DR. BÖRÖCZ ISTVÁN: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelõtti vita során elhangzott egy olyan tekintély jellegû érv, miszerint Schmidt és Ficzere professzorok a törvénytervezettel kapcsolatban komoly kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. Ezen kritikai észrevételekre én nem kívánok reagálni, csak annyit szeretnék megjegyezni, amennyiben jól tudom, ez a bizonyos, a két professzor úr által elkészített szakvélemény nem a törvényjavaslatra vonatkozott, hanem egy korábbi idõszakában készült az elõkészítés során, nem véletlenül használja a szakvélemény a tervezet szót. (Taps jobb oldalon.) Jómagam nem érveltem volna ilyen tekintélyi alapon, de ha már szóba jött délelõtt, hadd jegyezzem meg, hogy a törvényelõkészítés során négy európai szakértõi fórum vitatta meg az elõkészítés alatt lévõ törvénytervezeteket, és a nemzetközi szakértõk egyöntetûen pozitívan nyilatkoztak a törvényelõkészítés akkori menetérõl. Fölmerült a délelõtti vita során, hogy itt valamiféle jogadományozásról, valamiféle paternalisztikus önkormányzati jogadományozásról van szó, habár Józsa Fábián részletesen kifejtette az ezzel kapcsolatos kormányzati és kormánykoalíciós álláspontot, azért hadd utaljak rá nyomatékosításként még egyszer, hogy az önkormányzati törvényjavaslat preambuluma határozottan és egyértelmûen úgy fogalmaz, hogy az Országgyûlés elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való alapjogait, tehát szó sincs arról, hogy valamiféle adományozásról lenne szó, hanem az önkormányzatok alapvetõ, az önkormányzat létével együtt járó jogok elismerésérõl van szó. Felvetõdött az is, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán meghaladja-e vajon a tanácsrendszert. Ez nyilvánvalóan képtelen felvetés, számtalan érvvel lenne cáfolható, ezek jó része koalíciós oldalról a délelõtt során el is hangzott, hadd emeljek ki egy tényezõt, érvet ezek sorából. A tanácsrendszer lényegében egybemosta a helyi és a központi közigazgatási feladatokat, és többek között ezáltal is eszközévé vált a centralisztikus állampárti irányításnak. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat - mint alapvetõ alaptörvény - oly módon szakít a tanácsrendszerrel, hogy az önkormányzati közigazgatás és az állami közigazgatás közé éles határvonalat húz, s csakis ezen alapfeltétel megvalósulása esetében beszélhetünk valódi önkormányzatiságról, és ezeket az alapfeltételeket, ezt a nagyon fontos alapfeltételt ez az önkormányzati törvényjavaslat biztosítani képes, ezáltal megvalósulhat az önkormányzati közigazgatás és az állami közigazgatás dualizmusa. A helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat olyan alapvetõ törvényjavaslat, amelyre többen úgy reagáltak a délelõtt során, hogy ez egy kerettörvény. Én szívesebben használnám a szervezeti törvény kifejezést, ez egy olyan szervezeti törvényjavaslat, amely alapvetõ eljárási és anyagi, jogi elõírásokat, rendelkezéseket is tartalmaz, mégpedig olyan mélységben, tartalommal és belsõ arányokkal, amelyek az önkormányzatokra vonatkozó teljes körû szabályozás stabil alapját képezhetik. Nyilvánvalóan a teljes körû szabályozáshoz képest ez az elsõ fundamentális jellegû alaptörvény, ezt követõen kezdõdhet csak meg az önkormányzatokra vonatkozó teljes körû szabályozás kidolgozása. A törvényjavaslat haladó történelmi hagyományainkon és nemzeti sajátosságainkon túlmenõen - s talán ez még fontosabb és lényegesebb - a korszerû nemzetközi, elsõsorban európai önkormányzati szabályozás legkisebb közös többszörösét jelenti, a helyi önkormányzatokról szóló európai charta rendelkezéseivel, elõírásaival összhangban van, a korszerû európai szabályozásnak általában megfelel. Kétféle - egymásnak ellentmondó - vád érte több alkalommal a törvényjavaslatot, az egyik, hogy túlrészletezõ, túlszabályozó jellegû, a másik pedig, hogy hiányos, és lényeges szabályozási elemeket nem tartalmaz. Ma már szó volt a törvényjavaslat nemzetközi összehasonlításáról, több európai önkormányzati törvénnyel összevetették, nem akarom ezt megismételni, inkább csak arra utalnék, hogy terjedelmében és szabályozási mélységében jó néhány európai szabályozással szinkronban van ez a törvényjavaslat. A mi törvényjavaslatunkhoz, a jelenleg elõttünk lévõ önkormányzati törvényjavaslathoz hasonló struktúrájú szabályozásokban általában 90-120 szakasz között mozog a szabályozás, méghozzá a szakaszokon belül nagyjából hasonló mélységgel és hasonló tartalommal. Kb. ennek egy olyan középarányosát valósítja meg a most tárgyalandó törvényjavaslat. Álláspontom szerint tehát sem nem hiányos, sem nem túlrészletezõ, túlszabályozott a törvényjavaslat, hanem alapvetõen tartalomban mindazt, amit egy ilyen törvénynek