DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Meglehetõsen nehéz helyzetben vagyok, hiszen árpafüzérrel nem szolgálhatok, szóvirágokból kötött bokrétáktól szeretném Önöket megkímélni, marad tehát néhány földhöz ragadt érv, amelyet az önkormányzati törvényjavaslathoz szeretnék fûzni. A helyi közösségek autonómiáját, önrendelkezési jogát, mûködésük biztonságát szavatoló önkormányzati törvény megalkotása valóban nagy jelentõségû vállalkozása az új Parlamentnek. Azt gondolom, sikeréhez, ahhoz, hogy ne illúziókat keltsen, hanem valóságos garanciákat és mûködõképes szabályokat alkosson, néhány összefüggés elkerülhetetlen. Egyebek között kettõre szeretném a figyelmet ráirányítani. Az egyik: konzisztencia azokkal a törvényekkel, amelyek nélkül az önkormányzati törvény üres. Mélyen egyetértek Áder János képviselõtársammal, aki ezekre, a törvényekben meghúzódó rendkívül fontos összefüggésekre felhívta a figyelmet. A másik: olyan gazdasági alapok, amelyek reálisak, nem keltenek illúziókat, amelyek nem teremtenek olyan helyzetet, hogy egy válsággal küzdõ gazdaság hiányos központi költségvetése napi finanszírozási gondokkal küzd, emellett azonban nyugodtan, netán pénzbõséggel mûködõ helyi önkormányzatokhoz ad garanciákat. De fordítva: nem is táplálja azt az illúziót, hogy az elkövetkezendõ néhány esztendõben ez a gazdaság képes arra, hogy egy ilyen típusú finanszírozási, gazdasági feltételrendszert teremtsen meg. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, az önkormányzati törvény elõterjesztett javaslata jó néhány feltétellel adós. Azt gondolom, minimum négy olyan törvény összehangolt megalkotására lenne szükség, hogy ezt az önkormányzati törvényben rejlõ csapdát ki lehessen kerülni, amelyek ma nincsenek a Ház elõtt. E négy törvény - hangsúlyozom, egyebek között - a helyi adókról szóló törvényjavaslat, az államháztartási törvényjavaslat, a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat és a vagyonpolitikai irányelvek, vagy privatizációs törvényjavaslat. Miért mondom mindezeket? Gondolják végig. Az önkormányzati törvény IX. fejezetében található, hogy az önkormányzatok gazdasági, pénzügyi erõforrásai között megtalálhatók a helyi adók. Vajon mire számíthatnak a helyi adókból a leendõ önkormányzatok? Milyen jogosítványaik lesznek, milyen jogcímeken és milyen mértékben állapíthatnak meg adókat? Vajon kiterjednek az adók a jövedelmekre; ha igen, milyen lesz a megosztás a központi jövedelemadóztatás és a helyi jövedelemadóztatás között? Netán adóztatási, jövedelemadóztatási szintek növelésének szándéka húzódik meg a gondolat fölött? Lesz-e egységes vagyonadó a mai Magyarországon, és ha igen, akkor milyen lesz a megosztás a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között? Vajon a jelenlegi, úgynevezett tárgyi adók közül mi az, ami a helyi adóztatás körébe bevonható? Kibõvülnek, vagy szûkülnek ezek a jogcímek? Netán az adórendszer átalakításában elkerülhetetlen, ma megszüntetendõ elemek, mint például telekadó, borforgalmi adó; egy új földadó- rendszer kidolgozása során a jelenleg egymástól elválasztott nagyüzemi földadóztatás és a mezõgazdasági kistermelést végzõ lakosság földadóztatása milyen jövedelemforráshoz juttatja az önkormányzatokat, és milyen jövedelemforrásokhoz juttatja a központi költségvetést? Vajon e forgalom, amely bizonyos konjunkturális elemeket tartalmaz, túl az általános forgalmi adóztatáson, bevételekhez juttatja-e az önkormányzatokat a nagyvárosokban, az üdülõhelyeken, más frekventált településeken? Vajon lehet-e arra számítani, hogy az adószintek betartása, netán csökkentése mellett a jelenleginél nagyobb érdemleges forrásokhoz juthatnak helyi adók formájában az önkormányzatok? Tisztelt Országgyûlés!Ezek nem szónoki kérdések, válaszolni kell rá. Válaszolni pedig a helyi adótörvények hiányában egész egyszerûen lehetetlen. Ez pedig rendkívül veszélyes, hiszen minden bizonynyal mindenki mûködõképes önkormányzatokat; a feladataik végrehajtásához megfelelõ pénzügyi feltételekkel, gazdasági alapokkal rendelkezõ önkormányzatokat szeretne. Államháztartási törvény. Ága-boga millió, mindössze kettõre szeretnék utalni. Egyrészt az állam központosított és területi, helyi feladatai közötti munkamegosztásra, másrészt az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti erõforrások, pénzügyi erõforrások megosztására. És azt gondolom, ez nem intézhetõ el azzal, hogy a majd megosztott jövedelemforrások körében a mindenkori éves költségvetési törvény jóváhagyásakor a Parlament eldöntheti, hogy vajon a különbözõ címen centralizált jövedelmekbõl mit fog beépíteni az állami költségvetésbe, és mit fog hagyni a helyi önkormányzatok részére. Gondolják csak végig, a feladatok ilyen példaszerû és messze nem teljeskörû felsorolása, amit az önkormányzati törvény tartalmaz: például helyi energiaellátási felelõsségrõl vagy feladatról beszél, ugyanakkor nem beszél - mondjuk - a helyi foglalkoztatás feladatáról. Gondolják csak végig, ha az elkövetkezendõ idõszakban elkerülhetetlenül a struktúraváltás következményeként nõ az átmeneti