DR. HORVÁTH TIVADAR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomat én is egy megjegyzéssel kezdjem, azzal, hogy reagáljak Seszták László képviselõtársamnak arra a feltételezésére, amely szerint az ellenzéki SZDSZ nem tanúsított konstruktív hozzáállást az önkormányzati törvénykezés során, mert csak most készül beterjeszteni alternatív törvényjavaslatát. Véleményem szerint inkább elismerést érdemel az a tény, hogy a kormány javaslat kézhezvétele után, amelyen a kormány apparátusa hosszú hónapokon át tudott dolgozni, egy ellenzéki párt három héten belül be tud mutatni egy másik törvényjavaslatot, mégpedig attól a törekvéstõl indíttatva, hogy a legjobb szakmai alternatívák és megoldások közül választhassanak az itt ülõ képviselõk. Én magam a törvényjavaslat olvasása során felmerült aggályaimat szeretném felszólalásommal Önökkel megosztani. Tisztelt Képviselõtársaim! Az ilyen nagyszabású és átfogó igényeket támasztó önkormányzati és közigazgatási reform alapcélja egy olyan típusú önkormányzatiság megalapozása kell legyen, mint amilyen eddig még egyetlen történelmi idõszakban sem mûködött Magyarországon. Az önkormányzat alapgondolata leegyszerûsítetten azt fejezi ki: ha azt akarjuk, hogy valami jó legyen, csináljuk meg magunk. Nincs ok arra, hogy a helyben keletkezett ügyek intézõi, óhajuk ellenére, ne a helyi polgárok legyenek. A központ számára is így elõnyös, mert tehervállalása lényegesen könnyebbé válik. A demokratikusan létrehozott, modern önkormányzatoknál alapkövetelményként határozott különbséget kell azonban tenni az önkormányzati és az államigazgatási jellegû helyi feladatok között. E követelménynek való megfelelés tekintetében azonban határozott hiányérzetünk keletkezik a törvényjavaslat paragrafusait átolvasva. Nyitott kérdés, hogy az önkormányzati szervek kettõs funkciója, azaz az önkormányzati és az államigazgatási, milyen arányokban és felosztásban jelenik meg a késõbb ellátandó feladatok között. Mi fogja biztosítani, hogy a szükségszerûen folytatódó közigazgatási jogalkotás eredményeként nem fognak-e túlsúlyba kerülni a végrehajtási típusú államigazgatási feladatok? A törvényjavaslat utalásszerûen sem vállalkozik az önkormányzati jellegû hatósági hatáskörök tartalmi, esetleg definitív célzatú körvonalazására. A törvényi biztosítékok e hiánya megkönnyítheti, hogy a lakosságot érintõ közügyeket államigazgatási ügyként átminõsítve, esetleg kivonjanak az önkormányzatok kezébõl. Megtörténhet tehát az, hogy állami hatáskörbe kerülnek olyan ügyek - például szociális és közigazgatási területen -, amelyeknek az önkormányzatnál kellene lenniük, viszont hiányozna az állami hatáskör olyan kérdésekben, amelyek egyöntetûen az állami irányítás kompotenciájába tartoznak. Ehhez kapcsolódik véleményem szerint az, hogy a törvényjavaslat kidolgozása kapcsán módot kellett volna találni egyes speciális szakigazgatási funkciókhoz kapcsolódó szervezeti és irányítási problémák megoldására. Ez alatt a jelenlegi szakigazgatási intézmények: földhivatalok, KÖJÁL, tûzvédelmi szervek stb. helyzetének, jogkörének legalább koncepcionális szintû megoldási elképzelésére gondolok. E jelentõs számú, helyben keletkezõ közügy intézésének telepítését egy megváltozott közigazgatási struktúrában indokolt újra átgondolni, ezért is mindenképpen szükség lett volna az önkormányzatiság alaptörvényéhez illeszthetõen tárgyalni. A törvényjavaslat számos tekintetben bizonytalanságot és kétségeket hagy további fontos szervezeti és személyi pozíciók elhatárolásánál.A polgármester a törvényjavaslat szerint államigazgatási hatósági hatáskörök általános címzettje lehet. A képviselet elsõ számú vezetõjeként és egyben elsõ számú irányítójaként fõnöke az önkormányzati hivatal egységesen kezelendõ apparátusának is. A törvényjavaslat azonban feltûnõen gyengíti a legfontosabb hivatásszerû köztisztviselõ, a jegyzõ pozícióját. A hatósági tevékenység végzése a lakosság államigazgatási ügyeinek intézésére egy szakmailag felkészült, a vezetésre is alkalmas szakembert feltételez az önkormányzatnál is, aki a polgármester személyének változásától függetlenül a hivatalnál a folyamatosságot és a stabilitást képezi. Ez ennyiben garanciális kérdés is. A törvényjavaslat 7.