BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Okkal vetheti fel valamennyi képviselõtársam, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslat elfogadása nyomán beteljesedik-e a rendszerváltozás, és ha igen, az milyen irányba mozdul. Némi felhanggal azt is kérdezhetném, hogy a törvényjavaslat minõsíthetõ-e helyhatósági alkotmánynak, önkormányzati chartának, hiszen a rendszerváltozás beteljesítéséhez lokális és regionális politikai, társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális, nemzeti és etnikai kisebbségi alapjogokat kell megváltoztatni. S bujkál bennem még egy kérdés: rendelkezünk-e mi, parlamenti pártok, akik gyökeres változást akarunk, olyan és annyi hiteles szakembergárdával, amely képes felváltani a régi rendszer nómenklatúrás apparátusát. Természetesen, az utóbbi kérdést - figyelemmel a Parlament eddigi mûködésére - csak részben szántam költõinek. De amikor e törvényjavaslatot tárgyaljuk, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. Úgy gondolom, hogy e törvényjavaslattól joggal elvárhatjuk, hogy az ország alkotmányával összhangban tartalmazza mindazokat a fõbb elveket és alakzatokat, amelyeken felépülhet és jól funkcionálhat a helyi, lokális és regionális intézményrendszer, továbbá foglaljon magában olyan garanciákat, amelyek - megakadályozva a kiskirályságok, csákmáték kinövését - biztosítékai az önkormányzatok életképes mûködésének, az evolutív és nem a revolutív átalakulásnak. Az élet, a végrehajtás oldaláról nézve a törvényjavaslat funkcionálisan hierarchikus településszerkezetre, szubszidiarisztikus tagozódásra épít, melyben keveredik a horizontális és a vertikális elem. Ez megnyilvánul abban, hogy bár nincs függõségi viszony a vármegyei és a települési önkormányzatok között - ez a horizontális elem -, ugyanakkor a polgármester, aki a képviselõtestület tagja, vagy ha nem tagja, akkor szerve, olyan jogosítványokkal is rendelkezik, amelyek a képviselõtestületet korlátozzák - ami már vertikális elem. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslatból nem tûnik ki egyértelmûen, hogy a helyi önkormányzat alá van-e vetve az államigazgatásnak, s emiatt nem tudja az önkormányzat teljesíteni a törvény 1., 2. §-ában megfogalmazott elveket. Félek, hogy nem, s mindenképpen óvnék attól, hogy az államigazgatás uralja az önkormányzatot. Sõt egyes §-okból úgy érzem, hogy az államigazgatás és a közhatalom-gyakorlás kettéválik. Ezt támasztja alá a törvény 7. és 8. §-a, de nem látok intézményes garanciát arra, hogy így nem kettõs hatalomgyakorlás jönne létre, ami ugyanolyan veszélyt rejt magában, mint amikor az állampárt helyett az államigazgatás, pontosabban a polgármester növi ki magát azzá. Szerencsésnek tartanám, ha az államigazgatás az önkormányzat egyik megjelenési formája lenne. Végül két területet érintenék az általános vitában. Az egyik: bizonyára észrevették, hogy az ország leghátrányosabb vidékei azok a területek, amelyeket mint csonka részeket, határmenti településeket hagytak meg az ország történelmi területébõl a trianoni felosztáskor. A törvényjavaslat továbbra sem teszi lehetõvé ezeknek az önálló megyeként való egzisztálását, s emiatt a gyakorlatban súlyos hátrány érheti õket. Ezért javaslom, hogy a törvényjavaslat mellékletében felsorolt megyék státuszukat történelmiségüknek megfelelõen visszanyerjék, s önállóan dönthessenek arról, hogy vármegyei jogot vindikálnak-e maguknak, vagy pedig valamelyik történelmi vármegyéhez társulnak. Ez az önszervezõdés egyik legeklatánsabb példája lehetne. A másik: a funkcionális, ágazati önkormányzati lehetõség problematikája. Maga a törvényjavaslat utal erre, amikor lehetõvé teszi, hogy a területiségtõl függetlenül valamilyen cél vagy feladat elvégzésére, teljesítésére az önkormányzatok integritásukat megõrizve társuljanak. Ez ösztönzõen hat, és egy-egy terület súlyos szociális - egészségügyi elmaradottságát önerõbõl mérsékelni lehet. Az egyéni és közösségi kezdeményezések így hatékonyabbakká válhatnak, mert akár valamely ágazatba tartozó feladat, probléma megoldására nagyobb sikerrel vállalkozhatnak, akár az állami kötelezõ biztosítás mellett biztosítási pénztárakat, területi, ágazati biztosítókat hozhatnak létre saját kockázatukra, anélkül, hogy az önkormányzatok törzsvagyonukat elveszítenék, sõt - s itt bizony homály lengi körül a mondatrészt -, a társadalombiztosítás is hozzájárulhat a feladat teljesítéséhez. Addig nincs is probléma, amíg a társadalombiztosítás funkcionális kötelezettségeire, megelõzésre, számításokkal alátámasztva, kiadásainak valós csökkentése végett ad át pénzeszközöket az önkormányzatnak, megyei önkormányzatnak, de a jelen törvényjavaslatból nem derül ki, hogy az önkormányzat véglegesen átadott pénzeszköznek tekintheti-e, vagy csak olyan pénzeszköznek, amelyet idegen forrásként tarthat nyilván, s visszafizetési kötelezettség terheli, továbbá szabadon használhatja-e fel. Ugyanis az 1988. évi XXI. törvény a társadalombiztosítás tartalékalapjának felhasználását rendkívül behatárolja. Ugynakkor a tartalékalap felhasználási módjának enyhítése a jelenlegi gazdasági és pénzügyi viszonyok között tovább ronthatja a társadalombiztosítás likviditását. Ez a kérdéskör - megítélésem szerint - nem csupán egy késõbb hozandó társadalombiztosítási törvényjavaslat feladata, hanem ezé az önkormányzat alkotmányáé is kell, hogy legyen. E probléma feloldására módosító indítványt kívánok majd beterjeszteni. Összességében: a hiányosságoktól eltekintve ez az átmeneti szabályokat is tartalmazó önkormányzati charta alkalmas arra, hogy beteljesüljön a rendszerváltozás a népfelség elve alapján, az alsóbb régiókban is elinduljon egy pozitív változás. Kérem képviselõtársaimat, hogy ennek alapján szavazzanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)