munkanélküliség e hazában, vajon a közmunkák szervezésének nem nõ meg az igénye, nem lesz helyi foglalkoztatási feladat - és ki fogja csinálni, ha nem a helyi önkormányzatok? Fontosabb vajon a helyi energiaellátás, amely néhány energiahordozó kiskereskedelmi forgalomba hozatalát jelenti, mint például ez a feladat? Kovács Pál képviselõtársam beszélt az intézmények finanszírozásának gondjáról. Ez is államháztartási problémakör kérdése. Vajon az úgynevezett normatív támogatás, amely bizonyos állami feladatok végrehajtását van hivatva finanszírozni, önkormányzatok alanyi jogán fog járni, vagy azok az intézmények, szervezetek, esetleg állampolgárok kapják, akik e feladatokat végrehajtják? Vajon az intézmények rendelkeznek-e saját bevételi forrásaikkal, azaz nettó módon kapcsolódnak az önkormányzatok költségvetéséhez, vagy pedig nem: kizárólag az önkormányzatok nyújtják azokat az erõforrásokat, amelyek feladataik végrehajtását finanszírozni képesek? Nyitott kérdés mind-mind, megválaszolásuk nélkül nem lehet mûködõképes önkormányzati törvényt alkotni. A társadalombiztosítás ügyei: itt is csak egyetlen szempontra szeretnék utalni. Vajon átfutó pénzügyi tételként fogják-e kezelni az önkormányzatok a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátást, kiegészítve az egészségügyi ellátás tárgyi feltételeinek biztosításával, vagy közvetlenül a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyi feladatok végrehajtását? Messze nem mindegy! Nem egyszerûen technikai kérdésrõl van szó. Vagyonpolitikai irányelvek vagy privatizációs törvény? Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, talán az önkormányzatok gazdasági stabilitásának legfontosabb feltétele. Mirõl van szó, tisztelt Országgyûlés? Ha a jelenlegi felsorolást, és egy másik napirendi pontunkban az Állami Vagyonügynökségrõl szóló törvényjavaslatban elõterjesztett javaslatot nézzük, akkor lidérces álmaimban az a veszélyes kép rajzolódik ki, hogy az önkormányzatok kezébe jutó tulajdon kizárólag veszteségforrásokat, terheket fog jelenteni, amely támogatás nélkül nem tartható fenn. Profitot eredményezõ, vállalkozási nyereséget hozó vagyonnal ezek az önkormányzatok a jelenlegi elképzelések szerint nem fognak rendelkezni. De továbbmegyek! Vajon a saját vállalkozásból és vagyonból származó jövedelmek milyen köre fölött rendelkezhetnek majd az önkormányzatok? Az adózott nyereség fölött? A tulajdon utáni osztalék fölött? A bérleti díj fölött? Netán az adózott bruttó jövedelem fölött? Ezt is el tudom képzelni, és ez sem képzelhetõ el az államháztartási törvény, illetve vagyonpolitikai irányelvek és privatizációs törvény nélkül. Mindent összevetve, tisztelt Országgyûlés, azt szeretném mondani, nem egyszerûen taktikázgatás vagy valamiféle idõhúzó szándék rejlik a mögött a követelmény mögött, amelyet nem én mondok ki elõször e Házban, az elõzõ hozzászólások közül nagyon sokan - Kövér László, Wekler Ferenc, Kóródi Mária és az eddig idézettek is mind-mind - rámutattak erre a követelményre; hogy nem lehet az önkormányzati törvény mûködõképességét garantálni akkor, ha ezek a kapcsolódó törvények hiányoznak. Mindezek alapján nem látom igazán indokolatlannak azt a kérdést - egyetértve azzal, hogy meg kell teremteni ezt a törvényt -, vajon az idõben történõ önkormányzati választások jó elõkészítése érdekében ebben a gyors fordulóban nem azokat a törvényi elõfeltételeket kellene-e megteremteni csupán, amelyek a választások lebonyolítására alkalmasak, és késõbb megalkotni, megalapozottabban - az elõbb említett törvények ismeretében - az összhangot az önkormányzati törvény és egyéb törvények között, megteremtve ezzel a mûködõképességet. Ma úgy látom, hogy a jelenleg elõterjesztett törvényjavaslat alapján az önkormányzatok mûködõképessége nem biztosítható, a feladatok és a források közötti összhang nincs meg, megvan a veszélye egy erõteljes illúziókeltésnek, amit sem az állami költségvetés, sem az Országgyûlés nem fog tudni kielégíteni - ebben az esetben pedig több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk a gyors törvényalkotással. Ne vegyék rossz néven a hasonlatot, kicsit az a benyomásom: olyan vállalkozásról van itt szó, mint amikor valaki félcipõben, egy szál sétapálcával indul neki a Himalájának - biztos nem fog a csúcsra felérni. Módosító javaslataim, amelyeket beterjesztettem, nem képesek ezeket a hiányokat pótolni, mindössze a nyilvánvaló ellentmondásokat és problémákat vannak hivatva kiküszöbölni. Ezeknek az indoklására, ha szükséges, majd a részletes vitában visszatérek. Végezetül egyetlen dolgot meg kell mondanom - bár látom, Torgyán József éppen távozni készül -: ha egy realista típusú önkormányzati törvényt akar a Parlament alkotni, akkor igaza van, az 1886-os törvény sokkal jobb annál, mint ami most az asztalunkon van. De tartok tõle, hogy ez a nép, amelyre olyan sokan hivatkoznak, s ez a Parlament nem egy ilyen típusú önkormányzati törvényt, hanem a Magyar Köztársaságnak megfelelõ önkormányzati törvényt szeretne alkotni, ez pedig nem az. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)