DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Talán nekem is elnézik, hogy a részletes vitában talán néhány olyan gondolatot megemlítek, amely túlhaladja a részletes vita kereteit, de úgy érzem, hogy Kónya Imre és Horváth Balázs felvetésére egy-két gondolatot a frakció nevében mindenképpen el kell mondani. Szeretném mindenekelõtt leszögezni: ha Horváth Balázs úgy érezte, hogy szavait rosszul idézték, vagy csúsztatással, ezért elnézést kérünk, ilyen szándék nem volt. Az már viszont tény, hogy ebben az ügyben, a népszavazás ügyében sokfajta nyilatkozat hangzott el az utóbbi idõben, és ezek tartalma idõnként változott. Ez természetesen nem baj, hiszen mindnyájunk feladata, akik politikával foglalkoznak, hogy a körülményeket ne hagyjuk figyelmen kívül, és a körülmények nyilvánvalóan befolyásolják a véleményünket is. Amit mégis szeretnék megemlíteni, ez ennek az egész úgynevezett népszavazási akciónak a megítélése, és mindjárt mondani kívánom, hogy nem akarom ezzel a politikai vitát élezni. Úgy érzem azonban, hogy ha már csúsztatásról beszélünk, akkor a Szocialista Pártot illetõen ebben a kérdésben az elmúlt hetekben komoly csúsztatások történtek. Mindjárt szeretném ennek kapcsán azt megjegyezni, hogy az aláírásgyûjtés egy spontán népi kezdeményezés volt (pfujolás), amely mögé a Szocialista Párt odaállt, és büszkék vagyunk arra (zaj), hogy különösebb szervezés nélkül 300 000 ember fejezte ki véleményét a tekintetben, hogy szeretné eldönteni, hogy a köztársasági elnököt hogyan válasszák. Kónya Imre azt mondotta, hogy a Magyar Demokrata Fórum tiszteletben tartja ennek a 300 000 embernek az akaratát, és ezt - úgy gondolom - mindnyájan jólesõ érzéssel állapítjuk meg. Én elfogadom, hogy ebben a helyzetben nehéz megfelelõ idõpontot találni. De ekkor viszont felteszem a kérdést, ha a kormányzó párt és az egyezséget megkötõ párt tiszteletben tartja ennek a 300 000 embernek az akaratát, akkor miért nem mutatott egy ilyen picike kis toleranciát a tekintetben, hogy ebben a kialakult helyzetben mégis megpróbáljuk a legmegfelelõbb megoldást megtalálni? Mert azt hiszem, mindenki elõtt nyilvánvaló, hogy július 29-i idõpont a népszavazás tartalmát illetõen legalább olyan rossz, mint a július 14-i idõpont. Ugyanakkor természetesen megértjük, hogy vannak politikai érdekek, amelyeket a Kormány és a Demokrata Fórum vagy a kormányzó pártok érvényesíteni akarnak. Ezek az érdekek azok, hogy a helyhatósági választások minél hamarabb megtörténjenek, hiszen viszi a kormánypártot a lendület, a képviselõ-választásokon szerzett lendület, és a hatalom is bizonyos értelemben - bár nehéz ügy -, de azért sokak szemében mégis egy vonzó valami! Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az egyezséget megkötõ másik pártnak az érdeke ahhoz kapcsolódik, hogy ezek a helyhatósági választások minél késõbb legyenek. Tehát teljes mértékben megértjük, hogy igencsak nagy dilemmában voltak a kormányzó pártok és az egyezséget megkötõ másik párt, de ennek ellenére, ha már tiszteletben tartják a 300 000 ember akaratát, akkor miért nem próbálunk valamifajta tisztességesebb megoldást megtalálni? Miért szavazzák le a kormánypártok képviselõi a bizottsági üléseken a javaslatot anélkül, hogy komolyan megvitatnák? Miért nem lehet elgondolkozni azon, ha már egyszer a napi politikai gyakorlathoz igazítjuk a törvényeket, mint amirõl itt gyakorlatilag szó van, és amirõl ma tárgyalunk, itt nincs másról szó, mint napi politikai szükséglethez igazítani bizonyos jogszabályokat. Miért nem lehet például akkor ennek kapcsán, ha ilyen komoly politikai szükséglet mutatkozik, a jogszabályokat úgy megváltoztatni, hogy mondjuk a népszavazás kiírása megfelelõ idõpontban is lehetõvé váljék, vagy miért kell vitatkozni azon hosszadalmasan, hogy a felteendõ kérdés egyértelmû és világos legyen, és tudják az állampolgárok, hogy mire szavaznak, ha elmennek majd július 29-én? Tehát ezek a tények nem azt mutatják, hogy tiszteletben tartanák annak a 300 000 embernek az akaratát, aki aláírásával hitelesítette azt a szándékát, hogy népszavazással akarja eldönteni, hogyan történik a köztársasági elnök választása. Tehát én azt kérem, és ezzel be is fejezem, hogy ezeket a kölcsönös csúsztatásokat próbáljuk elkerülni, és ha már így alakult, hogy egy törvényesen biztosított lehetõségével az emberek egy csoportja élt, akkor ezt ténylegesen tartsuk tiszteletben, és próbáljuk úgy eldönteni az eldöntendõ kérdéseket, hogy az emberek a szabad akaratukat valóban ki is fejezhessék. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)