DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Amint már látható, az ellenzéki képviselõk nem fogadják meg dr. Gaál Antal intelmeit, és hozzászólásaikkal merészelik bírálni az elõterjesztést; még akkor is, ha - mint Gaál Antal - feltételezi, ezzel esetleg a közvéleményt megzavarják. Én tudom, mert tapasztaltam az utóbbi napokban, hogy aki ezt az elõterjesztést bírálni merészeli, arra különféle címkéket is hajlandók aggatni; mégis vállalva ezt, továbbá a közvélemény megzavarását - Gaál Antal szerint -, a törvénytervezetet néhány bíráló szóval merem illetni. Nagyon kíváncsian várjuk - mert ez a helyes törekvés - az SZDSZ elõterjesztését, hiszen itt valóban arról van szó, hogy ez az önkormányzati törvénytervezet hemzseg a koncepcionális hibáktól, és hemzseg egy csomó részletkérdésben elkövetett hibától is. Kérem képviselõtársaimat, ne kapjanak mindjárt a kardjukhoz, amikor az ellenzék képviselõi bírálják ezt a tervezetet, hiszen az itt ülõk együtt szeretnék megalkotni az önkormányzati törvényt. Ez egy kerettörvény, amelynél - ebbõl eredõen - sokkal jobb lett volna, ha egy egész törvénycsomagot tudunk tárgyalni. A miniszter úr múlt heti elõterjesztésében, illetve hozzászólásában megalkotta azt a fogalmat, hogy önkormányzatbarát környezet. Véleményem szerint az önkormányzatbarát környezetnek egyik lényegi összetevõje a jogi környezet, amely hiányzik jelen esetben hazánkban. Ezzel együtt is kell egy törvénytervezetet alkotni, s mivel ez keretjellegû, igyekeznünk kell elérni azt: ne adjunk lehetõséget sem a jelenlegi, sem a majdani kormányoknak arra, hogy késõbb a maguk képére alakítsák az önkormányzatokat. A múlt heti vitában itt ketten is - elsõsorban Gaál Zoltán és Wekler Ferenc - nagyon pontosan meghatározták az önkormányzatok tartalmát, amikor azt mondták, hogy szabadságjogokról van szó, mégpedig olyan szabadságjogokról, amelyeket közösségek gyakorolnak. Számomra ebbõl ered ennek a tervezetnek a legsúlyosabb koncepcionális hibája. Hangsúlyozom, hogy a magánvéleményemet mondom el. A közösségszervezõdésnek mindig az érdekazonosság az alapja. Az az alapja, hogy ezeket az azonos érdekeket közösen próbálják érvényesíteni. Ebben a tekintetben az önkormányzatiság természetes, életszerû alapja csak a kis régió, a városkörnyék lehetne, mivel itt alakulnak ki a természetes kapcsolatok, amelyek foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi stb. kapcsolatok. Ennek a gondolatnak legfeljebb a csírája jelenik meg valahol a törvényben, amikor az önkormányzati szövetségekrõl esik szó. Nem látható azonban az a kívánatos tendencia, hogy ha ma nem is, de esetleg a jövõben átvezethetnénk az önkormányzatokat - és erre települõen a közigazgatást - egy kis térségekre alapuló, vagyis az élet által szervezett kapcsolatokon alapuló önkormányzati rendszerbe. Pedig valójában már ott tartunk, hogy különösen bizonyos típusú intézményeket nem is lehet másként kezelni. Tessék arra gondolni, mennyire nem tisztelik sem a települési, sem a megyehatárokat az egészségügyi és a szociális, de az oktatási intézmények sem. Ebbõl következik egy másik dilemma, ami pedig úgy szól, hogy milyen lesz vajon a viszony az önkormányzat és az intézmények között. Én nagyon jól tudom, hogy ez a kerettörvény tesz egy megjegyzést arra vonatkozóan: az önkormányzat feladatainak megoldását maga határozza meg. Valójában ez így is jó, azonban arra nem lehet számítani, hogy a jelenlegi intézmények és szervezetrendszer teljes egészében kidobható, hiszen feltehetõ, hogy pl. mûtéteket ezután is kórházban fognak csinálni, vagyis a jelenlegi szervezeti struktúra bizonyos mértékben feltétlenül megmarad. Ami itt a probléma, az az: nem látható, hogy az