DR. JÓZSA FÁBIÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hallgatván az önkormányzati törvényjavaslat egy hete megkezdett általános vitáját, az ellenzéki pártok általam nagyrabecsült képviselõinek a hozzászólásait, az jutott az eszembe, hogy egy demokratikus államban, egy többpárti Parlamentben a Kormány sok mindent megtehet és sok mindent elérhet. Hozhat jó döntéseket és hozhat rosszakat, elnagyoltakat vagy kimunkáltakat, demokratikusakat és még demokratikusabbakat, eloszthat vagy megvonhat, programja mögé támogatón bárkit megnyerhet, egy dolgot azonban a Kormány soha nem érhet el: olyan javaslatot nem tud elõterjeszteni, ami a parlamenti ellenzék körében sikert aratna. (Jobb oldalon taps.) A Szabad Demokraták Szövetségének szónoka, Wekler Ferenc, a sajtó egyik tudósítója által esszé értékûnek minõsített dolgozatában az Önök elõtt fekvõ törvényjavaslatot, egyébként nem kis retorikai készségrõl téve tanúbizonyságot, úgy minõsítette, hogy az nem egyéb, mint az 1971. évi tanácstörvény nemzeti mázzal leöntött, aranysújtásos változata. (Derültség.) Ezt megelõzõen az ügyrendi vitában Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetõje - sajnálom, hogy nem ül most itt a teremben - az önkormányzattal kapcsolatos alkotmánymódosítási javaslatot bélyegezte meg sztálinista jelzõvel, pusztán terjedelmi szempontok alapján, azon a címen, hogy míg az újabb keletû demokratikus nyugat-európai alkotmányok részletesen foglalkoznak az önkormányzatokkal, addig a velejéig antidemokratikus 1936. évi szovjet alkotmány csak röviden. Mindebbõl persze én nem vonom le azt a következtetést, hogy egy jogszabály annál demokratikusabb, minél több paragrafust tartalmaz, és feltételezem, hogy Tölgyessy Péter sem pontosan ezt akarta mondani. Tölgyessy képviselõtársunkkal egyet lehet érteni abban, hogy valóban léteznek Nyugat-Európában olyan alaptörvények, amelyek részletesebben foglalkoznak az önkormányzat kérdéseivel, mint az Önök elõtt heverõ magyar módosítási javaslat. Ilyen például az osztrák Alkotmány, amely azonban terjedelmében, ha a szakaszok számát nézzük, a duplája, ha a szöveg kiterjedését, legalább háromszorosa a magyarnak. Nem igaz azonban ez az 1831-es belga Alkotmányra, pedig még 1980-ban és 1984-ben is módosították. Rendkívül szûkszavú e kérdésben a szintén az utóbbi évtizedben is módosított francia Alkotmány, míg fiatalabb társaik közül a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye mindössze egy bekezdésben szól az önkormányzatok jogállásáról és a kérdés részletes szabályozását a tartományi önkormányzati törvényekre bízza. Az olasz köztársasági Alkotmány 5. fejezete a "Régiók, tartományok és községek" cím alatt foglalt tizenkilenc szakaszának túlnyomó többségében a régiók jogállásával, feladatával és hatáskörével foglalkozik. Szinte nem is ejt szót a községekrõl, vagyis a rájuk vonatkozó teljes joganyag külön törvényben található. A fentiek tükrében magam azt gondolom, hogy az új magyar Kormány elõterjesztéseivel kapcsolatosan a sztálinizmusra, a kommunizmusra történõ minduntalan hivatkozás az érvek hiányára vall. (Taps a jobb oldalról.) Miután azonban itt egy igen súlyos vádról van szó, és a vád megítélése, jóhiszemûségének vagy rosszhiszemûségének elbírálása az egész törvényjavaslattal kapcsolatos állásfoglalásra kihat, ezért engedjék meg, hogy e kérdésnél kicsit elidõzzek. A kardinális kérdés tehát: sztálinista, kommunista, reformszocialista vagy valamilyen más, polgári jogalkotási termék hever-e Önök elõtt? Valóban ott bujkál-e a kisördög a részletekben? Megint egy burkolt vagy rejtett állami központosítási kísérlet részesei vagyunk? Rá kívánnak-e szedni bennünket, demokratikus gondolkodású és érzelmû törvényhozókat? E kérdések megválaszolásához vegyük hát elõ a tanácstörvényt és az új javaslatot, helyezzük õket egymás mellé! Szeretném Önöket megkímélni attól, hogy a két jogalkotási termék valamennyi lényeges rendelkezését összevessem, azt hiszem, ez szükségtelen is; elegendõ, ha az összehasonlítást a két preambulum vonatkozásában végezzük el. A javaslat - képviselõtársaim