DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mielõtt rátérnék arra, amire igazán a mondanivalómat szántam, néhány megjegyzést kell tennem az eddig elhangzott vitához, tudniillik az az érzés alakult ki bennem, mintha a Parlamentnek ebben a padsoraiban és a túloldalon más önkormányzati törvénytervezetet osztottak volna ki a tisztelt képviselõk részére. (Derültség. Jobb oldalon taps.) Nehezen tudom másképp elképzelni azt, hogy ugyanabból a törvénytervezetbõl egyesek a tanácstörvény továbbélését, mások az átkos Horthy-rendszer feléledését képesek kiolvasni, ugyanakkor mi pedig azt állítjuk - és azt hiszem felelõsséggel és a tárgyra vonatkozó tudásanyagunk teljes ismeretében - , hogy ez az önkormányzati törvény európai szintû, megfelel az Európa Tanács eljárásainak, megfelel annak a liberális elvnek, amit a túloldalon is képviselnek. Megmondom õszintén, én az ellenkezõ oldalról vártam az észrevételeket, hogy oly mértékig liberális, hogy túlzottan szétveri a magyar közigazgatást (derültség), és éppenséggel a centralizmusnak az a szükséges mértéke sincs meg, ami egyébként Európa többi önkormányzati törvényében olvasható. (Taps a jobb oldalon. - Közbeszólások: Dr. Kövér László: Szétveri! Dr. Orbán VIiktor: Nem azért, mert liberális.) Tisztelt Képviselõtársaim! Valamikor - egészen pontosan már nem emlékszem - 1947 vagy 48-ban, de Budapesten Arnold Eidus hegedûmûvész adott koncertet, aki abban az évben valamelyik nagy világversenynek megnyerte az elsõ díját, én magam is elmentem õt meghallgatni a Zeneakadémiára, annál is inkább, mert akkor már 6 éve tanultam hegedülni (derültség), és ha ezen a téren nem is jutottam olyan magas szintre, mint az általam is igen tisztelt Torgyán József képviselõtársam (taps a jobb oldalon), meg tudtam állapítani, hogy Arnold Eidus valami egészen fantasztikusat mûvel a hegedûn. Lehet, hogy ha lettek volna hangfelvételek annak idején Paganinirõl, technikailag azt a szintet és bravúrt tudta nyújtani. Az egész Zeneakadémia szájtátva figyelte. Egy dolog azonban már akkor is nyilvánvaló volt a számomra, és a történelem azt igazolta be, hogy nem lett belõle olyan nagy elõadómûvész, mint a technikája igazolta volna - hogy érdekes módon csak a szájak maradtak tátva, de senkinek nem lábadt könnybe a szeme, senkinek nem jutott az eszébe az elsõ szerelme vagy éppen elhunyt édesanyja. Valami hiányzott a zenéjébõl, ami a zenét, a mechanikus lejátszást igazán muzsikává tette volna. Nos, én most itt nem zeneesztétikai elõadást kívánok tartani (az SZDSZ padsoraiban taps), de meg kell mondanom, hogy ezt a fajta professzionalizmust egy bizonyos mértékig - és ezt nem rossz szándékkal és nem kritikaként, de megfontolásra ajánlom a FIDESZ igen tisztelt néhány képviselõjének, akik valóban briliánsan játszanak a jogon, de ezt a pici többletet, ami mûvészetté emeli ezt a dolgot - hiányolom. Ennek akkor ébredtem tudatára, amikor a múltkor Kövér László képviselõtársamat hallgattam. Õ ugyanis elmondta, hogy milyen jogi garanciákat vár egy önkormányzattörvénytõl. Szó szerint nem tudom idézni, de mondanivalójának valami olyan kicsengése volt - elnézést, ha talán félreértettem -, hogy a jogi garanciák adják egy törvénynek tulajdonképpen az értékét és olyasmire, hogy hit, bizalom, jószándék nem nagyon lehet adni. (A FIDESZ körébõl közbeszólás: Dr. Kövér László: Jól értette! Így van!) Kérem szépen, itten vagyok én megakadva! - ugyanis jogi garanciák tekintetében kétségtelen tény, hogy magyar történelmünk igen jelesen jár el. II. Endre királyunk már 1222-ben az Aranybullában egy olyan jogi garanciát adott a király elleni felkelés lehetõségével, a jus resistendivel, ami párját ritkítja Európában: - és mégis azt kell mondanom, hogy ennek a magyar népnek a fegyveres felkelései során nem nagyon találkoztunk ennek a garantált jognak a tömeges elismerésével. Garanciákat teremtett törvényalkotásában Rákosi Mátyás is, mert az õ rendszerében - az egy nagyon zárt és garantált jogrenszer volt - olyan garantált jogrendszer, ami mögött az Andrássy út 60., a Hortobágy és Recsk is ott állt. (Taps a jobb oldalon..) Én igazán azt hiszem, hogy ennek a törvénynek az igazi ereje abban van és abban lesz, ha ezt a magyar nép a magáénak elismeri, mert erkölcsi és világnézeti rendjével összehangoltnak találja. A középiskolában azt tanultam Berzsenyitõl is, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Erre van elsõsorban szükségünk, a