§-a 1. bekezdése szerint a képviselõtestület hivatala, ügyintézõje részére törvény állapíthat meg hatósági hatáskört, de ezt a lehetõséget szûkkeblûen nem említi a jegyzõ esetében, aki mégiscsak a hivatal szakmai vezetõje. Ugyanígy nincs lehetõség önálló jogkör telepítésére a törvény szerint a körjegyzõk esetében sem. A magyar közigazgatásban már 1871- tõl fontosnak tartották a szakképzettséghez kötött hivatásszerû köztisztséget. A polgármester és a jegyzõ viszonyára nézve zavarokat okozhat a 37.§ 3. bekezdésében megfogalmazott jelzési, észrevételezési kötelezettség, amely kötelezi a jegyzõt a képviselõtestület, a bizottságok, a polgármester esetleges törvénysértõ döntései kapcsán. A tervezet nem rendezi azt az esetet, hogy ha a jegyzõ a bizottság vagy a polgármester jogszabálysértõ döntéseivel kapcsolatban tett eredménytelen jelzést. A szövegrész értelmezésébõl és a fõispánnal kapcsolatos rendelkezésekbõl az következik, hogy a törvény csak azt a problémát kívánja szabályozni, ha a képviselõtestület hoz jogszabálysértõ döntést, tudniillik ilyenkor észrevételét a képviselõi testületi ülés jegyzõkönyvéhez kell csatolnia. A javaslat végrehajtásához kapcsolódóan több személyzetpolitikai és munkajogi kérdésben nyilvánvalóan egyértelmû szabályozásra lett volna szükség. A zárórendelkezések 101. § 2. bekezdése erõteljesen átnyúl a hatályos munkajogi szabályokon, mivel a tanácstestületek által határozott idõre kinevezett vb-titkárok munkaviszonyát - kvázi - határozott idejûvé teszi azzal, hogy kimondja: munkaviszonyuk a jegyzõ kinevezéséig tart. Nem rendelkezik azonban a felmondási idõrõl vagy az esetleges elhelyezkedési támogatásról, nincs rendelkezés a szakigazgatási tevékenységet ellátó szervezet személyi állományának sorsáról sem. Tisztázandó, hogy rájuk vonatkozóan új szabályok lesznek-e, vagy a ma hatályos munkajogi jogszabályok kerülnek alkalmazásra. A hatósági igazgatási társulást a javaslat indokolása szerint speciális és alapos szaktudást feltételezõ ügyintézésre hoznak létre megállapodás útján a képviselõtestületek. A 43.§ 2.bekezdése taxatív felsorolását adja a megállapodás tartalmi elemeinek. A javaslat alapján a fõispán megtagadhatja az ellenjegyzést a megállapodástól, ha az jogszabálysértõ. Kérdéses, hogy efféle kimerítõ taxáció betartásával milyen jogszabálysértést lehet elkövetni a megállapodásban? Körjegyzõség létrehozásáról való döntés célszerûségét a tervezetbõl kiindulva nem tudják az önkormányzati testületek a döntés meghozatalakor mérlegelni, mivel a telepítendõ hatáskörök nagyságrendje jelenleg megítélhetetlen. A fõispáni hivatal sokat bírált intézménye a kormányzati irányítás hatalmi koncentrátumát telepítené a vármegyei önkormányzatok mellé. Az állami ellenõrzés elsõfokú, hatósági jogkörök gyakorlása, valamint jogorvoslati fórumként való megjelenítése együttesen már elegendõ egy potenciális hatalmi központ kifejlõdéséhez. Különösen amikor még nem ismert a jogkörök mibenléte és milyensége. Az államigazgatási tevékenységnek az önkormányzatiságtól való strukturális elhatárolását valóban szükséges szervezetileg is megoldani, de a hatalmi koncentráció nemkívánt veszélye miatt mindenképpen oldani