által is ismert bevezetése szerint - az Országgyûlés, követve hazánk haladó önkormányzati hagyományait, továbbá az Európai Önkormányzati Charta alapkövetelményeit, elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait. Az önkormányzás lehetõvé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége közvetlenül vagy választott képviselõi útján, önállóan és demokratikusan intézze a helyi közügyeket. Támogatva e közösségek önszervezõ önállóságát, az Országgyûlés segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, elõmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját. A Tanácstörvény preambuluma ezzel szemben így szól: "A tanácsok, mint a szocialista államszervezet részei, eredményesen szolgálják a népi hatalmat, a szocializmus építését, a lakosság érdekeit. A gazdasági, mûvelõdési, egészségügyi, szociálpolitikai tevékenység, a városok és községek fejlõdése, az államigazgatás jelentõs részben a tanácsok útján és hatékony közremûködésével valósul meg. A tanácsok a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi, politikai irányításával végzik munkájukat. Társadalmunk általános fejlõdése, a közügyekért való állampolgári felelõsség növekedése további lehetõségeket teremt a szocialista demokrácia kibontakozására, és egyben a tanácsok tevékenységének fejlesztésére. Ez a törvény azt szolgálja, hogy a szocializmus teljes felépítése érdekében növekedjék a tanácsok szerepe a helyi állami munka mind nagyobb részének végzésében és a lakosság ellátásában, szélesedjék a nép állandó, tevékeny közremûködése a tanácsi feladatok meghatározásában, végrehajtásában és ellenõrzésében, fokozódjék a tanácsok felelõssége, önállósága, ugyanakkor erõsödjék a központi állami irányítás hatékonysága." Elnézést kérek a hosszú idézetért. Ha megtisztítjuk a halott szöveget a szocialista demokrácia, a néphatalom és a néprészvétel kiüresedett frázisaitól, akkor sejlik fel valódi tartalma. A két szöveg különbözõségei: Közösségi jogalanyiság az egyik oldalon, államszervezeti a másik oldalon. Országgyûlés által védett alkotmányos alapjogok, önszervezõdés, önállóság, közvetlen és/vagy képviseleti demokrácia az egyik oldalon - az állampárt irányításának deklarálása a másik oldalon. A közhatalom demokratikus decentralizációja az egyik oldalon - a központi állami irányítás hatékonysága a másikon, amelyhez ráadásul az alapvetõ és minden fölé helyezett általános társadalompolitikai cél járul: a szocializmus teljes felépítése... Nem folytatom tovább. A jelen javaslat és a tanácstörvény minden szakaszának elemzõ összevetése hasonló eredményre vezet. Wekler Ferencnek igaza lehet abban, hogy bár a tanácstörvény 1971. évi módosítása a tanácsokat népképviseleti, önkormányzati, államigazgatási szervként definiálta, és megszüntette az egyes tanácstestületek egymásnak való alárendeltségét - mindez azonban tevékenységük tartalmán alapvetõen változtatni nem tudott. Ebben mindvégig a5W szinte kizárólagosan az államhatalmi, államigazgatási jelleg dominált. A szigorú processzuális normák lehetetlenné tették a speciális szervezeti egységekben, speciális mûködési szabályokban megnyilvánuló saját arculat kialakítását. A kötelezõen létrehívott végrehajtó bizottság, amely lényegében az azonos szintû pártszervezet bizalmi testülete volt, minden lényeges kérdésben közvetlenül döntött vagy az elõkészítésen keresztül kvázi döntési hatáskört gyakorolt, és így a tanács mûködését merõben formálissá tette. A megyei, fõvárosi végrehajtó bizottság általános irányítási és felügyeleti jogköre, amely a tanácsülés összehívásától a tanácsülés felfüggesztéséig, a rendelet megsemmisítésén keresztül az utasításadásig terjed. A fegyelmi jogkör a helyi tisztségviselõk felett, valamint a szakigazgatási szervezet minden területén - a központtól a községig - végigvonuló miniszteriális szakirányítás és szakfelügyelet az önkormányzati jelleget merõ illúzióvá tette. A tanács és szervei az egységes és mindenható központi államhatalom kinyújtott karjai voltak, és a tanácsrendszer a lakosságtól története során mindvégig idegen maradt. Tisztelt