jog is erre kell épüljön és nem megfordítva. (Jobb oldalon és középen taps.) Ebben a vonatkozásban bármennyire is összeköt a koalíciós partnerség ezer szála és a hegedû hét húrja Torgyán Józseffel, a polgármesterek szakképzettségére vonatkozó észrevételével is vitatkozni mernék. Valóban nagyon helyes, ha szakképzett polgármestereink vannak, de azért ismerünk Európa történetébõl - nemcsak vidéki falvak és kisvárosok polgármesteri szintjén - embereket, akik nem úgy kerültek oda. Csak egy-két példát: Attlee szakmunkás bizonyítvánnyal a kezében robbant be az angol közéletbe, a háború után Anglia miniszterelnöke, majd mint lord a felsõház tagja hírnevet szerzett magának. Vincent Auriol, a munkás - akinek a felesége mosónõ volt -, minden egyetemi végzettség nélkül a francia nép õt az Elysée palota magasságába emelte, és a második világháborút követõen nem egy tekintélytelen elnöke lett Franciaországnak. Én azt hiszem, hogy amire itt nekünk elsõsorban szükségünk van - valóban sok doktor jurisra szükségünk van+ de elsõsorban ehhez a törvényhez 10 millió magyar homo moralisra van szükségünk, és hogy sikerül-e ezeket létrehozni abból az erkölcsi romlásból, amibe országunk jutott - tisztelt Képviselõtársaim -, mindnyájan, akik itt ülünk, a magunk magatartásával, felszólalásával és példamutatásával szolgálhatunk ennek az alapjának a megteremtéséhez. (Jobb oldalon és a középsõ padsorokban taps.) A másik vonatkozásban szeretnék visszautalni a Magyar Demokrata Fórum választásánál használt Kölcsey-idézetre, ahol elvont eszmei értékek mellett egy nagyon is racionális dolog megjelent Kölcseytõl: a tulajdonnak a kérdése. És ebben a tekintetben az önkormányzati törvény szempontjából az önkormányzati tulajdonról szeretnék beszélni. Két helyen jelenik ez meg ebben a törvényjavaslatban, egyrészt a 75-tõl a 78.§-ig paragrafusig, majd pedig ennek keletkezését, származását illetõen a 105-ös §-ban. Egy oldalról nagyon szabatosan fogalmaz ez a törvény, amikor elkülöníti a törzsvagyont, amihez vagy egyáltalán nem lehet nyúlni, vagy csak igen meghatározott keretek között, másrészt pedig lehetõvé teszi - és én itt most errõl szeretnék két gondolatot említeni - azt a fajta tulajdont, amelyik az önkormányzatoknak a gazdálkodási tulajdonát jelenti, amellyel többletbevételekre tehet szert, természetesen azzal a korlátozással, hogy ezzel nem kockáztathatja az önkormányzat mûködõképességét. Kérem, itt egy nagyon speciális tulajdoni jogforrásról, jogról van szó, amelynek természetes alanya a lakosság és a gyakorlója az önkormányzat: de az önkormányzat stratégiai célokban még a helyi népszavazásnak is alárendelten mûködhet, tehát itt hosszabb távon olyan nagy vagyon-elkótyavetyélésrõl nem lehet szó. Sokan azt mondják, a vállalkozói vagyon nem jó helyen lesz az önkormányzatok kezében, mert azért végsõ soron az önkormányzat nem egészen valódi tulajdonos. Kétségtelen tény, hogy egy nagyon ellenõrzött vagyonkezelõ, ha úgy tetszik- hiszen négyévenként megmérettetésre kerül, vagy még hamarabb is, ha nem jól fungál -,tehát ez az aggály szerintem nem megalapozott. De igenis lényeges, mert azok a nem termelõ és profitot nem hozó tulajdonok, amelyek átmennek a tulajdonába, inkább terhet, kiadásokat jelentenek, mint iskolák, kórházak, szociális intézmények. Kell tehát, hogy az adófizetõ polgárok terheinek könnyítése érdekében igenis egy jól mûködõ önkormányzatnak legyen olyan tulajdona, amelybõl olyan bevételekre tud szert tenni, amelyekkel adónövelések nélkül el tudja érni a közösség céljait és érdekeit. Átnézve a tulajdonra vonatkozó passzusait az osztrák, a bajor, a baden- würtenbergi és a belga önkormányzatoknak, minden ellenkezõ híreszteléshez képest azt kell mondanom, hogy viszonylag túl terjedelmes a jelenleg szabályozás, fõleg ami ennek a származását illeti. Kérem, ez a mai magyar közállapotoknak a tükre. Éppen azért van még ilyen részletességgel szükség, mert Magyarországon a tulajdon most kezd visszajutni eredeti értelmébe. Õszintén remélem, hogy ez a kerettörvény valóban abban az értelemben átmeneti, hogy a sokkal kisebb terjedelmû vagyoni, tulajdoni passzusok a következõ választásokra már meg fognak jelenni, és ebbõl sok elmarad, mert Magyarországon is el fog jutni a tulajdon oda, ahol világszerte, a világ mûködõ részén ez már teljesen egyértelmû: jogi szabályozási kategóriából evidenciába. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)