DR. BILECZ ENDRE (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr!Az elõttünk fekvõ, most terítékre kerülõ önkormányzati törvényjavaslat, amelyet az új demokratikus Kormány terjesztett elõ, bevallottan támaszkodik az európai közigazgatási, önkormányzati hagyomány, illetve a magyar közigazgatási hagyomány értékeire. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek az önkormányzati, közigazgatási hagyományok azonban mind Európában, mind Magyarországon kétfélék. Politikai nézõpontból lehetnek demokratikusak, illetve antidemokratikusak. Közigazgatásszervezési szempontból pedig centralizálók, illetve decentralizálók. Az a jog- és politikai intézmény, melynek fenntartását a Kormány törvényjavaslata tartalmazza, a megye, esetleg vármegye, megítélésem szerint azt a veszélyt rejti magában, hogy esetleg a magyar közigazgatási hagyománynak az elsõsorban retrográd jellegû, centralizáló jellegû intézményét fogja továbberõsíteni, életben tartani. Magyarországon a vármegyerendszer az utóbbi 120 esztendõben a polgári társadalomban, illetve az úgynevezett létezõ szocializmus idõszakában centralizáló, központosító feladatokat látott el. Ilyen szempontból a történelmi jogfolytonosságát sok tekintetben sok tekintetben megtartotta. Mindannyian olvastuk, ki egyszer, ki többször, Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival címû regényét, s gondosan tanulmányozta, hogy Bontó vármegyét Kopereczky fõispán hogyan kormányozta. Nem állítom azt, hogy a Tisza Kálmán-idõszakban annak a vármegyének minden olyan szélsõséges, törvényben biztosított jogai voltak, hogy a nép akaratát visszaszorítsa, elnyomja; de azt igen, hogy az akkori Bontó vármegyében azért a fõispán kinevezése olyan légkörben történhetett meg, hogy a képviselõ úr veje, Noszty Pál együtt tarokkozott a miniszterelnökkel... (Mozgolódás. Salamon László közbeszól: Mindenki olvasta!)... utána pedig Kopereczky bárót úgy lehetett beiktatni, ahogy be lehetett, és mindenféle külön jogszabályi felhatalmazás nélkül tett, amit tett az akkori Bontó vármegyében. Megítélésem szerint akár irodalmi, akár közigazgatástörténeti példákat nézünk, ugyanez folytatódott a két világháború közötti Magyarországon. 1950 után a tanácsrendszer, a szovjetrendszer bevezetése egy politikailag új helyzetet teremtett. Teljes diktatúrát teremtett a megyei intézményben. Ugyanakkor ez a megyei intézmény bizonyos centralisztikus elemeket a régi magyar közigazgatási hagyományból, a megyei közigazgatási igazgatásból is átvett egészen 1989-90-ig. (Csengey Dénes közbeszól: Néhány szót a törvényjavaslatról nem lehetne?) Igen, köszönöm. A törvényjavaslat... (Taps a jobb oldalon.) Megítélésem szerint a törvényjavaslat lehetõséget biztosít a vármegyei hivatal fenntartása révén például arra, hogy esetlegesen a régi közigazgatási apparátus jelentõs részét pozícióban tartsa, esetleg akarva-akaratlanul a hatalom átmentésének eszközévé váljék. Erre nem látok garanciákat a törvényjavaslatban, hogy ezt kiküszöbölné. A megye azért lehet Magyarországon, az új törvényjavaslat szerint is, a centralizáció eszköze - és ebben vitatkoznék azokkal a szakszerû megállapításokkal, amelyek azt mondják, hogy Nyugat-Európában is vannak centralisztikus jogintézmények, illetve centralizációs hatáskörök, hogy... Nyugat-Európában fejlett civil társadalmak vannak, a szabadság kis körei kialakultak, gazdagon gyûrûznek; Magyarországon viszont egy viszonylag fejletlen, kialakulatlan civil társadalomban nagyon is hiányosak a szabadság kis körei. A társadalmi önszervezõdés lehetõségei most