DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielõtt az eredetileg elkészített hozzászólásomhoz kezdenék, néhány megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik magával a vitavezetéssel kapcsolatos. Én úgy gondolom, hogy nem szerencsés, ha az elnök kommentálja az elhangzott felszólalásokat; de ha már kommentálja, akkor ne csak a szemforgató, hanem a demagógiára utaló megjegyzéseket is kommentálja. (Taps a bal oldalról.) A másik megjegyzésem Gaál Antalnak szól, aki azt mondta, hogy nem a törvény a lényeg, a paragrafusok; a lényeg az önkormányzatoknak a felállása, s erre az önkormányzati törvény alkalmas. Ha jól emlékszem, ez volt mondandójának a lényege. Igen, lehet, hogy alkalmas a felállására az önkormányzatoknak, de a mûködésére már nem. Azt gondolom, nemcsak felállniuk kell az önkormányzatoknak, hanem mûködniük is. (Szórványos taps.) A közvélemény megzavarására vonatkozó észrevételeket pedig mindenkinek az értékelésére bízom; hogy mikor és kiktõl hallhattunk legutóbb ilyen irányú érveket. Azt gondolom, nem szerencsés, ha ez a hagyomány folytatódik, s aggódunk a közvélemény megzavarása miatt egy parlamenti vita általános vitakeretei között. Hogy mennyire demagógok az ellenzék érvei, arra szeretnék egy idézetet felolvasni egy szakértõi véleménybõl, de ezt a végére hagyom. Most rátérek felszólalásom ismertetésére. A törvénytervezet készítõi vélhetõen kedvelik a folytatásos képregényeket, hiszen most csak az elsõ fejezetet, mondhatnám, csak a bevezetõt sikerült Önökkel megismertetni, felcsigázva érdeklõdésünket a folytatásra. A legutóbbi napokig úgy gondoltam, hogy a jogi szabályozásban a belsõ konzisztenciára kell törekednünk, és kitöltetlen szabályozási csekkeket az ellenzék nem szokott a kormánypártnak átnyújtani. Hogy milyen tévedésben éltem, arra Verebély Imre közigazgatási államtitkár úr és Horváth Balázs belügyminiszter úr döbbentett rá. Verebély Imre úr ugyanis úgy nyilatkozott, hogy az önkormányzati törvény csak a kódex iniciáléja; a mit, mivel és hogyan részletezése már nem a törvény feladata. Horváth Balázs belügyminiszter úr pedig rámutatott, hogy a törvény csak koncepcionális törvény, és már készen vannak a részletes szabályok. Mellesleg megjegyzem, hogy ez a "koncepcionális" törvény eleddig meglehetõsen szokatlan terminológia a magyar jogrendszerben. Mindkét vélemény lényege, hogy a törvény jó, azt alapos elõkészítés elõzte meg, és a hiányzó részletszabályokat nem az önkormányzati törvénynek kell tartalmaznia. Ennek a törvénynek az elõkészítõ munkálatai valóban sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint a Kormány hivatalba lépése. A törvénytervezet készen várta a Kormányt. Ezért is érthetetlen, hogy miért csak az utolsó pillanatban került sor a benyújtására. Hogy az utolsó pillanatban vagyunk, az a szeptember 30-ra kitûzött választások miatt nem lehet kétséges. De miért is húzódik el az általános vita? Az egyik legfõbb oka ennek, hogy a Parlament nem élhet a Házszabály 41. §-a által biztosított lehetõséggel, és nem kétfordulós, kétolvasásos tárgyalást tartott. Így megspórolta azt, hogy a törvény elveirõl szülessék elõször döntés, és a tételes szöveg tárgyalására már ennek ismeretében készülhessenek a képviselõk. Így aztán most esetenként olyan elemeket is hiányolnak majd a felszólalók, amelyeket az elõterjesztõknek eszük ágában sem volt a tervezetbe beépíteni. Kétfordulós tárgyalásra két esetben kerülhetett volna sor: vagy az alkotmánymódosítás vitájával egyidejûleg benyújtja a Kormány az önkormányzati törvény elveit, vagy nem szeptember 30-án kerül sor a választásra. Engedjenek meg ismét egy zárójeles megjegyzést. Megítélésem szerint szeptember 30-án nem lehet önkormányzati választásokat tartani - különösen akkor nem, ha az önkormányzati választásokról szóló törvénytervezetben javasolt határidõket fogadja majd el a Parlament -, hiszen a kampány ideje 60 nap, és a törvényjavaslat vitája még nincs is napirendre tûzve. A vitát legkorábban július 15-én kezdhetjük el, és maradna két hetünk a törvény megalkotására, kihirdetésére. És mikor készítjük fel az államigazgatási apparátust? Egyébként is meglehetõsen szokatlan úgy választásokat kiírni, hogy még nincs kész az a törvény, amely a választás rendjét és a választási eljárást szabályozza. Zárójel bezárva. Térjünk vissza az önkormányzati törvényjavaslathoz! Valóban olyan kiváló tervezet-e a törvényjavaslat, mint ahogy szerzõi állítják? Nézzünk néhány problémát! Az egyik legalapvetõbb probléma, hogy nem világos az önkormányzatok és az államigazgatási apparátus kapcsolata. Milyen lesz a munkamegosztás az államigazgatás és az önkormányzatok között? Milyen államigazgatási feladatokat látnak majd el az önkormányzatok? A jelenleg tanácsi hatáskörbe tartozó ügyek közül melyek kerülnek az önkormányzatok, melyek az államigazgatás hatáskörébe? A 23. § (2) bekezdésébõl csupán annyit tudunk meg, hogy a képviselõtestület