DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! "Nem a közigazgatási hatalom központosítása, hanem az államtagok érdekeinek az egysége tartja össze az államot" - mondta Eötvös József báró a XIX. század mûködõ eszméirõl értekezve. Ez az az alapvetõ tétel, amelyet a különbözõ színezetû, nemegyszer idegen hatalmak segítségével uralomra kerülõ diktatúrák kétségbe vonnak, megfosztva ezzel a népet önmaga kormányzásának a lehetõségétõl. A modern kor magyar történelmében az önkormányzatok teljes megsemmisítése két ízben következett be, éspedig 1848-ban a szabadságharc leverését, valamint a második világháborút követõen. Most, amikor népünk visszanyerte önrendelkezését, az önkormányzati rendszer kiépítésével az európai szabadságeszme Magyarországra érkezését köszönthetjük. Az eddig az ellenzék részérõl elhangzott, elmarasztaló kritikákkal ellentétben - álláspontom szerint - a törvénytervezet szerves folytatója a haladó magyar önkormányzati hagyományoknak, és messzemenõen figyelembe veszi a legkorszerûbb európai elveket is. Melyek ezek a legfontosabb haladó magyar önkormányzati hagyományok, amelyeket a törvényjavaslat felhasznált és továbbfejlesztve a javaslat részévé tett? Elõször is maga az önkormányzati választási elv, miszerint a helyi lakosság képviselõit nem felülrõl nevezik ki, a megválaszthatók körét felülrõl nem korlátozzák, hanem a helyi önkormányzat lakossága a képviselõit szabadon választhatja, és a képviselõk a mindenkori központi kormányzattól függetlenek. Magyarországon a választási rendszert mint állandó intézményt már igen korán, az 1290. évi dekrétum kodifikálta, amikor kimondta, hogy megyénként négy bírót kell választani. A késõbbi fejlõdés során a megye közössége már az alispánt is maga választotta. Az 1848-as törvényhozásban pedig az addigi jobbágy- és nemesi községeket is a korábban kialakult városi és megyei önkormányzat közjogi jogosítványokkal ruházta fel. Ettõl kezdve a községek is önállóan választhatták tisztségviselõiket, akik mind anyagi, mind fegyelmi szempontból teljesen az önkormányzat közösségétõl függtek. A törvényjavaslat következõ sarkalatos elve az önkormányzatok gazdasági önállósága, mint az önkormányzatiság objektív ismérve. A törvényjavaslat az eddigi megfoghatatlan állami tulajdonnal szemben az önkormányzatoknak valódi tulajdont valódi tulajdonosként biztosít. A magyar hagyományoktól ez az elv sem idegen, hiszen már Hunyadi Mátyás a megyéknek az 1486. évi dekrétumban önadóztatási jogot biztosított, az 1848-as törvényhozás pedig ezt a községekre is kiterjesztette. Végül megemlítem - mint a magyar önkormányzati hagyományokban is gyökerezõ jogosultságot - az önkormányzatok széles körû jogszabályalkotási jogát, amelyet a javaslat a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény végrehajtására tesz lehetõvé. Garanciális jelentõségû, hogy a hivatkozott három alapvetõ jogosultságot a törvényjavaslat már az I. fejezetében az önkormányzati alapjogok között is kimondja. A jogi intézmények idõállóságát és korszerûségét bizonyítja, hogy mindezek a helyi önkormányzatok az Európai Chartában is megfogalmazást nyertek, mint az önkormányzatok önállósághoz való joga és mint a demokratikus hatalomgyakorlás joga. A törvénytervezet ugyanakkor magáévá teszi a már hivatkozott Európai Charta többi kritériumát is, így különösen a helyi önkormányzás elvének az alkotmányban való elismerését, az önkormányzati jogok és hatáskörök bírósági védelmének a jogát, a helyi szükségleteknek megfelelõ igazgatási struktúra kialakításának a jogát, a területi határok védelmét, a helyi önigazgatási szervek egyesülési jogát közös érdekeltségû feladataik ellátására, és az önkormányzatok jogát a feladataik mértékével arányos saját és központi kiegyenlítõ forrásokra, amelyek a már említett gazdasági önállóság alapjai. Nagyon fontos koncepcionális kérdés a centralizáció és a decentralizáció kérdése. Ez összefügg azzal, hogy hány önkormányzati szint legyen, legyen-e megye vagy sem, és ha legyen, milyen típusú megye legyen. A szabad demokraták álláspontját elõadó Wekler Ferenc azt állította, hogy a törvényjavaslat koncepciója egy centralisztikus állami berendezkedést tükröz, és ennek legfõbb bizonyítéka, hogy az alkotmánymódosításról szóló javaslat a helyi önkormányzati jogokat nem az állampolgároktól, hanem a paternalista államtól származtatja. Mindezt azzal támasztotta alá, hogy a javaslat szóhasználata szerint a választópolgárok közösségeit megilleti a helyi önkormányzat