TartalomElõzõKövetkezõ

KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Hála istennek, a hang, az megérkezik, bár egy idõ óta kikerültem a szavazók közösségébõl, mivel a Surján miniszter úrnak nem lévén képviselõi jogosultsága, ezért nem tudtam szavazni, de legalább a hang megvan. Köszönöm. A tisztelt képviselõtársam által felvetett és eléggé szétágazó kérdések egyenkénti megválaszolása elõtt azonban szeretném megjegyezni azt, hogy a volt ellenzpéki pártokat kivétel nélkül foglalkoztatta és foglalkoztatja is - többek között - a nyugdíjazásban is megmutatkozó nagyfokú társadalmi egyenlõtlenség és igazságtalanság. Csupán célozni szeretnék arra, hogy a tatai MDF korábban egy aláírásgyûjtõ akciót is folytatott az ezzel összefüggõ kérdésekben. Éppen ezért minisztériumunk már mûködése kezdetén megkereste az Igazságügyi Minisztériumot a volt állami és pártvezetõk részére megállapított kiemelt nyugdíjak ügyében. Hadd idézzek egy részletet miniszterem június 5-i levelébõl: "Tárcánk áttekintette az átlagosnál kedvezõbb elbánást megalapozó egyes társadalombiztosítási jogintézményeket. Ezek közül a volt állami és pártvezetõk részére megállapított kiemelt nyugdíjakat méltánytalannak, a társadalom igazságosságérzetét joggal sértõnek tartjuk magunk is. Ezért olyan jogi megoldást keresünk, amely szerint a jövõben ezek az emberek is csak az általános szabályok szerint megállapított nyugdíjat kaphassanak." (Taps.)Az említett kiemelt nyugdíjak az 54/1988. (VII.12.) minisztertanácsi rendelet elõírásain alapultak, amely rendelkezéseket késõbb a 119/1989. (XI.26.) minisztertanácsi rendelet 1990. január elsejével hatályon kívül helyezett. A rendelet alapján megállapított nyugdíjak összegének felülvizsgálatára szeretnék egy minisztertanácsi elõterjesztést vagy szükség szerint törvényjavaslatot készíteni." Szeretnék idézni Balsai miniszter úr kérdésünkre adott válaszából is: "Egyetértek az átirat azon megállapításával, hogy a volt állami és pártvezetõk részére megállapított kiemelt nyugdíjak méltánytalanul magas összegûek. Az említett nyugdíjakat az általános társadalombiztosítási rendelkezésektõl eltérõen, azoktól lényegesen kedvezõbb elbánást lehetõvé téve állapították meg. Mindez joggal sérthette a múltban és sértheti jelenleg is a társadalom igazságérzetét, ezért a bekövetkezett alapvetõ társadalmi változások közepette a továbbiakban nem tartható az az állapot, hogy egyes személyek a jövõben is kivételes kedvezményben részesüljenek az általános szabályokhoz képest." (Taps, helyeslés) Levele más részében a következõt írja: "Arra természetesen nincs mód, hogy az ily módon megállapított alacsonyabb összegû nyugdíj és a korábbi kiemelt nyugdíj közötti különbözetet a személyek visszamenõlegesen megtérítsék, mert a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseibe ütközne." (Középrõl bekiabálnak: Módosítani kell! Módosítsuk!) A törvény - s engedjék meg, hogy ne tizenkettõ paragrafus kettõ bekezdést mondjak, bár tudom, hogy ez a divat, tehát a törvény -tizenkettedik paragrafus második bekezdése értelmében... (taps és nevetés) +ugyanis a kihírdetést megelõzõ idõre a jogszabály kötelezettséget nem állapíthat meg, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az átiratban megfogalmazott probléma megoldásának konkrét formáját illetõen álláspontom szerint törvényi szabályozás lenne szükséges. Ezt indokolja egyrészt a kérdés elvi jellege, másfelõl az a követelmény, mely szerint fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a jövõben bizonyos vezetõ beosztásokat betöltõ személyek esetében a nyugdíj megállapítására vonatkozóan az általános szabályokhoz képest - a múltbelihez hasonlóan - kivételes rendelkezések ne érvényesülhessenek. Ez utóbbi követelmény megvalósításához azonban nem nélkülözhetõ a magas állami tisztséget betöltõ egyes vezetõk munkabérének megállapításáról szóló 1986. évi 16. törvényerejû rendelet megfelelõ módosítása sem. A törvényerejû rendelet 2. §-a ugyanis felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy a törvényerejû rendelet 1. §-ában felsorolt állami vezetõk