DR. SZABÓ ERIKA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzatokról szóló törvényjavaslat általános vitájában mindenekelõtt arra szeretnék kitérni, hogy szükség van-e egyáltalán most erre a törvényre, és lehetséges-e most megfelelõ törvényt alkotni. Való igaz, a rendszerváltás, illetõleg rendszerváltozás az élet megannyi területén szükségessé teszi az új szabályozást és a hatályos jogszabályok felülvizsgálatát. Jogrendszerünk átalakítása egyébként is rengeteg munkát kíván, fõként akkor, ha a Parlament a szorítás kényszere folytán elhamarkodottan, koncepció nélkül alkot törvényeket. Most is ez a veszély fenyeget. Elõttünk egy olyan kidolgozatlan, levegõben lógó törvényjavaslat áll, amelyrõl már ma nagy biztonsággal megjósolható, hogy gyakorlati megvalósítása során számos módosításra lesz szüksége. A törvényeket pedig hosszú távra szokták megalkotni. Az új Parlament eddigi munkáját egyfajta törvényalkotási láz jellemezte. A kapkodás eredménye már megmutatkozott abban, hogy nem mindig a megfelelõ jogi eszközökkel szolgáltuk a célt, és nem számoltunk eléggé a mellékhatásokkal. Hetekre, hónapokra viszont nem lehet törvényt alkotni. A mennyiség ugyanis nem pótolja a minõséget. Itt szeretnék kitérni dr. Füzessy Tibor hozzászólására. Idézem: "Nagyon jól tudjuk és látjuk, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslatok jogi és államigazgatási szempontból nem tökéletesek, számos kisebb és nagyobb hibával terheltek, mégis az a véleményünk, hogy elég, ha a jelentéktelenebb hibák kiküszöbölésére, korrigálására majd egy nyugodtabb korszakban kerül sor." Füzessy képviselõtársunk tehát elismeri a kisebb-nagyobb hibákat, a korrigálás igényét viszont már csak a jelentéktelenebb hibákra korlátozza. (Mozgolódás. Dr. Salamon László közbeszólása: Fordítva!) Véleményem szerint elég lett volna egy új választási törvényt megalkotni, s azzal párhuzamosan módosítani a tanácstörvényt, valamint az Alkotmányt. Az önkormányzatokról szóló törvény ráért volna megszületni akkor, amikor a hozzá szorosan kapcsolódó törvények, az új földtörvény, a tulajdonreformról és az államháztartásról szóló törvények már ismertek. Az újonnan megválasztott képviselõtestületek gyakorlati tapasztalataira is építkezhetik. Ezért a törvényjavaslat ilyen formában történõ elfogadása esetén a koraszülöttség minden jegyét magán fogja viselni: gyenge és fejletlen lesz. Bár a kormányzat illetékes szakembere többször is hangsúlyozta, hogy a javaslat hosszú, szakemberekkel és a pártok képviselõivel folytatott tárgyalások eredményeként, alapos elõkészítés után jött létre, annál inkább sajnálható, hogy ilyen rosszul sikerült. Nem tartalmazza azokat az alternatívákat, melyek a pártközi tárgyalások eredményeként koncepció formájában létrejöttek. Láthatóan kerettörvénynek készült a javaslat, mivel túl sok az ismeretlen tényezõ, akár a feladatkörök megosztását, akár a hatáskörök elválasztását nézem - az önkormányzatok tulajdonáról és gazdálkodásáról nem is beszélve -; szerintem ez az egyenlet a leendõ önkormányzatok számára nem megoldható. Rátérve a törvényjavaslat egészét érintõ koncepcionális kérdésekre, mindenekelõtt az alapelvek érvényesülését kell vizsgálat alá venni. Azért is, mert a belügyminiszter úr miniszteri bevezetõjében említést tett arról - idézem -: "A javaslat követi azokat az alapvetõ követelményeket, amelyeket az Európa Tanács 1985-ben elfogadott önkormányzati chartája tartalmaz, és amelyek mostani elfogadása