önkormányzat, az önkormányzati szövetségek, illetõleg a települési önkormányzat és a vármegyei önkormányzat milyen módon és milyen intézményeket tud fenntartani. Tessék arra gondolni, hogy a megyei kórház - mint intézmény - feladatainak jelentõs része tartalmilag azonos a települési kórházéval mint intézményével. Nem értem, miért kell ezt egy másik önkormányzathoz rendelni? Azonkívül komoly gondot jelent ezen intézményeknek a finanszírozása. Szinte egy szó sem esik errõl - ahogyan az imént képviselõtársam az SZDSZ-tõl megállapította, s nyilván másoknál is felmerült - hogy gazdaságilag megalapozatlan az önkormányzat ebben a tervezetben; különösen így van ez az intézményfenntartásnál. Tessék arra gondolni, hogy ma az egészségügyi intézmények finanszírozása már vegyes jellegû, hiszen a mûködési költségeket, a társadalombiztosítást, a fenntartási, fejlesztési költségeket stb. az önkormányzat adja. Hogyan lehetséges ez egy másfajta finanszírozásban? Milyen lesz a viszony az önkormányzatok között az intézmény fenntartását illetõen; különösen akkor, hogyha az önkormányzatok, vagy egy adott intézmény túllépi a megyei kereteket? Kihez jut el - az intézményhez, az önkormányzathoz, vagy az önkormányzatok szövetségéhez - a társadalombiztosítás pénze, amellyel a mûködést fedezik? Itt felmerül egy másik kérdés is, amely már inkább az önkormányzatok belsõ struktúráját érinti. Felveti a törvénytervezet a bizottságok problémáját, és addig egyet is lehet vele érteni, hogy ezeknek a bizottságoknak fontos testületeknek kell lenniük, amelyeknek a munkájában a szakmaiság is meg kell hogy jelenjen, hiszen másként nem tudják az adott szakterületet irányítani; ebbõl következõen tagjaik közé a tanács tagjain vagy a képviselõtestület tagjain kívül az intézményekbõl szakembereket is verbuválni kell. Nem látom azonban azt a törekvést, hogy ezek a bizottságok integráló és koordináló szerepet is kapnának: pl. a szociális ellátásban egyre inkább megjelenõ egyházi szervezetek, magánszemélyek, nonprofit vállalkozások együttmûködését hogyan biztosítják? Ugyancsak homályban marad az a hármasság, hogy mit takar bizottság, a bizottsági elnök és a tanácsnok személye, illetve szerepe. A tanácsnoknak valójában meg kellene felelnie a bizottság elnökének - erre utal a törvénytervezet -, másutt azonban a tanácsnok választását mint lehetõséget veti fel. Hozzájön ehhez még a szakigazgatás sorsa. Addig rendben van, hogy a törvénytervezet az apparátust mint egy egységet, s nem szakigazgatásokra szabdaltat képzeli el. De hogyan fog alakulni pl. a bizottságnak és a szakmai irányításnak a munkája egy adott településen, s hogyan fog ebbe bekapcsolódni a tanácsnok, a képviselõtestület mint egész? Fontos gondnak látom azt, hogy csak feltételesen, szinte utalásszerûen sorolja fel az önkormányzat kötelezõ feladatait ez a törvénytervzet. Valójában pedig már most készülõdni kellene arra - különösen az intézmények tekintetében -, hogy milyen feladatokat lesz kénytelen ellátni: magyarul melyek a kötelezõ feladatai - ezeket esetleg tételesen is fel kellene sorolni -, mert az intézményeknek erre készülõdniük kell, és az önkormányzatok megszületése után pedig készíteni kellene a jövõ évi költségvetéseket. Tisztelt Ház! Még vannak ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban más kétségeim is, amelyeket azonban részletes jellegüknél fogva más alkalommal kell elmondanom. Szeretném befejezésül azt a megjegyzést tenni: higgyék el, hogy ebben a teremben a képviselõk egyaránt akarják a rendszerváltás befejezõdését; többek között úgy is, hogy szeretnék, ha egy jól kidolgozott törvénytervezet alapján kerülne sor az önkormányzati választásokra. Köszönöm szépen. (Taps.)