egyéb nyugdíjára és egyéb járandóságaira az általánostól eltérõ szabályokat állapítson meg. A kivételes nyugdíjak megállapítását lehetõvé tevõ 54/1988. (VII.12.) minisztertanácsi rendelet kiadására, amelyet - mint az átirat is említi - a 119/ 1989. (XI.26.) minisztertanácsi rendelet 1990. január elsejével hatályon kívül helyezett. A kérdéskör megnyugtató rendezéséhez álláspontom szerint elengedhetetlenül szükséges a társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) minisztertanácsi rendelet 11. §-a (2) bekezdésének felülvizsgálata is. Eszerint ugyanis a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság vezetõje különös méltánylást igénylõ körülmények megléte esetén a Társadalombiztosítási Alap költségvetésérõl szóló törvényben jóváhagyott összeg erejéig kivételes nyugellátást engedélyezhet. Ez a megfogalmazás szinte korlátlan mérlegelési lehetõséget ad a Fõigazgatóság vezetõje részére a kivételes nyugellátás engedélyezése tárgyában. És a jogintézmény jelenlegi formájában nemcsak az általános szabályok alapján valamilyen oknál fogva indokolatlanul hátrányos helyzetben lévõk életkörülményeinek könnyítésére használható fel, hanem másra is. (Közbeszólás: A költségvetés védelmét...) Ezek lennének tehát a minisztériumi elõzményei az elhangzott kérdésnek, és akkor sorra venném a kérdéscsoportot, ami eléggé kiterjedt. Az elsõ csoportba az tartozna, hogy hányan élveznek ma Magyarországon 25 000 forint/hó feletti kiemelt nyugdíjat, és mi ezen nyugdíjasok számának megoszlása 5 000 forintos felfelé tartó lépcsõzés szerint. 25 000 forint havi nyugdíjat kap összesen 323 személy, az 1990. május 25-i adat szerint. (Közbeszólás: El kell venni!) Ezeknek a megoszlása ötezrenként, tehát 25 - 30 000 között 208 fõ, 30 - 35 000 forint között 63 fõ, 35 - 40 000 forint között 27 fõ, 40 - 45 000 forint között 17 fõ, 45 - 50 000 forint között 6 fõ, 50 000 forint fölött 2 fõ. Ez összesen 323. (Zaj. - Felkiáltás: Név szerint!) Én ugyan nem vagyok jogász és ilyen szempontból az utóbbi idõben némiképpen hátrányban érzem magam a tisztelt Házban, de hadd mondjam azt, hogy jogérzékem azt diktálja, hogy talán a személyek neveit úgy kiadni, hogy az illetõk nem járulnak hozzá, az mégse lehetséges (zaj) vagy ebben a formában nem lehetséges - egy vizsgáló bizottság esetleg megteheti ezt. Arra való tekintettel azonban, hogy havi 7 000 forintnál kisebb összegû nyugdíjban részesül az állománynak az én adataim szerint 84.66 százaléka, tehát majdnem 85 százaléka, és ha baleseti járadék nélkül számoljuk, akkor 83 százaléka, minisztériumunkban úgy tartjuk, hogy már a 20 000 forintos havi nyugdíjak is kiugrónak tekinthetõk. Ezért a tisztelt képviselõ úr kérdésére ezen túlmenõen rendelkezésemre áll a 20 000 forint feletti nyugdíjban részesülõkre vonatkozó adat is. Ezeknek a száma 1795. A nyugdíjuk forrására vonatkozóan nem áll más rendelkezésemre, mint a foglalkozási megoszlás. Azért ezt elmondanám. Vállalati vezetõk 917 fõ, fegyveres testületek tagjai 259 fõ, fizikai munkások 236 fõ, egyetemi tanárok 172 fõ, államigazgatási munkatársak 104 fõ, mûvészek, újságírók 47 fõ, politikai munkatársak 30 fõ, orvosok 28 fõ, kisiparosok 2 fõ, vagyis összesen 1795 fõ. Ezek adatkérdések voltak, adatokkal próbáltam válaszolni. A következõ kérdés az volt, hogy hányan vannak közöttük, akik ezt kifejezetten politikai tevékenységük okán és jogán érdemelték ki, valamint ide csatlakozik érzésem szerint az a kérdés, hogy hányan vannak közöttük továbbá olyanok, akik egykori magas beosztásuknál, pozíciójuknál fogva személyesen is fõ részesei lehettek hazánk mostani helyzetbe juttatásának és tervezi-e a Kormány az utóbbiak kiemelt nyugdíjának méltányos csökkentését? Azt hiszem, részint már válaszoltam erre. Másrészt elgondolkodtató számomra, hogy nem tudom, hogy képviselõtársam esetleg kiküldetési távolléte miatt Algériában mennyire került távol a magyar valóságtól, a magyar gyakorlattól, amikor azt kérdezi, hogy a kiemelten nyugdíjazottak közül hányan vannak, akik ezt politikai tevékenységük miatt kapták. Én a magam részérõl feltételezem, hogy