fontos lépés lehet az Európa tanácsi tagságunk elnyeréséhez, az európai demokráciához való felzárkózásunkhoz." Ezzel bizony komoly feltételrendszert alakított ki a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek fényében elsõként az önkormányzati jogok egyenlõségének elvérõl szeretnék beszélni, ezt a törvényjavaslat negyedik szakasza tartalmazza. Két olyan önkormányzat létezik a törvényjavaslat szerint, amely ebbe az alapelvbe ütközhet. Az egyik a vármegyei jogú város, amely saját területén ellátja a vármegyei önkormányzati feladatokat, ezért nem is küld képviselõket a vármegyei képviselõtestületbe. Egyrészt többletjogai és kötelezettségei vannak a települési önkormányzatokhoz képest, másrészt -képletesen - lecsíp egy darabot a megyei önkormányzat illetékességi területébõl is a megye nélküle megye. A másik a vármegyei önkormányzat, amelynek mûködésére a települési önkormányzatokra elõírt szabályokat megfelelõen alkalmazni kell a törvényjavaslat 74. szakasza szerint. Ahhoz, hogy ne lehessen hatásköri összeütközés a megyei önkormányzat és a települési önkormányzat között, taxatíve fel kellene sorolni a megye feladatát és hatáskörét. Ennek hiányában viszont a terület azonossága miatt óhatatlanul is bekövetkezhetik a döntési hatáskörök összemosódása. A javaslat szerint hivatva lenne képviselni és védeni a vármegye településeinek, tájegységeinek, valamint a vármegye egészének érdekeit, kivéve persze a megyei jogú városét. A megyei közgyûlésbe bekerülõ képviselõket nem a települések újonnan megválasztott képviselõtestületei delegálnák, hanem közvetlenül, a helyhatósági választásokkal egy idõben választanák meg õket. Hiányoznék tehát a közvetlen kapcsolat a települések és a megye között. A harmadik, az egyenjogúság elvét sértõ kategóriát, a csatlakozó községeket, nagy örömünkre nem tartalmazza már a javaslat. Jó lenne, ha a javaslattevõk a másik kettõ dolgában is ilyen rugalmasan és gyorsan intézkednének, vagyis kiemelnék õket onnan. Ugyanígy el kellene felejteni azt a végrehajtó bizottságra emlékeztetõ intézményt, amit választmánynak hívnak. E szerv feladata egyeztetési és döntési elõkészítés lenne nagyobb horderejû kérdésekben. Itt sajátos módon - ami a törvényjavaslat egészére egyáltalán nem jellemzõ - a túlszabályozás kísérletével állunk szemben. Véleményem szerint a képviselõtestület - adott kérdés tárgyalását megelõzõen - maga is el tudja dönteni, hogy milyen formában egyeztet a különbözõ bizottságok között. Külön szervezeti egység létrehozása a törvényben ezért szükségtelen. A következõ alapelv az önkormányzathoz való jog elve, ami fõként az átmeneti kérdések körét érinti. A 102. szakasz elsõ bekezdése szerint a törvény hatályba lépésekor közös tanács társközségének képviselõtestülete november 10-ig dönt arról, hogy különválik-e vagy sem a székhelyközségtõl. Ennek a szabálynak két nagy hibája van. Egyrészt nem felel meg annak a kívánalomnak, hogy a törvény erejénél fogva rendelkezik önkormányzáshoz való joggal a település. Másrészt megfeledkezik azokról a kisvárosokról, amelyek formailag nem közös tanácsok, de a gyakorlatban két község erõszakos egyesítése folytán hozták létre õket azért, hogy város lehessen. Ilyen községeknél is igény lehet a különválásra. A törvényjavaslat errõl nem rendelkezik. A fenti esetre az egyik megoldási javaslatom az, hogy népszavazást kell tartani minden ilyen településen, és annak alapján kellene megválasztani az önálló képviselõtestületet és a