joga, tehát a paternalista állam kegyként adja, statuálja a jogokat az önkormányzatok részére. Véleményem szerint ez csak akkor lenne igaz, ha a helyi önkormányzatokról, illetve az alkotmány módosításáról szóló törvényt egy abszolút uralkodó hozná, aki maga az állam egyszemélyben, egy kétszáz évvel ezelõtti király. A jelen esetben azonban nyilvánvalóan nem errõl van szó, hanem arról, hogy egy szabadon, a népfelség elve alapján megválasztott Parlament, tehát magának a népnek a legfõbb döntést hozó szerve fogja megalkotni a törvényeket, és ezekben ugyancsak a népfelség alapján kívánja garantálni azt, hogy a helyi önkormányzás joga a helyi választpolgárok közösségét illesse. A megye kérdésében az az álláspontom, mint ami a nyugat-európai demokráciákban megvalósult. Nyugat-Európában, de talán az egész világon sincs egyetlen olyan demokratikus ország sem, ahol az országos szervek és a helyi önkormányzatok között ne lenne egy vagy több önkormányzati szint. A soklakosú országokban 3-4, az NSZK-ban például 5 önkormányzati szint van. A hozzánk hasonló lakosságú és területû országokban - mint pl. a skandináv országokban, Ausztriában, Svájcban, Görögországban vagy Portugáliában - két helyi önkormányzati szint van. Magyarország tehát nemcsak a történelmi tradíciók miatt helyes, ha megtartja a megyei önkormányzatokat. Éppen egy egyszintû önkormányzati rendszer - amely talán a világon sehol sincs - vezethetne a mintegy kétezer, ténylegesen létrejövõ önkormányzat, azaz község és város esetleges egymás elleni kijátszásához és ezzel de facto centralista hajlamokhoz. Ha pedig szükség van megyei szintre, akkor szükség van választott megyei képviselõtestületre is, mert egy demokráciában nyilvánvaló, hogy minden hivatalt vagy szervet - így egy megyei hivatalt is - a választópolgárok által választott testület kell hogy irányítson és ellenõrizzen. Ezért egyetértek a javaslat önkormányzati megye-koncepciójával. A javaslat ugyanakkor az alá-fölé rendelések tilalmának kimondásával és az egyes önkormányzati szintek feladatainak világos elhatárolásával megfelelõ garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy a megye ne nyomhassa el a települési önkormányzatokat. A másik fontos koncepcionális kérdés az önkormányzatok gazdasági alapjaival kapcsolatos. A problémakört bonyolítja az a tény, hogy az állami tulajdont kell visszaalakítanunk önkormányzati, illetõleg magántulajdonná, és e folyamatot tapasztalatok nélkül, elsõként kell megoldanunk. Véleményem szerint az önkormányzatok gazdasági alapjainak a megteremtése nem várható egy kizárólagos önkormányzati törvénytõl, hiszen e kérdés szorosan kapcsolódik a gazdasági élet átalakítását célzó tulajdon- és földreformról, az államháztartásról és a vagyonról szóló törvényekhez. Tudom, hogy hálás dolog az ellenzék számára egy népszerû, ám lehetetlen követelést szegezni a kormány mellének, de úgy gondolom, hogy ez ellenzék sem gondolja komolyan, hogy a nagy jelentõségû törvények együttes elõterjesztése ilyen rövid idõ alatt felelõsséggel lehetséges. A rendszerváltás mielõbbi teljessé tétele érdekében azonban a felsorolt törvények nem sokkal - hangsúlyozom: nem sokkal - késõbbi benyújtása nem lehet akadálya az önkormányzatok létrejöttének. Az ellenzék is éppen úgy tudja, hogy a törvényeket már a szeptemberi üléseinken tárgyalni tudjuk. Természetesen nem állítom azt, hogy a törvényjavaslatban nincsenek vitatható részletek, így például a képviselõi felelõsség kérdése, vagy erõsen megkérdõjelezhetõ a bizottságok döntési jogkörrel való felruházásának a lehetõsége. Összegezve az elmondottakat, meggyõzõdésem, hogy a parlamenti vitában tökéletesedõ önkormányzati törvény megalkotásával hatalmas lehetõség kapujában állunk, mert nem elég, hogy demokratikusan választott parlamentünk és kormányzatunk van, hiszen a nemzet belsõ átütõ erejét és ellenálló képességét - az ismeretlen jövõre való tekintettel is - a szabad helyi önkormányzatok adják. Azok a szabad önkormányzatok, amelyek leginkább képesek és hivatottak is biztosítani azt, hogy a munka gyümölcsét valóban azok és ott élvezzék, akik és ahol azt elõteremtették. Azok a szabad önkormányzatok, amelyek leginkább alkalmasak arra, hogy az emberek valóban otthon érezzék magukat a hazában, hogy boldoguljanak, hogy soha többé ne legyenek idegen földre kényszerülõ politikai vagy gazdasági menekültjeink. Mindezek alapján a törvényjavaslat elfogadását javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Jobb oldalon taps.)