túlnyomó többségükben, még akkor is, ha ez az iratokból esetleg nem egyértelmûen tûnik mi. Mindannyian tudunk számtalan olyan esetrõl, ahol a háttérben meghúzódó politikai ok nem vált nyilvánvalóvá. Hogy csak utaljak a politikai pszichiátria gyakorlatára, vagy arra, hogy szakmai elõmenetelt névlegesen ezernyi más okból is meg lehetett akadályozni. Magam is voltam ennek szenvedõ alanya, és azt hiszem, a Házban részt vevõ képviselõk közül nagyon sokan. Tehát erre definitív, egyértelmû választ adni így lehetetlen. Ami arra vonatkozik, hogy az egykori magas beosztásban levõ személyek nyugdíjazása mennyire felel meg a társadalmi igazságérzetnek, erre vonatkozóan a magam részérõl a tisztelt Házhoz fordulnék. Úgy vélem, hogy az korábban történt a korábban meghurcoltak rehabilitálásánál, éppúgy egy parlamenti határozat alapján lehetõség nyílnék arra, hogy a társadalombiztosítás betekintést nyújtson a vonatkozó iratokba elbírálás végett, és ez az elbírálás ne pusztán jogi formaságok betartására vonatkozzék, mert hiszen jogos lehet valami akkor is, ha nem érezzük igazságosnak. Ezért a vizsgálati szerv véleményem szerint nem az ügyészség, hanem esetleg egy parlamenti ad hoc bizottság legyen. (Taps.) Így, és véleményem szerint csakis így teremtõdhetne meg jogalapja a kérdezett kormányintézkedésnek, vagyis az ilyen nyugdíjak méltányos csökkentésének, melyre Surján miniszter úr levele is utalt. A következõ kérdés az volt, hogy vannak-e olyan kivételezett, vagyis a normatívhoz képest emelt nyugdíjak, melyek egykor kifejezetten politikai érdemekért, a kor szellemének, a diktatúrának megfelelõ politikai érdemekért, odaítélt kitüntetések után jártak? Ha igen, hányan vannak és mennyi nyugdíjkiegészítéssel rendelkeznek az ide tartozók? Itt az alaprendelkezés, az állami kitüntetésekrõl és kitüntetõ címekrõl szóló 30/1985. (VI. 22) minisztertanácsi rendelet, valamint ennek módosításai tartalmazzák a nyugdíjkedvezményként járó nyugdíjkiegészítést, valamint a kitüntetés tulajdonosának járó legkisebb nyugdíj összegét. Az ez év elején készített kimutatás szerint 14 349 személy kap ilyen címen kivételes ellátást. Felsorolnám az elnevezéseket és az ide vonatkozó számokat, de egyértelmû elõre is számomra, hogy az elnevezés és az odaítélés gyakorlata ebbõl vajmi kevéssé állapítható meg. A kitüntetés elnevezése, mondjuk: a Szocialista Munka Hõse, van ebben 65 fõ, az átlagos kiegészítés forint/hónap/fõre 2790; a Magyar Népköztársaásg Kiváló Mûvésze, Érdemes Mûvésze 370 fõ 1970 forinttal, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje 8 fõ 1860 forinttal; partizánok 1312 darab (derültség) 1594 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozat 3 fõ 3069 forinttal; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 118 fõ 2077 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje 3 fõ 2893 forint kiegészítéssel, Vörös Zászló Érdemrend 6 fõ 2046 forinttal; Szocialista Hazáért Érdemrend 6181 fõ 2142 forint kiegészítéssel fejenként (zaj); a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 5 fõ 2478 forint kiegészítéssel; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozat 11 fõ 2163 forinttal; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozat 1 fõ 1400 forinttal. Elnézést a terjengõsségért, de próbáltam alaposan válaszolni. A 30/1986. (VIII. 10) minisztertanácsi rendelet alapján a Magyar Szabadság Érdemrend, Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem 5758 fõ 1250 forint kiegészítéssel fejenként. (Zaj.) De érdekes módon ez alá a rendelkezés alá tartozik az olimpikonoknak juttatott, 36 fõnek juttatott 2883 forintos kiegéészítés is. Az 1045/1980. (XI. 18.) minisztertanácsi határozat a Népmûvészet Mesterinek, összesen 96 személynek juttatott eddig 786 forint kiegészítést, valamint az utolsó tétel ebben a sorozatban - elnézést tényleg tudom, hogy hosszú, de ez volt a kérdés -, a 28/1966. (XII. 18) kormányrendelet, valamint minisztertanácsi rendelet, tehát a 9. 1986-ból és a 31. 