Képviselõtársaim! Az Önök elõtt fekvõ önkormányzatitörvény- javaslat - elfogadása esetén - a tanácsrendszert teljesen és véglegesen fel kívánja számolni. Alapelve az önállóság és a szabadság. Önállóság a helyi érdekû közügyek igazgatásában és szabályozásában, szabadság a szervezési rend és mûködés terén, a társulás és érdekszövetség alakításában, a tulajdonnal való rendelkezésben és a vállalkozásban. Az önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekû közügyekben önállóan jár el. Önként vállalhatja minden olyan helyi ügy megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe. Fontos garanciális szabály, és paradox módon épp az önkormányzat szuverenitását biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a törvény a helyi önkormányzatnak kötelezõ feladat- és hatáskört is megállapíthat. Korábban ezt a törvénytõl az államtitkári rendelkezésig minden, jogalkotással felruházott szerv vagy személy megtehette. Az új szabályozás szerint a kötelezõen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejûleg az Országgyûlésnek döntenie kell az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételekrõl. Nem egyedülálló magyar megoldásról van szó. Szinte szó szerint hasonló rendelkezés található meg az Észak-Rajna-Vesztfália tartományi önkormányzati törvényben, de más európai önkormányzati törvényekben is. Az egyik felszólaló felvetette, hogy az Alkotmányban kellene felsorolni az önkormányzatok hatáskörét, így az nem függne a továbbiakban még az Országgyûlés belátásától sem. Nos, az európai alkotmányok nem vállalkoznak ilyen feladatra. Sõt a kontinentális önkormányzati törvények sem tartalmaznak teljes taxációt, megelégednek - az ilyenek különösen - fordulattal, illetõleg a képviselõtestület kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések szabályozásával, amelyeket az Önök elõtt heverõ javaslat is tartalmaz. A javaslat megszüntet minden, a korábbi rendszerbõl ismert olyan jogkört, amely az önkormányzat és szervei felett központi vagy területi állami szerv számára irányítási vagy területi jogosultságot eredményezne, és ezáltal az önkormányzat szabadságának a korlátozására alkalmas lenne. A jogorvoslat megszünteti az önkormányzati megye felettes állami hatóság jellegét. A megye tevékenységét a települési önkormányzatoktól világosan elkülönülõ állami közszolgáltatások terén fejti ki; és a funkcionális elkülönülés egyben garancia a helyi gazdálkodás önállóságára és befolyásmentességére. A javaslat egyedül a fõispán vagy kormánymegbízott számára állapít meg általános törvényességi jogosítványt, amely a határozat, rendelet felfüggesztését azonban nem foglalhatja magában; és ez a jogosítvány szigorúan csak az önkormányzati döntés jogszerûségének elbírálására nyújt lehetõséget, és kizárja annak célszerûségi vizsgálatát, sõt a más nyugat-európai, például belga jogrendszerekbõl ismert helyi közérdek sérelmének megállapítását sem foglalja magában. Ha azonban a fõispán és az önkormányzat a törvénysértés kérdésében nincs azonos véleményen, a végsõ döntést az ügyfajtától függõen az Alkotmánybíróság - abban az esetben (és ezt Áder Jánosnak mondom ), ha a tanácsi rendelet törvénysértésérõl van szó -, egyéb ügyekben rendes bíróság mondja ki; így csak bírói szerv határozhat rendelet megsemmisítése, illetõleg határozat felfüggesztése tárgyában. Speciális ellenõrzési jogkört gyakorol az önkormányzat gazdálkodása felett az Állami Számvevõszék, azonban a más jogokban (például Ausztria, Franciaország stb.) gyakorolt módszertõl eltérõen rendkívül szûk körben: pusztán a normatív állami támogatás felhasználását illetõen. Ha pedig a képviselõtestület alkotmányellenesen mûködik, azt a Minisztertanács javaslatára az Országgyûlés oszlathatja fel. A Minisztertanács szabályozási és irányítási jogkörébe utalt, a polgármesterhez telepítendõ államigazgatási hatósági jogkörök ellátása az önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását nem érinti, így önállóságukat nem is veszélyeztetheti. Ehhez hasonló megoldás az úgynevezett átruházott hatáskörökben gyakorolt kormányzati irányítás és ellenõrzés