VARSÁNYI ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslat egy részérõl, nevezetesen a fõvárosi és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szeretnék néhány gondolatot mondani. Teszem ezt abban a kellemes helyzetben, hogy a tisztelt Házon némi csoda suhant keresztül ezen törvényjavaslat vitája közben. Az történt ugyanis - és erre kevesen kaptuk fel a fejünket -, hogy elõször hangzott el a törvényjavaslat vitája közben az ellenzék részérõl, Tirts Tamás képviselõtársunk részérõl az a szó, hogy egyetértek. Bár nagyon kis részével értett egyet, nevezetesen a kétszintû kormányzati koncepcióval, de ez önmagában már némi halvány reménysugár talán a késõbbiekben. A törvényjavaslatnak ugyanis egyidejûleg legalább két alapvetõ követelménynek kell megfelelni. Az egyik követelmény, a lakosság igénye, jogos követelménye az, hogy a közvetlenül õt érintõ közügyeket hozzá közel álló, önálló képviselõtestület útján intézze. A kerületek önállóságot követelnek maguknak a kerületi közügyekben. Ez úgy biztosítható, ha a fõvárosi kerületek önkormányzata rendelkezik azokkal az önkormányzati jogokkal, hatáskörökkel, amelyek általában a városokat illetik meg. Indokolt igényük, hogy ezekben az ügyekben legyenek önállóak, az ilyen típusú ügyeket ne a fõváros irányítsa, ne a fõváros döntse el. A törvény általános rendelkezései alapján az egyes kerületek részönkormányzatokat is alakíthatnak. Ilyen módon a kerületen belül egyes önkormányzati ügyek eldöntését még közelebb vihetik a lakossághoz. Különösen fontos ez a lakótelepek részönkormányzatának kialakításakor, nem feltétlenül az elõbb említett 1950-ben csatolt részközségek részérõl. A fõváros tekintetében a másik alapvetõ követelmény, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk, a fõváros egységének megtartása. A fõvárosban a közszolgáltatások jelentõs része a fõváros egészét átszövi. Ilyen a közút, a közmûhálózat, a közlekedés s a közszolgáltatások egy része. Ez egységes városüzemeltetést, városmûködtetést követel, a fõváros egységének jelentõs megbontása komoly zavarokat okozna a lakossági szolgáltatásokban. Mindebbõl következik, hogy a fõváros az egyetlen település, ahol két szinten mûködik önkormányzat. Lényegileg különbözik ez a kétszintû önkormányzat a jelenlegi tanácsrendszertõl. A két szint között a munkamegosztást a törvény rendezi, mégpedig a valóságos funkciók alapján. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a fõvárosi önkormányzat semmilyen tekintetben nem felettese a kerületi önkormányzatoknak, a fõvárosi szint ugyanis a fõváros egészét vagy nagy részét érintõ ügyekben önkormányoz. A törvényjavaslat a két szint közötti feladatelhatárolás elveit határozza meg; természetesen nem vállalhatja magára az önkormányzati feladatok és hatáskörök tételes elosztását a fõvárosi és a kerületi szint között. Ez a késõbbi jogalkotás feladata, mint a többi önkormányzat tekintetében is. Ennek során kell a törvényi elveknek megfelelõen megteremteni a fõvárosi kerületek gazdasági, hatásköri önállóságát szolgáló biztosítékokat. A társulás elvei a fõvárosban is érvényesek. Ennek alapján a fõvárosi kerületek is társulhatnak. A társulás adja a lehetõséget a fõváros agglomerációjával történõ együttmûködés kialakításában is. Például az egyes fõvárosi kerületek nemcsak egymással, de a szomszédos települési önkormányzatokkal is társulhatnak. Mód van arra is, hogy a fõvárosi önkormányzat egyes közszolgáltatások ellátásában társuljon a szomszédos megyei önkormányzatokkal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)