85-bõl - a nemzeti gondozottaknak - 376 fõnek 5486-ot. Most, ezek után merül fel az a kérdés, hogy vannak-e még titkosított, vagy legalábbis nem nyílt nyugdíjrendelkezések. Ez a kérdés - gondolom - onnan származik, hogy köztudomásúlag a korábbiakban ilyen rendelkezések és a gyakorlat egész dzsungele volt érvényben. Pontosabban léteztek olyan, úgynevezett 3000-es minisztertanácsi határozatok, amik ezres nagyságrendben és 3-assal kezdõdtek, amelyek szigorúan titkosak voltak, és csak egy zárt kör kaphatta meg õket, például a Kormány, az MSZMP Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság osztályvezetõi. Az ezekben foglalt szabályozások meghatározták, hogy kik állapíthatnak meg és kiknek a kezdeményezésére olyan, arra érdemes személyek számára nyugdíjat, akik nem, vagy nem érdemeikkel arányos nyugellátásra szereztek jogosultságot. Kivételes nyugellátást kezdeményezhettek a Kormány tagjai, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, osztályvezetõi, az MSZMP megyei bizottságának elsõ titkárai, a szakszervezeti fõtitkárok, a Partizán Szövetség fõtitkára, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyûlés elnöke. A többször módosított 3455/1971-es számú rendelet ezen részét viszont hatályon kívül helyezte a Minisztertanács 3370/1989-es számú határozatával. Átmeneti idõszakot jelentett az a kezdõdõ szakasz, amikor a társadalombiztosítás a szociális és egészségügyi miniszter hatáskörébe került. 1988. június 1-jétõl kezdõdõleg a nyugdíjak kivételes elbírálásában a tárca minisztere is szót kapott. 1989. december 31-tõl kezdve áll fenn a dr. Balsai miniszter úr levelében foglalt állapot, vagyis hogy a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság vezetõje dönt a kivételes ügyekben. A politikai érdemeken is alapuló korengedményes nyugdíjazás pedig 1990. január 1-jével szintén megszûnt. Az állami vezetõk nyugdíjával kapcsolatos különleges szabályokat a Magyar Közlönyben is kihirdetett nyilvános jogszabályok tartalmazzák. Ezek vitathatóak, de nyilvánosak. Mindezt azért részleteztem, hogy egyértelmûvé váljék, tájékozódásom alapján határozottan állíthatom, hogy nyugdíj kivételes alapon történõ megállapítására, illetve kiegészítésére vonatkozó biztos rendelkezések nincsenek érvényben. A további elképzelésekrõl. Fölmerült az, hogy ugye, várható-e, van-e egy átfogó nyugdíjrendezésrõl, nyugdíjtörvényrõl elképzelésünk. A kérdésbõl nyilvánvaló, hogy ez meghaladja a Népjóléti Minisztérium illetékességét, hiszen az egész Kormányhoz szól a kérdés. Mindenesetre a rendelkezésemre álló ismeretek és adatok alapján a következõt tudnám elmondani. A társadalombiztosításról szóló jelenlegi törvény nem nyugdíjtörvény, jóval bõvebb annál, mert valamennyi társadalombiztosítási ellátásról rendelkezik. Önálló nyugdíjtörvény szükségessége alapvetõen attól függ, hogy a társadalombiztosítás felbomlik-e biztosítási ágazatokra. Ez pedig nem kodifikációs, vagyis jogi, hanem alapvetõen közgazdasági és pénzügyi kérdésnek megítélhetõ. Minisztériumunk elõterjesztésére a Kormány szociálpolitikai intézkedésekrõl is döntött legutóbbi ülésén. Tekintetbe véve a Társadalombiztosítási Alapnak azt hiszem, mindenki által ismert okokból bekövetkezett kedvezõtlen helyzetét, összességében csak 2,5 milliárd forintos szociálpolitikai csomagtervet fog az Országgyûlés elé terjeszteni. Ebben szerepel a családi pótlék és a nyugdíjak emelése is, valamint a gyed minimumának és a gyermekgondozási segélyen levõk jövedelempótlékának emelése augusztus 1-jétõl. Ugyancsak emelni szándékozunk a rendszeres szociális segélyeket és a nevelési segélyeket is. E kérdésben a végleges döntést a tisztelt Háznak kell meghoznia. És azt hiszem, most már csak egy kérdés maradna vissza, az állami kitüntetésekkel és kitüntetõ címekkel járó és most kifejezetten politikai jellegû nyugdíj kiegészítésének kérdése. Erre vonatkozólag az adatokat már említettem. A személyes véleményem - és ez most a személyes véleményem - pedig az, hogy mindazokért az érdemekért, az ilyen érdemekért járó ilyen jellegû juttatásokat az a párt biztosítsa saját tagdíjaiból, amely ezeket a tevékenységeket érdemnek ismeri el, ha létezik ilyen párt. (Taps.)

Homepage