BOSSÁNYI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elõttem már többen többféleképpen szóltak az önkormányzati rendszer elveirõl. Például Kövér László, a FIDESZ képviselõje meggyõzõen érvelt amellett, hogy az önkormányzatot mint politikai, gazdasági, szervezeti közeget felvilágosult, polgárosult társadalmak alkalmazzák. A kereszténydemokrata Füzessy Tibor pedig ihletetten érvelt amellett, hogy az ókortól napjainkig önkormányzati közösségek milyen fontos szociális értékeket hordoztak, és ideológiájuk hogyan következik a keresztény gondolkozásmódból. Azt hiszem, a történelmi példák sokaságát lehetne arra is idézni, hogy az önkormányzat és az önigazgatás filozófiája és értékrendszere milyen szervesen kötõdik a baloldali gondolkozásmódhoz. (Zaj . A teremben egy galamb röpköd.) Itt van a békegalamb. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, kár lenne, ha bárki is világnézeti vagy netán pártpolitikai alapokon megpróbálná kisajátítani magának az önkormányzatot, mint társadalmi szervezési modellt. Nekünk most olyan önkormányzati rendszer jogi alapjain kellene munkálkodnunk, amelyek a magyar társadalom modernizációjának az alapsejtjeit teremtik meg. Én a lehetséges változatok közül Bibó István közigazgatási és önkormányzati koncepcióját tekintem ilyen mérvadónak. Hiszek abban, hogy a civil társadalom képes önmagát megszervezni, ha megadják a számára a jogi kereteket, a gazdálkodási lehetõségeket és a politikai szabadságot. Hiszek abban, hogy a helyi önkormányzatok szabad társulásából egészséges és mûködõképes önkormányzati rendszer épülhet fel. Tisztelt Ház! Sajnos az a koncepció, amelyrõl most vitatkozunk, ennek a modellnek csak egy-egy elemét foglalja magában. Én a legnagyobb hibának - mint ezt elõttem már többen más frakciókból is hangsúlyozták - a megyerendszerben lévõ hatalmi koncentrációt tartom. Ezen a szinten - de alacsonyabb szinteken is - a törvénytervezet összemossa az önkormányzati és az államigazgatási munka megosztását és felelõsségét. Fõként a megyei szinten feltételezett önkormányzat nem alkalmas arra, hogy a végrehajtási hatalommal szemben önálló hatalmi ágként mûködjék, inkább a kormányzati hatalom meghosszabbításának tetszik. Hölgyeim és Uraim! Ennek a legjellegzetesebb példája, hogy a fõispánt a miniszterelnök nevezi ki. Emellett nagyon jól érvelt és szemléletes példákat hozott fel Kóródi Mária képviselõtársam. Ugyanakkor Mizsei Béla képviselõtársam megvédte ezt az intézményrendszert. Legfõbb érve az volt, hogy az emberek tisztelték a fõispánt. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy lehet, hogy tisztelték, de más lehetõségük nem is igen volt. Mindenesetre magukénak nehezen érezhették. Lehet, hogy szerették, de legfeljebb annyira szerették, mint amennyire szerették a csendõrséget, a cselédsorsot és a bérmunkát. (Nagy zaj.) A fõispáni jogkört szerintem is jobban kifejezné a kormánymegbízott kifejezés. Hatalma egyszerre megfoghatatlannak tetszik, ugyanakkor korlátlan is. Elnézést a példáért! Tudom, hogy van benne némi túlzás, de logikája a következõ. Az is mondható, hogy az elsõ éjszaka jogán kívül minden jogi hatáskörrel rendelkezik. (Derültség - Zaj.) Tisztelt Ház! Nem véletlenül említem ezt a feudális példát, ugyanis az elõttem szólóval ellentétesen egyaránt aggályosnak tartom a vármegye, a fõ- és alispán, a polgármester és jegyzõ elnevezések felelevenítését. A fõ- és az alszolgabírók nyilván azért maradtak ki a törvénytervezetbõl, mert a járásokat korábban már megszüntették. Tisztában vagyok a tradicionális értékekkel és azzal, hogy milyen fontos a szerepük egy-egy nemzet gondolkozásmódjának és magatartásformájának a formálásában, de azt hiszem, hogy a fent említett elnevezések - és ennél még sokkal lényegesebb, amit ezek a fogalmak törtélnelmileg hordoznak - egy meghaladott közigazgatási struktúrát jellemeznek. Lehet, hogy ülnek itt a teremben olyanok, akikben ezek az elnevezések nosztalgiát váltanak ki, de akadhatnak olyanok is - engedjék meg ezt a feltételezést -, akikben inkább félelmet. Viszont az én nemzedékem, a negyvenévesek számára ezek a fogalmak egyszerûen anakronisztikusak, sõt abszurdak is, hiszen ha abszurdnak kell minõsítenem - és én annak minõsítem -, hogy 1945 után szolgai módon átvették a szovjet közigazgatási rendszert, akkor ugyanolyan abszurdnak tetszik az is, ha most 1990-ben automatikusan a Horthy-korszak, sõt az azt megelõzõ félfeudális idõszak közigazgatási és helyhatósági intézményrendszereit vezetnõk be. (Zaj a jobb oldalon.) Tisztelt Ház! Én abból szeretnék az új önkormányzati törvény megalkotásánál kiindulni, hogy az õszi helyhatósági választásokon tovább fogunk jutni, felzárkózni Európához. Nem értem, hogy akkor viszont miért ragaszkodnánk olyan fogalmakhoz és fõleg tartalmakhoz, amelyek történelmileg visszafelé mutatnak. Végül engedjenek meg egy személyes, kifejezetten magánvéleményt, amely azonban némileg összecseng azzal, amit Szabó Erika képviselõtársam itt mondott. Hallgatva az SZDSZ háromlépcsõs javaslatát, valamint azt, amit Áder János jogi érvelésekkel alátámasztott, tehát hogy ha úgy haladunk, ahogy most haladunk, akkor nagyon nehezen fogunk eljutni az õszi helyhatósági választásokig. Én megfontolásra ajánlanám a tisztelt Háznak, hogy itt a különbözõ frakciókban nyilván egy csomó kérdésben nincs - nem is lehet - összhang, de úgy gondolom, hogy egy dologban egyet tudunk érteni, ez pedig az, hogy a helyhatósági választások megtartása fontos mérföldköve a rendszer megváltoztatásának. Ha viszont ebben egyetértünk, akkor erre a választásra kellene koncentrálnunk Éppen ezért megfontolandó, hogy nem kellene-e felfüggeszteni a mostani vitát, és a Parlamentnek a helyhatósági választásokat lehetõvé tevõ választójogi törvényre összpontosítani a figyelmet. A választások megtartása után pedig egy nyugodtabb légkörben lehetne majd az önkormányzati törvényt kidolgozni. (Taps a bal oldalról.)