vállalnia kell, azt a törvényjavaslat vállalja és képes teljesíteni is. Amit nem tartalmaz a törvényjavaslat - mint ahogy utaltam már rá - azt más törvényeknek kell szabályoznia, ezeket a szabályozásokat, rendelkezéseket nem lehet számonkérni ezen a törvényjavaslaton. Felvetõdik a kérdés, hogy miért nem egy csomagban, miért nem egyszerre vagy nagyon rövid távon belül, egymás után tárgyaljuk ezeket a csatlakozó kiegészítõ törvényjavaslatokat is. Tárgyalástechnikai okokon túlmenõen - amelyek nyilvánvalóan jelentkeznének akkor is, ha készen lennének ezek a törvényjavaslatok - komolyabb akadály az, hogy e törvény keretei között kell eldönteni egy sor olyan kérdést, amelynek eldöntésétõl függ a csatlakozó törvényi szabályozás mikéntje. Hogy csak egy példát mondjak, amíg nem dõl el, hogy lesz-e önkormányzati megye, lesz-e bármilyen megye, addig egy sor ezzel összefüggõ törvényt nem lehet megfogalmazni, törvényjavaslatot nem lehet elkészíteni, nyilvánvalóan nem lehet például államháztartási törvényt sem alkotni. Felmerülhet a kérdés, mi a garanciája annak, hogy e törvényjavaslat elfogadását követõen kellõ idõben rendelkezésünkre fognak állni ezek a törvényjavaslatok, vajon a Kormány képes lesz-e teljesíteni azon igéretét, hogy még az õsz során az önkormányzati testületek felállásáig ezek a rendkívül fontos, az önkormányzatok mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges törvényjavaslatok tárgyalásra kész állapotban legyenek. Úgy gondolom, hogy ennek komoly garanciája van, egy rendkívül egyszerû logikai garanciáról van szó. Nyilvánvalóan a Kormánynak elemi érdeke, létérdeke az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat megtárgyalásra alkalmas állapotban az önkormányzati törvény elfogadását, törvényerõre emelését követõen elénk tegye, hiszen ha ezt nem tenné, akkor alapvetõen meggátolná az önkormányzatok mûködését, ez pedig nyilvánvalóan a kormány bukásához vezetne. Én úgy gondolom, hogy van garancia, és bízhatunk abban, hogy a törvény elfogadását követõen a kormányzat tárgyalásra kész állapotban rendelkezésre fogja bocsátani a csatlakozó törvényjavaslatokat. A törvény néhány részletére kitérve, alapvetõen mi az önkormányzati megye koncepcióját fogadjuk el, szemben a társulásos, illetõleg közigazgatási megyével, amely változatok a törvényjavaslatban ugyan nem szerepelnek, de továbbra is vitatémát jelentenek. Úgy gondoljuk, létezik egy sor olyan megyei szintû szolgáltatás, léteznek olyan megyei intézmények, amelyeknek a fenntartása kizárólag a megyei önkormányzat mûködtetésén, illetve a megyei önkormányzat létezésén keresztül valósítható meg. Félelmek fogalmazódtak meg a centralizmus veszélyével szemben, különösen a fõispáni, illetve a kormánymegbízotti jogintézmény kapcsán elsõsorban, hangsúlyozva azt, hogy a törvény a kormánymegbízotti kifejezést használja elsõsorban, és csak zárójelben a fõispáni jogintézményt. A félelmet mi, legalábbis én személy szerint nem látom reálisnak. Ma ezzel kapcsolatban nagyon sok érv elhangzott, most csak utalnék arra, hogy a fõispán vagy kormánymegbízott - mindegy, hogyan fogjuk nevezni - alapvetõen a területi önkormányzatokat nem felügyeli, csak ellenõrzi, lényeges intézkedési jogköre nincs, például pénzügyekben nem is ellenõrizhet. Alternatívákat is tartalmaz a törvényjavaslat, két választási szisztémánál is döntési lehetõséget kínál fel. Én személy szerint úgy a polgármester, mint a megyei közgyûlés tagjainak megválasztásakor a közvetett választási szisztéma mellett voksolok. Egy érvet hadd hozzak fel emellett, alapvetõen úgy gondolom, hogy az ellenõrizhetõség foka sokkal magasabb egy ilyen közvetett választás esetén, mint hogyha közvetlen polgármesteri választás útján töltenénk be úgy a polgármesteri funkciót, mint a megyei közgyûlés tagjainak a tisztségét. Aggályok fogalmazódtak meg - vagy legalábbis ellenkezések - egyes tradicionális, történelmi elnevezések felelevenítésével kapcsolatban. Többek között a "fõispán" elnevezést is körülveszi valamilyen kellemetlen íz. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban csak arra, hogy nem lenne egyedülálló ez a magyar szabályozás, amennyiben a fõispáni jogintézményt fõispánnak nevezzük. Hadd hozzak fel két nemzetközi példát: a francia prefektus és a lengyel vajda jogintézményét. Úgy gondolom, hogy az elnevezés önmagában nem igazán jelentõs. Sokkal fontosabb, hogy mi az a tartalom, amellyel maga a jogintézmény meg van töltve. Összességében támogatom a törvényjavaslat törvényerõre emelését, elfogadva azt, hogy különbözõ módosításokra, kiegészítésekre, pontosításokra mindenképpen szükség van, ami az általános vitában remélhetõleg elõ fog jönni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)