már adottak, de nem váltak ténnyé. Ilyen szempontból nyilvánvaló, hogy Magyarországon egy ilyen gyenge társadalmi önszervezõdés mellett, amiben még most is vagyunk, mást jelent például egy prefektusi intézmény bevezetése, mint amit a fejlett civil társadalommal rendelkezõ Franciaországban és más nyugat- európai országban. Megítélésem - és a szabad demokraták megítélése - szerint a szabad társulások rendszere a jövõ járható útja a magyar közigazgatás szervezésében. Ezzel kapcsolatos álláspontunkat kollektív elõterjesztésünk tartalmazni fogja. Esetleg konkrét részjavaslatokat is elõterjesztünk. Most az általános vitában annyit tudok felsorolni, hogy Magyarországon nagyon fontos lenne a települési önkormányzatok szabad társulásaiból a következõ formákat kialakítani: a hatósági igazgatási társulást, az intézményirányító társulást; és a közös képviselõtestületek intézményét továbbfejleszteni. Megyei szinten úgy tudom elképzelni a megyei intézményfenntartó társulás létezését - amely tulajdonképpen a körzeti szükségleteket kielégítõ középfokú közszolgáltatást nyújtó intézményeket jelentené, és ezeket társítaná -, mint ahogy ezeket a Kormány törvényjavaslata bizonyos mértékben tartalmazza. Kellõ kifejtés nélkül szükségesnek látszik ezen javasolt jogintézmények tartalmának, mûködésének a konkrétabb kifejtése. Végül: a megyei szabad társulások rendszerén belül nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy minden ilyen megyei területi szabad társulás automatikusan kiterjed a megyék egészére, mert a magyar történelmi fejlõdés alapján szociológiai tény, hogy ebben az országban a megye nem különösebben népszerû intézmény. Valószínûleg azonnal nem is válik azzá. Itt azonban nem hangulati kérdésekrõl van szó, hanem arról a tényrõl, hogy ma Magyarországon körülbelül 50-60 olyan város létezik - ebben a megyeszékhelyek is benne vannak -, amelyek képesek a városkörnyéknél és a régi járásnál nagyobb természetes vonzáskörzetet jelenteni. A megye ilyen szempontból meglehetõsen üres fogalom. Gyermekkoromban, amikor gimnáziumban jártam, Tolna megye meglehetõsen üres fogalom volt, de a községek tiszta fogalom volt: hol élek, mit jelent számomra. Meggyõzõdésem, hogy ezzel az érzésemmel nem állok ebben az országban - talán ebben a tisztelt Házban sem - egyedül. Ugyanakkor ha pontosan megnézzük, hogy ma a magyar városok jelentõs része bármilyen formában elfogadná - akár önkormányzati formában is - a megyerendszer továbbéltetését, akkor nekem bizonyos kételyeim vannak, ha például azt nézem, hogy Sopronban és Mosonmagyaróvárott milyen álláspont alakulna ki ezzel kapcsolatosan. Ugyanígy látnám például Veszprém megyében: más lenne esetleg a helyzet Veszprém és más lenne Pápa és Tapolca esetében. Ugyanígy látom Tolna megye esetében, amit felsoroltam: más a nézõpont Szekszárdról és más Dombóvárról nézve. Ugyanígy Nógrád megyében: más a nézõpont Salgótarjánból, illetve Balassagyarmatról nézve. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy például Gyöngyös és Hatvan városa és számtalan város környéke akár önkormányzati formában is feltétlenül fenn kívánja tartani Heves megyét, mint további politikai-közigazgatási jogintézményt. És sorolhatnám gyakorlatilag végig az ország térképét. Ebbõl is látszik, hogy célszerû lenne konkrétan meggondolnia a tisztelt Háznak azt, hogy a megyerendszer szabad társulásos formában való laza fenntartása mellett esetleg komoly törvényi lehetõséget kell teremteni a városkörnyéki szabad társulások létrehozására is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)