SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az önkormányzati törvény általános vitája kapcsán szeretnék néhány gondolatot Önök elé tárni, s ezzel hozzájárulni a törvény megalkotásához. Nem kívánok belebonyolódni a jogászok bonyolult szakmai vitájába. Nem azért, mintha arról nem volna véleményem, de talán számomra helyesebb, s talán jobban segíti a szakemberek munkáját, ha a vidék gondjait, az otthoni tapasztalatokat mondom el néhány szóban. Adjon nekem erre jogot az a néhány búzafonat, amit vidékiek, falusiak megbízásából tettem ma reggel a frakciók vezetõinek asztalára (taps), elvállalva, hogy akik küldték, azoknak az üzenetét tolmácsolom. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Alig tíz napja múlt el Péter-Pál, amikor megszakad a búza töve, az érett kalászok szolid alázattal hajtják le fejüket, s várják sorsuk beteljesedését - folyik az aratás. Kis- és nagygazdák méltósággal és felelõsséggel végzik sok ezer éves hivatásukat, a jövõ évi kenyér, az élet betakarítását. Aratás elõtt a gazdák és gazdaságok határszemlét, Péter-Pálkor ünnepet tartanak. Az aratásra jól fel kell készülni, és iparkodni elvégezni, nehogy letörjön az érett kalász, kiperegjen a szem, jég verje el a termést, vagy gyom nõje fel a búzát. (Felkiáltások: Az önkormányzatról!) Igen, arról is fogok, igen. Ezek a gondolatok szorosan kapcsolódnak az önkormányzathoz. (Zaj.} Ilyen határszemlére és két falu szövetkezetének összevont vezetõségi gyûlésére hívtak meg két hete Mindszent és Szegvár községbe, és egy héttel ezelõtt egy csodálatos, egész napos aratási ünnepre a Békés megyei Csorvás községbe. Nagyszerû élmény volt részt venni a két, hosszú évek óta kiváló termelõszövetkezet vezetõségi gyûlésén. Nem azt vitatták, hogy az erõszakkal elvett föld visszajár-e vagy sem, hogy a tulajdonrendezésnél honnan induljunk ki - számukra ez egészen természetes; a történelmet saját bõrükön érezték -, hanem azt kerestük, hogyan tudnánk megoldani a vidék, a kis- és nagygazdák, a falusi önkormányzatok életbevágó problémáit, hogyan tudnánk feloldani az ellentmondásokat, hogyan tudunk a vidék, a parasztság számára megértést, megbékélést, biztos jövõt teremteni. Pedig ezek a tsz-vezetõk is tagjai az Agrárszövetségnek, de õk ott a faluban, a földeken hirdetik az igét. Nekik minden nap szembe kell nézni az egész faluval. Örömöm és jövõbe vetett hitem Csorvás községben erõsödött meg, ahol a kisgazdapárt, a termelõszövetkezet, a fiatal szakember, tsz-elnök és a magángazdálkodók, a falu értelmisége, tanácselnöke és vállalkozói egymást segítve a faluért és a magyar jövõért baráti körbe tömörültek. Õk szervezték a csodálatos aratási ünnepet, modern változatát annak az õsi, szent áhítatnak, amikor apáink és nagyapáink az aratás megkezdése elõtt a búzatábla szélén imára kulcsolták kezüket, hálát adva a termésért, és Istentõl kértek erõt az aratás embert próbáló munkájához. Õsi pogány misztérium: õk küldik a Magyar Köztársaság elnökének, az Országgyûlés elnökének, a képviselõcsoportoknak, a miniszterelnök úrnak és a földmûvelésügyi miniszternek kezük munkáját, az asztalukra reggel odatett búzafonatokat. Szerettek volna az Országgyûlés minden tagjának adni (zaj), de most másra kell a faluban a munkáskéz! Tisztelt Képviselõház! Amíg ilyen példákat láthatunk a vidéken, másik oldalról összerendezett uszítás, összerendezett rágalomhadjárat folyik nemcsak a Kormány mezõgazdasági programja és a Kisgazdapárt mezõgazdasági politikája ellen, hanem számtalan más területre is kiterjesztve. Szomorúan láttam a hét végén, hogy van, ahol ez a vetés is kikelt; szerencsére nem sok, hiszen a lassan elviselhetetlen terhet hordozó, a munkanélküliség és a szegénység rémével magát most szembentaláló lakosság körében, vagy a múltjuk miatt félõk közt e magnak, az ördög vetésének is van talaja. Egykori barátokat, rokonokat, a falu népét és vezetõit, a téeszt és a magángazdákat kergették gyalázatos ellentétbe például Székkutason, ahol nem azt keresik, hol segíthetnének egymáson, hanem a rosszindulat, az ördög vert tanyát az emberi lelkekben. Itt valóban veszélyben a forradalom! Üzenetet is hoztam az Országgyûlésnek. A parasztság nyugtalanul és türelmetlenül várja a törvényalkotást. (Taps. - Felkiáltások: Úgy van! Mi is!) Türelmetlenül várja a földtörvényt. (Taps. - Felkiáltások: Így van! Mi is!) Szeretnék pontosan tudni, hogy mire számíthatnak. (Felkiáltások: Mi is!) Lesz-e, lehet-e társadalmi megbékélés? Aratni a politikában is idõben kell, mert Pató Pál földjén a kalász elszórja a szemet, a búzát ellepi a gyom, és Pató Pál csak szalmát és polyvát csépel. Adjon Isten elegendõ bölcsességet s áldást az országgyûlés minden tagjának a munkájára. Ezt üzeni Szegvár, a Csongrád megyei 6-os számú választókerület és a Csorvásiak Baráti Köre. Tisztelt Országgyûlés!A törvényalkotás munkája sürgõs. A vidék félti a forradalmat, szeretné azt minél hamarabb megvalósítva és megerõsítve látni. Elõbb az önkormányzati törvénnyel, azonnal utána a többi, a forradalmat, a privatizációt végigvivõ törvényekkel. Utoljára néhány képviselõtársam felé szeretném tolmácsolni azok üzenetét, akik valamikor Wenckheim báró cselédjei voltak, majd ebbõl rövid, de boldog reményekkel teli intermezzo után a szocialista nagyüzem cselédjei lettek. Õket nem hatja meg, ha a képviselõk közül bárki is ezzel fenyegeti õket, mert pontosan tudják, kik és hogyan tartották cselédsorban, kik emelték ki, s kik taposták mocsárba õket. Szeretnék, ha nem használnák a képviselõházban ezt a szót. Remélik, most nem intermezzo, de az idõk végezetéig boldog, szabad élet következik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)