lépése is, mert a munkahelyet vesztõ, de vállalkozó szellemû és alkalmazkodásra képes embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe." Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy én nem hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem készíti ezeket a programokat. Nem hiszem, hogy nem dolgozik rajtuk. Csak éppen mintha a sorrendet roszszul választotta volna meg, mert elõször errõl a bizonyos visszakapcsolásról kellett volna gondoskodni és csak azután azokról az intézkedésekrõl, amelyek munkanélküliséghez vezethetnek, mint ahogyan a föld kérdésében elõször a mezõgazdaságivállalkozás-élénkítés programját és eszközeit kellett volna kidolgozni és csak azután megroppantani a mezõgazdasági termelõszövetkezeteket. (Taps.) Olvasom tovább: "A kormány csõdeljárásokat indít - már tudniillik a száznapos programban - az ellen a 30-40 vállalat ellen, amely tartósan veszteséges, piaci ellehetetlenülése miatt elhúzódó leépülésre van ítélve." Kihagyok egy részt. "3-as pont. A kormány vállalkozásélénkítõ programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozás támogatására adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt." Nem tudjuk például, hogy abból a 25 milliárdból megy-e erre a vállalkozásélénkítésre valamennyi összeg. Végezetül a pénzügyi egyensúly javítására tett javaslatnak egy utolsó mozzanatára szeretnék kitérni. A 11-es oldalon vagy a 10-es oldal után egy számozatlan oldalon egy országgyûlési határozattervezet olvasható. Ez az országgyûlési határozattervezet a következõ mondattal kezdõdik: "Az Országgyûlés elfogadja az 1990. évi állami költségvetés pozíciójának a javítására tett kormányjavaslatot, és egyetért azzal, hogy a következõ intézkedéseket a kormány saját hatáskörében megtegye." Nos. Nem értem egész pontosan, hogy mirõl van itt szó, de ha értem, akkor arról van szó, hogy a kormány, miközben az intézkedéseket, a tervezést - mondjuk így; a hatalmat - saját kezében tartja, a felelõsséget meg kívánja osztani a Parlamenttel, és nemcsak a kormánykoalícióban részt vevõ pártokkal, hanem voltaképpen a többségi szavazás révén az ellenzékben lévõ pártokkal is. Ezt a felelõsséget visszautasítjuk, ezért is nemmel fogunk szavazni. (Taps.)

Homepage