MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A FIDESZ frakciójának nevében megszólaló dr. Kövér László felszólalásában azt említette, hogy gondot okoz számunkra több dolog is, ami a törvényjavaslatban szerepel; ugyanakkor aggaszt bennünket jó néhány kitétel, amelyet nem találunk a tervezetben. Felszólalásom két olyan probléma köré csoportosul, amelyik közül az egyik az említett hiányérzetbõl fakad, míg a másik a meglevõhöz kapcsolódó elégedetlenségembõl. Lássuk elõször az elsõ problémát, amely az önkormányzatok gazdasági, gazdálkodási alapjaihoz kapcsolódik. Nemhiába beszélnek arról a rossznyelvek, hogy ezen - gazdálkodásra vonatkozó - fejezetet a beterjesztõk nem kívánták a törvényben szerepeltetni. Ezen mi nem is csodálkozunk, hiszen ez talán a legelnagyoltabb, a legtöbb kérdõjelet és hiányosságot tartalmazó passzus a törvénytervezetben. Mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok talpraállításában és egészséges fejlõdésében nélkülözhetetlen táptalaj a gazdasági létalap. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetû térségek esetében, ahol a szabadság órája könnyen az ellehetetlenülés pillanatával eshet egybe, hiszen ha pusztán helyi forrásaikra támaszkodhatnak, akkor szegénységük újratermelõdik, nem tudnak kitérni a bûvös, eddig önmagába záródó körbõl. Ezen szegényebb térségek önkormányzatainak problémáival a tervezet mindössze a 85. §-ban foglalkozik, akkor is átutalja azt az költségvetési törvény hatáskörébe. Ezt két szempontból is aggályosnak tartom. Egyrészt, mert a költségvetési törvény elfogadására nem biztos, hogy ebben az évben sor kerül, így éppen a beinduláskor az alapjaiban veszélyezteti az önkormányzatok tervezését, gazdálkodását. Másrészt mivel az önkormányzatok talponmaradása a demokrácia sarkköve, így nem tartom célszerûnek ezt a témát az elõreláthatólag igen szûk marokkal mérõ költségvetési vita hatáskörébe utalni. Módosító javaslatom a hátrányokat kompenzáló normatív szabályozás fontosságát kívánja hangsúlyozni, s nem a 85., hanem a 82. § keretében. Milyen elõnyök származhatnak abból, ha a fejlettségi eltéréseket a normatív költségvetési hozzájárulásban is figyelembe vesszük? Ezzel egyrészt biztosítható, hogy a kompenzálás normatív legyen, másrészt a fokozatosság elvét is érvényesíteni lehet, mert így a támogatás nemcsak a legrosszabb helyzetben levõ önkormányzatok alsó kasztjára terjed ki - hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy ez a kategória bármikor szûkíthetõ. Továbbá az univerzális rendszer fenntartásában valamennyi önkormányzat érdekelt, így elkerülhetõ, hogy csak maradékelven részesüljenek kiegészítõ támogatásban az amúgy is rossz érdekérvényesítõ képviselettel rendelkezõ településeink. Az általam indítványozott normatív rendszer lehet indirekt - pl. az ingatlanérték alapján számított - vagy direkt ellátottságot az egyes területeken - pl. oktatást, egészégügyi mutatókat közvetlenül is - figyelembe vevõ lehetõség. Célszerûnek tartanám ezen kompenzációs technikák mielõbbi kidolgozását, hogy ezek alapján a konkrét technikákban és a helyi és központi ellátások arányainak meghatározásában megalapozott döntést hozhassunk. A másik problémakör, amivel foglalkozni szeretnék, az ország kis költségvetésére, a társadalombiztosításra koncentrál. Egyrészt hiányolom a törvénytervezetbõl a társadalombiztosítási vagyon és az ehhez kapcsolódó intézményi háttér biztosításának deklarálását, ugyanakkor értetlenül állok a bevételi oldalon felsorolt, társadalombiztosításból származó bevételek megemlítése elõtt. A társadalombiztosítási bevételeknek ilyen besorolását csak akkor tudnám elfogadni, ha egyértelmûen deklarálva lenne az is, hogy mit vállal ezért az önkormányzat. Ha a társadalombiztosítás végre egyenrangú társként szerepelne a szerzõdésben. Annál is inkább elfogadhatatlan számomra a helyzet, mivel az egészségügyi és a családi pótlékhoz kapcsolódó kiadások forráscseréjét csak ideiglenesen, tehát erre az évre, 1990-re határozta meg a törvény. A törvénytervezetben szereplõ megfogalmazást ebben a formájában egy bianco csekkhez lehetne hasonlítani, ahol a kifizetendõ összeget az önkormányzat írja a társadalombiztosítás számlájára. Ez ebben a formájában, amikor folyamatosan a társadalombiztosítás önállóságának a fontosságáról beszélünk, számunkra elfogadhatatlan. Remélem, hogy a szakmai megfontolásokban mindenképpen méltánylást kapok a kormánypárti országgyûlési képviselõktõl. A tárgysorozathoz kapcsolódó módosító indítványaimat a továbbiakban mellékelni fogom. Köszönöm képviselõtársaim megtisztelõ figyelmét. (Taps.)