polgármestert. Ha ugyanis a közös tanács választ, akkor az utólag leválási szándékát kifejezésre juttató község polgármester nélkül marad, hacsak nem választ magának késõbb egyet. A képviselõtestület döntési jogköre egyébként is kérdéses, maga a törvényjavaslat utalja a helyi népszavazás körébe az ilyen jellegû kérdéseket: 48. § elsõ bekezdés. A népszavazásnál van egyszerûbb megoldás is: ha a törvény a hatályba lépése napján megadná minden településnek az önkormányzáshoz való jogot - úgy, hogy a választása is aszerint történhessék -, s ezután az önkormányzati jogokkal úgy élhetnek, ahogyan kedvük tartja. Nem az alapelvekhez kapcsolódik, de a népszavazást érinti a következõ problémakör. Mint említettem, a közös tanácsba kényszerített település lakossága nem dönthet arról, hogy leválik vagy megmarad a közös képviselõtestületben, de arról például igen, hogy meghatározott vagyontárgyat vagy vagyonrészt a helyi önkormányzat vállalkozásba bevihette-e. Ez a gazdasági fejezet 77. szakasz második bekezdésében van. A másik, népszavazást érintõ kérdés; idézet a törvényjavaslatból: "A vármegyei önkormányzat rendeletet alkothat, és a vármegyében népszavazást rendelhet el." Kíváncsi lennék legalább egy olyan kérdésre, a mit a megyében népszavazás útján kell eldönteni. További komoly hiányossága a törvényjavaslatnak, hogy a nemzeti vagy etnikai kisebbségekrõl mélyen hallgat. A választójogitörvény-javaslatban ugyan esik róluk szó. Ha bejelentkeznek, akkor szavazhatnak kisebbségi képviselõjükre. Ezen a hátrányos megkülönböztetésen kívül azonban - most nem tartozik a vita tárgyához - az önkormányzatokról szóló törvényjavaslatban egy szó sincs róluk. Hacsak nem vesszük figyelembe azt a homályos megfogalmazást, hogy a települési önkormányzat a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését elõsegíti. Módosító indítványunk lényege ebben a körben az, hogy a képviselõtestület nemzeti vagy etnikai kisebbséget képviselõ tagjai bizottságot hozhassanak létre a saját ügyeiket érintõ kérdések megoldására. Végezetül ami még a törvényjavaslatból kimaradt: Dr. Áder János részben utalt ezekre a kérdésekre, azért nem árt megismételni õket. Nem rendelkezik, illetve még a sejtés szintjén sem lehet kitalálni, hogy milyen államigazgatási feladatok válnak le a mostani tanácsokról, és melyek azok, amelyek majd a leendõ önkormányzatokhoz tartoznak. Milyen ügyekben lesz hatósági jogköre az önkormányzatnak, és fõleg a szakmai követelményeknek esetleg meg nem felelõ polgármesternek? Milyen jogosítványai lesznek a képviselõtestületnek a helyi rendõrséggel szemben, egyáltalán lesznek-e, lehetnek-e a javaslat készítõi szerint? Végkövetkeztetésem a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy az általános vitában mindenekelõtt a koncepcionális kérdéseket kellene eldöntenie az Országgyûlésnek. A döntés alapján a kormány a törvényjavaslatot alaposan ismét átdolgozná, figyelemmel a szabad demokraták önálló törvénytervezetére, amely remélhetõen már alapot adhat a részletes tárgyalásra. És még egy apró megjegyzés. Nagyon kérem a tisztelt kormányzó pártokat, valamint a Kormány illetékeseit: ne higgyék azt, hogy a hibákra történõ figyelmeztetés öncélú kritikát jelent az ellenzék részérõl. Célunk az, hogy jó és alkalmazható törvény szülessen, mégha átmeneti törvénynek tekintjük is! Ezért a konstruktív ellenzék szerepét komolyan véve alkotjuk meg törvénytervezetünket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)