Európa egyes területein, így Ausztriától az NSZK-n keresztül Belgiumig általánosan elfogadott. A törvényességi ellenõrzésre, pénzügyi vizsgálatra, illetõleg az országgyûlési intézkedésre vonatkozó rendelkezések nem az önkormányzatok érdeksérelmére épültek be a törvényjavaslatba. Éppen ellenkezõleg: garanciális normák ezek, amelyek az önkormányzatok alanyainak a helyi közösségekben csorbítatlan jogait vannak hivatva biztosítani a törvénysértõ döntésekkel vagy alkotmányellenesen mûködõ képviselõtestületekkel, illetõleg szerveikkel szemben. Meg kell jegyezni, hogy az oly sok esetben hivatkozásul és mintául szolgáló nyugat-európai önkormányzati rendszerek szinte mindegyikében az állami felügyelet lényegesen szigorúbb; és kiterjedtebb szabályok tartalmazzák; egyes esetekben pedig határozott központi irányítási jogosítványok is élnek. A francia községi kódex szerint a tanácsot indokolt rendelettel a Minisztertanács oszlathatja fel, de egy hónapra a megyei köztársasági biztos is felfüggesztheti a mûködését. Ugyanõ jogosult a helyi képviselõtestület összehívására és egyes kérdéseknek a napirendre tûzésére is. A köztársasági biztos egyben a megye helyi képviselõtestületei tisztségviselõinek egyszemélyi felelõs vezetõje is. Az osztrák Alkotmány 119/a szakasza szerint a közösség rendeletét a felügyeleti hatóság rendelettel megsemmisíti, míg a törvényben meghatározott esetben a községi tanács feloszlatását a tartományi kormány, illetõleg a tartományfõnök rendelheti el. Belgiumban és Franciaországban törvény is létesíthet agglomerációt vagy községszövetséget mint önálló igazgatási egységet, ami a kényszertársulás klasszikus esetének tekinthetõ. Történetileg alakult sajátosan, de a mi demokráciára érzékeny fülünknek talán mégis furcsa lesz hallani, hogy bár Angliában két önkormányzati szint is létezik, a megye és a járás, de a községek nem alanyai ennek. És a járás elhatározása alapján a községbe telepített elõljáróság olyan jelentõségû kérdésekben jár el önállóan, mint a gyalog- és lovaglóutak fenntartása és más hasonló. Nyugat-Európa önkormányzati törvényei a vállalkozás szabadságának és a gazdálkodás önállóságának deklarálása mellett igen szigorú szabályokat tartalmaznak a gazdálkodás, a pénz- és vagyonkezelés rendjére. Így például Belgiumban királyi jóváhagyás szükséges a községi ingatlanjavak megszerzéséhez és elidegenítéséhez, a községi úthasználati díjak kivetéséhez, a lakosságot érintõ helyi adók és illetékek mértékének megváltoztatásához, a községi földterület hasznosításához, a városrendezési tervhez és a nagyösszegû hitelfelvételekhez. A tartományi kormányzó jóváhagyását igénylik például a kisebb rendkívüli kiadási hitelek, a közmunkák és közpiaci mûveletek, míg a tartományi tanács jóváhagyása kell például a lakásbérletek, a piacbérletek, a parkolódíjak megállapításához, a helyiérdekû út megnyitásához stb. Az elõzõ évi költségvetés elszámolását és az új költségvetést jóvá kell hagyatni Belgiumban a megyei állandó testülettel. Mindezek a sajátosságok és kötöttségek nem jelentik azt, hogy az európai önkormányzatok ne lennének függetlenek, önállóak és lényegileg szabadok. Ahogy mi innen tudjuk, Nyugat-Európa polgárai jól érzik magukat otthonaikban, lakóhelyeiken. Tisztelt Képviselõtársaim! Magyarország politikai, közjogi struktúrája átalakítása során egy újabb mérföldkõhöz érkezett. A diktatúra helyi állami szervét, a tanácsot kívánja felváltani a demokratikus önkormányzattal, a decentralizált közigazgatással. Egy közigazgatási reform a demokratikus Ausztriában a községek számát 4034-rõl 2301-re változtatta meg. Egy hasonló reform a demokratikus és gazdag Német Szövetségi Köztársaságban a községek számát mintegy 65 százalékkal csökkentette. A magyar törvényjavaslat most úgy képzeli el a nagy lépést, hogy valamennyi korábban egyesített községnek visszaadja az önállóságát, és megajánlja az önkormányzati jogot. Kérem képviselõtársaimat, hogy erényeivel együtt, hibáit pedig a módosító indítványok részletes megvitatásával kiküszöbölve, fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)