kellene ezt a blokkot. Az önkormányzatok alapjogai közé soroljuk a saját rendeletalkotás szabadságát, elismerve, hogy rendeleteik integrált részét képezik a jogforrási hierarchiának. A jogviszonyokból szervesen következik, hogy szabályozásuk tárgya elsõsorban a polgárok életviszonyait rendezi, továbbá törvények végrehajtásául szolgál. Az ilyen körbe tartozó helyi életviszonyok esetén fel sem merül, hogy megkérdõjelezzük a szabályozás létjogosultságát, viszont nehéz elképzelni azt, hogy a helyi önkormányzati autonómiák feje fölött - azok jogait nem csorbítva - milyen rendeleteket hozhat egy vármegyei önkormányzat választott köztestülete. A törvényjavaslat a helyi képviselõk alapjogait szûkiti azzal, hogy helyi önkormányzati rendelet alkotását a felsorolás szerint nem kezdeményezheti. Ez ellentétes a település egészéért kötelezõen vállalt felelõsségükkel. Tisztelt Képviselõtársaim! Mondják, hogy a jog forrása a hatalom. A jogtalanságé szintén. Hogy ne az utóbbi legyen: a hatalmat ellenõrizni kell. Az önkormányzati alapjogok legfõbb garanciális biztosítékaként egymást kiegészítõen az Alkotmánybíróság illetve a közigazgatási bíróságok által nyújtandó jogvédelem kell hogy álljon. A bíróságok törvényjavaslatba történt beépítése indokolt és valóban nélkülözhetetlen. Az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság külön funkciói és hatáskörei a törvényjavaslat részletszabályai alapján nehezen tisztázhatók. Már most jó lenne tudni megítélni, hogy például a közigazgatási bíróságok jogszolgáltatása mennyire terjed ki az önkormányzati közgazgatás döntéseit illetõen. Csupán a törvénykérdést deklarálva taxációt vagy a döntések érdemben történõ megváltoztatásának jogát is magában foglaló jogkörrel lesznek-e felruházva? Döntõen elvi okokból kell az igazságszolgáltatásnak ellenõrizni a jogi normák alkotmányosságát, õrködni az állampolgárok érvényesülésén és szilárdan védeni a közigazgatás cselekvéseivel szemben. A hierarchikusan irányított közigazgatásban elõfordult hatáskörelvonások, hatalmaskodások miatt megrendült állampolgári bizalmat helyreállítaná a független bírósági kontroll. Hogyan válhat ez lehetségessé a törvényjavaslat elfogadásával, amikor a közigazgatási bíróságok hatáskörérõl és egész rendszerérõl, szervezeti elhelyezkedésérõl szóló külön törvény megalkotása még ki tudja, meddig fog magára váratni. De nemcsak a törvényi elõfeltételeknek, hanem ezen túlmenõen tárgyi és személyi feltételeknek is teljességgel a híjján vagyunk. Félõ, hogy a törvény hatályba lépésével nemhogy az önkormányzati és állampolgári jogbiztonság erõsödne meg, hanem a rendezetlenségek miatt inkább súlyosbodnak az állapotok. A törvényjavaslat döntési jogkört ad a kormánynak az önkormányzati és államigazgatási szerv között keletkezett vitában, ha annak tárgya más szabályozott eljárás keretébe nem tartozik. Megítélésem szerint a független bíróság igazságszolgáltatása inkább szavatolja a méltányos döntést, mintha azt az államigazgatás legfelsõbb irányító szervének kezébe adjuk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!A törvényjavaslatból általában az tükrözõdik, hogy az önkormányzati elképzelések legtöbb tekintetben bizonytalanok, az elõttünk fekvõ szabályoknak laza keretjellegük van. Számos nagyon fontos önkormányzati kérdés elodázódik, késõbb meghozandó külön törvényekre bízván a megoldásokat. Nem elég tehát a szándék egy korszerû, az európai normákat követõ rendszer megalkotására, mert ahogy mondani szokás: az ördög a részletekben rejlik. Vagy Bernard Shaw-val szólva: a demokrácia egy olyan eljárás, amely biztosítja, hogy ne legyünk jobban kormányozva, mint ahogy megérdemeljük. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)