önkormányzati rendben hatósági hatáskört állapíthat meg saját magának. A másik súlyos probléma, hogy a tervezet több olyan új fogalmat is tartalmaz, amely definiálatlan, illetve pontatlan. Mit értsünk az önkormányzati hatósági ügy fogalmán? Hogyan határozzuk meg az önkormányzati jogkört? Mikor alkot rendeletet az önkormányzat, és mikor hoz határozatot? Ugyancsak definiálatlan a közmeghallgatás fogalma. A tanácsnok fogalmát pedig két tisztségre is használja a tervezet, hiszen tanácsnok az is, aki meghatározott önkormányzati feladatkörök ellátására felügyel, egyfajta helyi tárca nélküli miniszter, de tanácsnok a bizottsági elnök is. A harmadik megjegyzésem. A tervezetben találhatunk néhány jogi bravúrt is. Az egyik, amikor a képviselõtestület döntésekor szavazategyenlõség keletkezik. Itt a tervezet olyan diszpozitív szabályt tartalmaz, amely a képviselõtestület szervezeti és mûködési szabályára bízná a probléma megoldását. Milyen variációk fordulhatnak így elõ? A városban elfogadják a törvényi ajánlást, és szavazategyenlõség esetén a testület a következõ ülésen határoz. B községben úgy döntenek, hogy szavazategyenlõség esetén a kérdést elvetettnek kell tekinteni. C településen pedig úgy rendelkeznek, hogy ilyenkor a polgármester szavazata dönt. Hasonló lenne a helyzet a minõsített többség kérdésében is. Az egyik helyen a megválasztott képviselõk több mint felének, a másikon a jelenlevõk több mint felének, a harmadikon a jelenlevõk kétharmadának, a negyediken a jelenlevõk kétharmadának, de legalább a megválasztottak felének, az ötödiken a megválasztottak kétharmadának a szavazatára lenne szükség ugyanannak a kérdésnek az eldöntéséhez. Hasonló jogi bravúrnak kell minõsítenem azt, hogy a törvénytervezet készítõi a törvénysértés és az alkotmánysértés fogalmát összekeverik. A 97. §- ból ugyanis erre lehet következtetni. Minden törvénysértõ ügyben alkotmánybírói eljárást kívánnak lefolytatni. Azt gondolom, nem szükséges részletezni ennek beláthatatlan következményeit, de talán a részletes vitában lesz még idõ erre is kitérni. A következõ megjegyzés. Rengeteg kérdés megoldását utalja a törvénytervezet egyéb jogszabályok körébe. A polgármester államigazgatási tevékenységéért közszolgálati szabályok szerint lesz felelõs. A jegyzõ képesítésére vonatkozó követelményeket valamilyen jogszabály állapítja majd meg. Ké- szülnie kell egy fõvárosi önkormányzati törvénynek. A megyei önkormányzatok feladatairól törvény szól majd. A Társadalombiztosítótól átvett bevételek részletes szabályait külön törvény tartalmazza. A jogszabály majd megállapítja, hogy a fõispán milyen ügyekben gyakorol elsõfokú hatósági jogkört. A felsorolás természetesen nem teljes. Itt nemcsak az a probléma, hogy olyan kérdések kerülnek alsó szintû jogszabályokba, amelyeknek törvényben a helyük, hanem az is, hogy mindezeknek a jogszabályoknak az elkészítése reménytelennek tûnik szeptember 30-ig. Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a záró rendelkezésekbõl kimaradt az államigazgatási eljárás szabályaira való utalás. Így azután a helyi szinten is végre bekövetkezõ rendszerváltás nyomán megalakuló új képviselõtestületek és hivatalok mûködésük folyamán figyelembe kell hogy vegyék az 1957. évi IV. törvény alapelveit. Ezek a rendszerváltást beteljesítõ önkormányzatok milyen alapelvek alapján fognak majd eljárni? "Az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a szocialista törvényességet, a demokratizmust és a humanizmust. Az államigazgatási szervek elõmozdítják a jogok érvényesülését és a kötelességek teljesítését, a szocialista együttélés szabályainak a megtartását, az állampolgári fegyelem megszilárdítását."Ezt várjuk az új önkormányzatoktól, hogy milyen alapelvek alapján mûködjenek. Az idézet, hogy mennyire demagóg az az érvelés, amelyet az ellenzék használ, hogy nem alkalmas a törvényjavaslat a vitára... s szeretnék két tanszékvezetõ egyetemi tanár tollából származó véleményt ismertetni. Schmidt Péterrõl és Ficzere Lajosról van szó, akik egy 12 oldalas véleményben részletezték a törvénytervezettel kapcsolatos álláspontjukat, és a következõképpen zárták részletes véleményüket: "Mindezek alapján úgy véljük, hogy a törvénytervezet olyan koncepcionális hiányosságokat mutat, amelynek alapján parlamenti vitára még nem érettnek tekinthetõ. Az elmúlt két évtizedben e témában folytatott tudományos kutatások eredményei, valamint a törvényszabályozás koncepciójáról folytatott több mint egy éve folyó viták során elhangzottak, úgy véljük, egy ilyen kijegecesedettebb, megalapozottabb törvényjavaslat elkészítését is lehetõvé teszik. A tervezet jelenlegi állapotában legfeljebb arra lehet alkalmas, hogy a Parlament az önkormányzati rendszert alapjaiban érintõ alternatívák kérdésében állást foglaljon, és ennek alapján elkészülhessen egy parlamenti vitára alkalmas, egységes szemléletû törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)