DR. POHANKOVICS ISTVÁN ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:Tisztelt Képviselõ Úr!A nemzeti megújhodás programja visszatérõen tükrözi a kormánykoalíció azon meggyõzõdését, hogy a gazdaságot, a mai súlyos és elnehezült állapotából elsõsorban a hazai és külföldi vállalkozások mozdíthatják ki. A vállalkozás, az innováció, a kezdeményezés azonban mind olyan jelentés, amely nem fejlõdik ki egyik napról a másikra, mint ahogyan szerencsére a legnehezebb, legsötétebb idõkben sem veszett ki nemzetünkbõl. Mindenesetre jogos a kérdés, hogy a Kormány tett-e valamit, vagy mit kíván tenni a vállalkozások elõmozdítására. Elõször a vállalkozási klímáról: nem osztom a képviselõ úr azon sommás megfogalmazását, mely szerint a megvett vagyontárgyak visszakövetelhetõsége miatt elbizonytalanodtak volna a külsõ és belföldi vállalkozók. Átmeneti visszaállamosítást is említ, melynek nincs meg a veszélye. Ezen az égtájon jó idõre elment a döntéshozók kedve az államosítástól. Feltételezzük, hogy a tényleges, valós magántulajdonosokhoz eljuttatandó állami vagyonok privatizálására célzott az átmeneti visszaállamosítás kifejezéssel. Néhány vállalati vezetõ által vagyonátjátszási céllal bizonyos ál- magáncégekbe vitt állami vagyonok tényleges privatizálása semmiképpen sem nevezhetõ átmeneti visszaállamosításnak. Egyáltalán nem tartjuk bajnak, ha az ilyen praktikákat folytatók elbizonytalanodnak, eddig eléggé magabiztosak voltak. Valóban gondnak tartom, hogy a tulajdonviszonyok mind ez idáig tisztázatlanok voltak, ami fõként a komoly befektetõket zavarta. Zavarta a nagy külföldi cégek képviselõit, hogy jelentõs állami tulajdonról tárgyalva nem érezték azt, hogy az állami intézményrendszer szilárd, hogy felelõs kormányzati tényezõk adnak tájékoztatást a gazdaságpolitika irányairól, esetleg politikai és jogi garanciákat a nagy horderejû ügyletekhez. Ezért a Kormány külföldi mintára gyakorlatilag már megalkotta a külföldi befektetések irodáját, amely a legnagyobb befektetõk számára nyújt tájékoztatást, eligazodási segítséget. A bel- és külföldi vállalkozói potenciális kör másik pólusát a kisvállalkozók képezik. A hazai és külföldi kis- és közepes vállalkozók közötti közvetítés, a tõkeszerzés és piacra jutás egyengetése pedig a kisvállalkozási hivatal létrehozását indokolja. Ezzel áttértünk az interpelláció második pontjára: a magánvállalkozás ösztönzésére hivatott intézményi háttér hézagos. Valóban az, és a jelzett intézményfejlesztés e hiány korrigálását célozza. Csakúgy, mint egyéb más kormányzati lépések, amelyek az úgynevezett gyorsprogram részeit képezik. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy e program néhány elemét vázoljam: a vállalkozásélénkítõ program a július 5-i kormányülés tárgya, és az ettõl törvényhozói munkát igénylõ döntések hamarosan az Országház elé is kerülnek. Röviden az említett dolgokról: a hazai vállalkozásokat, fõleg kisebbeket sújtja a sorbanállás. A sajátos magyar jelenség felszámolása és a fizetési fegyelem helyreállítása érdekében a gyorsprogram keretén belül a fizetési elmaradásokban leginkább felelõs nagyvállalatok ellen a kormányzat felszámolási eljárást kezdeményez. Mindez elsõ látásra aligha tekinthetõ vállalkozásösztönzésnek, valóban része a piacgazdaság kialakításának, a beszállítói kör zavartalan mûködési feltételei megteremtésének. Elõprivatizálás: nem szerencsés a szóhasználat, de már eléggé ismert a program célja. Az állami kiskereskedelem, vendéglátás, fogyasztási szolgáltató ipar vagyonának magánkézbe adásáról van szó. E program részeként több ezer üzlet kerülhet valós, személyes tulajdonoshoz. Harmadsorban: a külföldi támogatás és hitelforrások mobilizálása. Kétségtelen - amint azt az interpelláció is tartalmazza -, hogy a külföldi ösztönzõ programok nem eléggé ismeretesek a potenciális felhasználók elõtt, és a felhasználás szabályai sokakat eleve kizárnak, vagy elriasztanak. A bajor, a baden-württenbergi, a finn hitelkonstrukció tapasztalatait fel kell dolgozni. Nyilvánvalóan a tényleges hazai lehetõségekhez kell igazítani. Az interpelláció szerint a kormányzat adóemeléseket helyez kilátásba. Ma a költségvetés kiegyensúlyozása jelent rövid távú feladatot, hiszen ismert módon igen szigorú politikát ír elõ számunkra az a megállapodás, amely az elõzõ kormány és a Nemzetközi Valutaalap között született, és amelyet nekünk is el kell fogadnunk. E kiegyensúlyozó csomag szintén hamarosan a tisztelt Ház elé kerül, de abban sem adónövelésrõl, sem adócsökkentésrõl nincs szó, hiszen év közben technikai lehetetlenség lenne bármely irányban is változtatni azokon. Mozgásterünk érezhetõen igen szûk, de néhány tervezett vagy folyamatban levõ intézkedés felvillantásával - ilyennek tekintem a sorbanállást, a felszámolások ügyét, a külföldi tõkebefektetés és a kisvállalkozás állami segítésének intézményi feltételeit, a külsõ finanszírozási és más támogatási rend korszerûsítését, a felgyorsított privatizációt - azt kívántam érzékeltetni, hogy megindult a programelõkészítõ munka. A következõ napokban a program részletei a Ház elé kerülnek. Kérem válaszom elfogadását. (Gyér taps.)