HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy most kaptam szót, mert így legalább azonnal reagálhatok arra, hogy miért javasoltam szabálysértést, és miért nem értek egyet a vétség kategóriájával. Kõszeg Ferenc képviselõtársunkkal teljesen egyetértek abban, hogy a munkahelyi függõség miatt valamilyen módon szankcionálni kell a munkahelyen történõ aláírásgyûjtést, már csak azért is, mert õ is említette, hogy valóban mostanában egyre több spontán népi hirdetés kezdeményezi ezt az akciót. Nem tartom azonban indokoltnak, hogy olyan súlyos szankciót helyezzünk kilátásba ezekre az esetekre, amely szélsõséges esetben egyéves szabadságvesztést is maga után vonhat. Nem hiszem, hogy a cselekmények társadalmi veszélyessége ezt indokolná. Úgy ítélem meg, hogy erre tökéletesen megfelel a szabálysértési forma, annak viszont - javaslatom szerint - legsúlyosabb büntetési tételével megfogalmazva; ez a 20 000 Ft-os összeg. Én úgy érzem, hogy igaz ugyan, hogy a szabálysértést lehet bizonytalan kategóriának minõsíteni, azt is lehet mondani, hogy az elmúlt idõszakban könnyen rá lehetett fogni valakire, de én bízom abban, hogy fejlõdik annyit a magyar jog és a magyar jogalkalmazás, hogy elvárhatjuk a jogalkalmazóktól, hogy ebben a kérdésben ne valamilyen konvencionális alapon döntsenek, hanem elõbb mértékadóan mérlegeljenek. A gyenge lábon álló bizonyítási helyet és az azzal összefüggõ munkahelyi presszionálás lehetõsége ugyanúgy fennáll vétség, mint szabálysértés esetében, úgyhogy én azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy a szabálysértés mellett foglaljon állást. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét egy dologra, mégpedig arra, hogy ez a kérdés a jelenlevõ képviselõk kétharmadának a szavazatát igényli valamelyik mellett. Miután elõször a szabálysértési alakzat fog szavazásra kerülni, kérem, gondolják meg, hogy amennyiben egyik sem kapja meg a kétharmadot, ebben a vonatkozásban nem lesz szankcionálva a munkahelyen történõ aláírásgyûjtés. (Taps.)